Védett ütés

4.rész

Álmos fejjel, a kávémat kevergetve ülök lent a konyhában és hallgatom apám és Áron beszélgetését. Fel se fogtam. Hogy tessék? Nekem ehhez minden bizonnyal még túl reggel van, de ezek hogyan jönnek ki ennyire jól egymással? Ott ülnek a nappaliba, éppen valamilyen bugyuta tévéműsort néznek és röhögnek. Na ez nem mehet tovább így. Odamentem, és nagy örömükre kikapcsoltam a tévét, majd eléjük álltam aminek rendesen hangot is adtak.
-Kislányom, ezt most miért csináltad?-felháborodottan nézett rám, mintha tök természetes lenne itt minden. Csípőre tettem a kezem, és próbáltam mérgesen rájuk nézni.
-Apa úgy örülök, hogy végre hazajöttél és átnéztél nagyon kedvesen üdvözöltél-iróniában csöpögve mondtam-és Áron remélem jól aludtál az én kanapémon, és máskor ez nem így lesz-mosolyogtam angyalian, miközben egy kisördög lakozott bennem. Hogy miért kaptam fel a vizet ennyire? Én magam sem tudom. Lehet azért, mert apa sose bírta a pasijaimat akikkel voltam, és őt pedig egyből megszerette pedig semmi közünk egymáshoz. Persze a közös dolgunkat kivéve.-Most, hogy ilyen nagy haverok vagytok mindketten tudtok velem kommunikálni-néztem inkább a kapucnis fiú felé ugyanis elsősorban rá értettem. Hihetetlen, nem sül meg mindig pulcsiba? Hahó, nyár jön minimum 50 fokkal kint és bent egyaránt. Vedd már le, látni akarlak nélküle!!! Várj, mi?
-Igazad van lányom. Annyira jó volt végre a régi ismerőseimmel lenni és szórakozni egyet mint régen.- mesélte, és a szívem egyből melegséggel telt el.- örülök, hogy látlak de kíváncsi lennék mit keres itt ez a fiú-bökött felé udvariasan.
-Egy kisebb bajba keveredtem uram-szokásos rekedt hang, mégis zene füleimnek-és a lánya éppen segít nekem. Ezért is aludtam itt, mert..-akadt meg, és nézett rám. Persze, itt már nem tudsz mit mondani okoska. Amatőr.
-Mert különben nagyobb bajba lett volna. Éppen a seggét mentem ki a haverjával együtt. Tudod Márknak-eredt meg a nyelvem, mikor már így is a fele nap elment ugyanis később keltem és még faggatnom kell ezt a szerencsétlent.
-Nahát, de régen láttam-kibált fel az emeletre, mivel feljöttem öltözködni. Oké nézzük, itthon vagyok de van itt egy vendék akinek az irodámba lenne a helye. Hm, igen szerintem is tökéletes egy cicanadrág egy haspólóval, majd a hajamat csak kontyba kötöttem. Belenéztem még gyors a tükörbe, és igen pont úgy néztem ki ahogy vártam. Szarul.- Igen én is-vettem lejjebb a hangerőt mikor közeledtem a nappali felé-de hát ha baj van mindenki feltud keresni. Nem akarlak kidobni apa, de nekünk dolgunk lenne-néztem rá bociszemekkel, hogy nem éppen tartoznának rá a következő kérdések.
-Értettem főnök-tette fel a kezét, majd feltápászkodott a kanapéról és ajtó felé ment.-Néha kegyetlen kérdéseket tud feltenni, de bízz benne. A legjobbat akarja neked-nézett rá a fiúra majd biccentett és becsukta maga után az ajtót.
Nem vettem elő semmilyen noteszt, se papírt. Nem akarok egyből jegyzetelni, általában bizalommal szoktam elkezdeni a munkát.
-Szóval-kezdtem bele- nem vagyok pszichológus, nem fogok jegyzetelni, se felvenni a beszélgetést. Nem tudom, mennyire megy mélyen a téma ezért tudd, hogy minden ügyfelemmel titoktartási szerződésem van. Senkihez nem fog kikerülni, főleg hogy téged ismernek is-mondtam a szokásos szöveget. Figyelt rám, tördelte a kezét de mégse tűnt idegesnek. Nyugodtság uralta a szemeit, aminek legbelül nagyon örültem-ja és plusz hogy nem az irodámban vagyunk hanem a házamban, szóval ha megnyugtat felőlem járkálhatsz vagy bármi más amivel levezeted a stresszt-néztem szemébe, és láttam a nevető ráncokat körülötte. Oké Luca, plusz pont neked.
-Baba, szerintem te is tudod hogy a stresszt nem így szoktam levezetni, mint amiket te most felsoroltál-közölte azt a tényt, amit amúgy magamtól is tudtam.- Mit kell tudnod?
-Miért pont ez? Annyi mással tudnál pénzt keresni, miért vereted szét magad?-tettem fel a számomra legérdekesebb kérdést. Mindig is érdekelt, az emberek miért ilyenekbe keverednek bele. Pár percig nem szólalt meg, mintha gondolkodna mennyire ossza meg velem az életét.
- Márk mint tudod több éve van benne, és ő ajánlotta-fújta ki a levegőt, fejét ingatva- tudod mennyit kereshetsz egy mérkőzéssel ha nyersz?-tette fel nekem a kérdést, mire csak ingattam a fejem- minimum ötszázezer forintot ha nem többet-tehát majdnem annyit mint én, csak ők egy este alatt, én meg majdnem minden hónapba vért izzadok. Király!- Nem vagyunk olyan tökéletes család mint az tűnik, és minél előbb elakarok otthonról tűnni. Ehhez pénz kell-tényként közölte, mert igaza volt.
-Miért pont a testvéred tette ezt?-második kérdésem, és a válla megfeszül. Oké, még messze van a határ amit átléphetek gondolom. Inkább remélem.
-Szerinte is lehet másképp kenyeret keresni, megunta hogy bevert arccal megyek haza. Szerinte ezzel jó útra terel-röhögött fel, miközben feltűrte a pulcsi ujját. Ezaz, mutass még magadból!! Tetkók. A két keze tele van tetkókkal, különböző formákkal, színekkel és jelentésekkel. A meccsen láttam már őket. Ez az ember egy rejtvény. Pont úgy, ahogy én is..
-Mit jelentenek a tetkóid?-kérdeztem rá a semmiből, amivel eléggé megleptem.
-Gyere ide, baba – ütögette meg maga mellett a helyet. Vonakodva de felálltam és helyet foglaltam mellette. Az illata egyből, az orromba kúszott és remélem nem veszi észre, hogy zavarba vagyok. – Ez-mutatott egy csillagra- azt jelenti, hogy van kiút mindenből, bárhol is vagy és bármit is csinálsz. Van itt sok minden aminek semmi értelme csak tetszett, de vannak itt fontosak is- magyarázta miközben elővett egy szál cigit és szó nélkül rágyújtott. A házamban. Oké. Nagy levegő. Tehát a nappalim nagy része fehér, és most csupa füst lesz minden. Oké, nem gáz. Nem borulok ki.
-Örülök, hogy megkérdezted. Remélem a fehéret majd kiszellőzteted és tisztítod ugyebár-szúrtam oda, mire csak egy mosolyt kaptam. Ez komoly ember? Beleszívott volna újra, azonban én kivettem a kezéből és gyorsan el is nyomtam a konyhában lévő hamutartóba. Azonban muszáj volt nekem is beleszívnom egyet, és csak utána nyomta el. Áron ledermedt, és nem tudom azon hogy én is beleszívtam, vagy azon hogy olyan gyorsan történt hogy fel se fogta. Minden estre, így vizsgálhattam még a tetoválásait. Azonban egyből megakadt a szemem, azon a helyen ahol nem volt festék. Pár folt, ami réginek tűnik de mégis látszott ha jól megfigyeli az ember. Cigi csikk. Ezen az emberen elnyomták a csikket. Üveges szemekkel néztem a kezét, és csak akkor eszméltem fel mikor felállt és a konyhába ment egy pohár vízért. Meg kell kérdeznem, muszáj. Ez az ügy bonyolultabb, mint gondoltam.
-Gyere ülj le velem szembe-utasítottam szépen lassan, és figyeltem hogy állunk. Oké, hallgat rám ez szuper.- mi történt a kezeddel Áron?-tettem fel lassan a kérdést, mintha feltudna rá készülni. De nem tud. Nézett rám, mintha idegen lennék. Amiben igaza is volt, hisz nem ismerjük egymást, de talán közelebb vagyunk pár fokkal már egymáshoz. Végül felállt, és elkezdett sétálni oda-vissza. Sokszor, és kapkodta a levegőt. Mire észbe kaptam a pohár amiben a víz volt, már összetörve a padlón végezte, míg ő már mérgesen nézett rám.
-Nincs jogod ehhez-sziszegte dühtől elfojtott hangon, és jött felém közelebb, mire én elé álltam. Nem féltem.
-Engedd ki a hangod-szólaltam meg gyengéden. A reakció az volt amire számítottam. Ütni kezdte a falat, majd ordított. Nem erőszakos volt, hanem fájdalmas. Fájdalom szakadt fel benne, és én idéztem elő egyetlen egy kérdéssel. Felé fordultam, és a padlón ült lehajtott fejjel. Lassan mentem oda hozzá, majd leültem elé és lassan próbáltam megérinteni a kezét amit hála istennek engedett.
-Megérteni próbállak, és segíteni. Nem ítélkezek, nem okoskodok. Ha kell meghallgatlak, és ha kell hagyom hogy szétzúzd a nappalim-próbáltam viccesre venni a figurát ami egy kicsit bevált. Felemelte a fejét, majd ingatva a fejét de elmosolyodott.
-Senki se próbált megérteni, mindig csak a saját monológjukat mondták- nem nézett rám, és kint már kezdett esteledni így láthatta a csillagokat. A csillagokban látja a kiutat, ám legyen.- Nem akartam ennyire rombolni-halkan mondta, miközben körbe nézett a szobán. Pár kép a földön hevert, szegény növényem szerintem meghalt és a kanapé is elég koszos volt. Nem beszélve az üvegszilánkokról amik a padlót borították. Nagy a rumli, de nagyobb a fejében.
-Nincsen semmi baj-mosolyogtam rá- megoldjuk rendben? Gyere, késő van és még összekell pakolni-húztam fel a padlóról, majd elkezdtünk csendben összepakolni. Amíg ő felseperte a szilánkokat, én megágyaztam neki és visszatettem a képeket a falra. Egyszer csak egy erős ölelő kart érzek a derekamnál, és egy fejet a nyakhajlatomnál. A parfüm megint az orromba kúszott, és vártam mi fog történni.
-Köszönöm, baba – puszilta meg a fejem búbját, majd elengedett és elment fürdeni. Én csak néztem utána, és azon tűnődtem, hogy pár napja kérte a segítségem de még sose volt egy ügyem se amit ennyire megszeretnék nyerni. Nem volt akit ennyire megszerettem volna ismerni, mint Áront a híres illegális bokszolót.