Védett ütés

7.rész

Szombat délelőtt van, éppen az irodámban vagyok és Áron után kezdtem kutakodni. Nem szoktam ilyenkor dolgozni, és legszívesebben otthon lennék, de ő is ott van. Igen, könnyebb lenne őt kérdezni dolgokról, azonban nem szeretném ha újra összetörné esetleg más helyiségemet így jobban járok ha itt vagyok. Éppen az apja oldalát nézegetem, hátha látok valami gyanúsat. Régebben ő volt ennek a városnak a polgármestere, szóval akkor ezért ismerik ennyire és ezért van ennyi pénzük. Elvileg a váltás, valami csalás miatt volt azonban elvetették az ügyet. Na ez érdekes... Az anyját látom a legtisztábbnak az egész családból, lehet tud pár dolgot de eltudom képzelni, hogy 3 férfi van a házban szóval őt nem avatják be. A testvére Erik, szintén bokszolt azonban ő kilépett ebből az egészből, és úgy látom valamilyen céget vezet. Na és ezt ki veszi be? Mert én nem, valószínűleg valamilyen drogot árulnak esetleg füvet. Nem sok információ, de ez is jóval több mint amire számítottam. Összeszedtem a laptopom, majd a jegyzeteim és elindultam haza felé mára bőven elég volt mára itt lenni.
Mikor beléptem a házba, az fogadott hogy Áron egy nagy táskája a nappaliba hever ő pedig nagyba készülődik. Bárhova is mész, rajtam nem fogsz ki. Csípőre tett kézzel néztem, ahogy szenved a cipzárral, és vártam hogy észre vegyen ami nem nagyon jött össze neki. Ideges volt, így biztosan készül valamire. Elkezdtem erőltetetten köhögni, mire végre rám kapta a fejét és eléggé az összezavarodást láttam rajta.
-Hát te?-kérdezte kínosan a fejét vakarva, és elkezdett nézelődni a házba.
-Ezt inkább én kérdezném. Mi a terv?-kérdeztem érdekesen, miközben közelebb mentem hozzá, és tetszett hogy nem lépett hátrébb. Oké, tehát nem egy összetört férfi van most előttem, hanem a magabiztos éne. És ez mennyire jó nekem?
-Nem úgy volt, hogy később jössz?-tért ki teljesen a kérdésem felől, gyanítom számított rá. Cseles, de én még cselesebb.
-Hamarabb befejeztem a munkát-közöltem, majd elkezdtem gondolkodni. Márkhoz nem mehet. Szüleihez végképp nem. Munkája nincs. Várjunk csak.-Boksz lesz igaz? Oda mész ennyi cuccal, mert ott helyet is kaptok hogy pihenjetek.
-Nem dehogyis-rázta egyből a fejét, majd közvetlen elé álltam, és próbáltam a tekintetét keresni.-Márkhoz megyek, van vele egy kis dolgom.
-Tényleg? És fel is hívhatom?-kérdeztem, majd nyúltam a telefonhoz ami nem sokáig maradt a kezemben. Franca is, miért ilyen gyors?-Aha, tehát nem. Akkor még egyszer, hova is mész?-sóhajtottam, és kicsit kezdtem szomorú egyben pedig ideges lenni.
-Ahova mondtad, kell a pénz-közölte, és az arca se rendült meg. Szép, lássuk le tudom e bontani a falat.
-Szerinted viccből vállaltalak el? Hogy ha majd vége, akkor folytasd ahol abbahagytad és én majd ezerszer is kihúzlak a szarból?-tettem fel egymás után a kérdéseimet, amikre nem is hagytam hogy válaszoljon.- Válaszolok helyetted is. Nem. Nem fogom hagyni, hogy elmenj különben hagyom hogy börtönbe dugják a segged. És amint látom, a kutya se fog onnan kimenteni.-közöltem vele, és lehet egy kicsit túllőttem a célon. Az arcizmai kicsit megfeszültek, azonban tudom hogy velem nem fog tenni semmit.
-Ez övön aluli volt-sziszegte, összeszorított fogakkal, és a kezét szorosan ökölbe zárta. Kéne neki egy pszichológus , de ha ezt megemlítem tuti törni-zúzni fog.
-Igen lehet, és sajnálom-bólintottam, majd kezembe vettem az arcát aminek először nem örült és elhúzódott. Majd másodjára sikerült, és engedett nekem- de nem mehetsz ma oda, érted? Harcolni nem-ingattam a fejem, és reméltem eljut a tudatába.
-És nézni?-kérdezte úgy mint egy kisgyerek, aki attól fél hogy azt mondja az anyukája hogy nem.
-Rendben, de csak akkor ha velem mész. Titokba megyünk, kapucni a fejedre meg minden egyéb más. Majd megoldják gondolom a helyettesítésed-grimaszoltam, majd vártam a reakcióját. Közben kipakoltam a táskámat, töltöttem új vizet pedig még vagy 7-8 óra múlva indultunk volna.
-Egy szabályom van-fordult hátra felém, mire én felhúzott szemöldökkel néztem rá. Még neki szabály? Na ne röhögtess- végig velem leszel, és nem mehetsz el mellőlem-közölte.
-Nem tudom eldönteni, hogy birtoklásból vagy csupán aggódásból-ingattam a fejem nevetve.
-Mindkettő-vonta meg a vállát, majd felindult a lépcsőn a táskájával gondolom, hogy kipakolja. Ilyen könnyen meggyőztem, vagy tervez valamit?
-Laurát elhívom-kiabáltam fel, de ha nem engedi is hívtam volna.
-Azt akivel tegnap voltál, és hangosan visítozik?-dugta ki a fejét a szobából, mire én csak bólintottam. Levágott egy grimaszt, amin jót röhögtem, majd úgy döntöttem főzök egy ebédet amíg el nem indulunk. Aprítottam fel zöldségeket amiket elkezdtem párolni, majd elkezdtem egy fokhagymás szószt készíteni. Közben hallottam lépteket mögöttem, és reméltem nem szeretne idejönni, mert akkor nem sokat főznénk..
-Mi készül?-kukucskál a kaják között, hátha rájön mit tervezek.
-Párolt zöldségek fokhagymás szósszal, mellé pedig rántott cukkini-mondtam, miközben elővettem a két cukkinit, és elkezdtem hámozni. Beállt mellém, majd miután megfigyelte mit csinálok elkezdte ő is.
Este közelében:
Áron azt mondta, 8 körül kezdődik, most pedig éppen fél órával vagyunk előtte. Felvettem egy nagy pulcsit (ami az övé természetesen) meg egy cicanadrágot. Felkaptam a fejemre egy napszemüveget, hátha kellene és kész is voltam. Laurának már szóltam, viszont ő csinosan fog öltözni nehogy kitűnjünk a tömegből. Kicsit izgulok, úgy érzem tervez valamit és olyan hirtelen fog történni hogy nem fogom tudni megállítani. Gyalog megyünk, szinte a következő sarkon van, csak ezt a szeleburdi nőt várjuk.
-Itt vagyok, mehetünk-lépett be a házamba kiabálva, és tipegett a magassarkújába.
-Kicsit túlöltöztél-szóltam meg egyből, miközben vártam hogy haladjon Áron és zárhassam az ajtót.
-Ti meg alul! Jól kell kinéznem, mi van ha hozzám is betoppan egy szépfiú, mint hozzád ?-tette fel a nagy költői kérdést inkább magának mint sem nekünk.
-Nem akarod te őket-nevetett jóízűen mellettem Áron.
-Dehogynem. Ápolgatnám a kis sebeit, lenyugtatnám meg hasonlók-ábrándozott miközben végre elindultunk. Tényleg nem volt messze, de így rettentően annak tűnt.
-Aha, közel se olyan egyszerű-szóltam közbe, ugyanis nekem már meggyűlt a bajom Áronnal és a dühkitöréseivel. Közel sem egyszerű, de hiszem hogy megéri. Neki mindenképp, mert nem ver meg senkit. És nekem? Hah, majd kiderül. Egy kezet éreztem a sajátomon, ami erősen megszorított. Ránéztem, de csak nézett előre és szorított. Nem volt fájdalmas, inkább betudtam a hála jeléül. Csendes hála, és ezek a kedvenceim.
-Buli gyilkosok-forgatta a szemét, majd végre megérkeztünk. Oké, nem voltak többen mint anno a múltkorin szóval elveszni nem fogunk. Főleg, hogy úgy hozzávagyok ragadva ehhez a fiúhoz, mint a rágó az ember talpához. Üdvözölték páran, de különösebb figyeltem nem szenteltek ránk, aminek hálásan örültem.
-Mindjárt jövök-suttogta a fülembe, de még időben eltudtam kapni a karját és magamfelé fordítani.
-Megyek veled-mondtam neki, majd pár másodpercig nézett és ingatta a fejét. Szépfiú, ne húzz fel!
-Nem neked való hely-kezdte volna a magyarázkodást, de ideje volt közbe szólnom.
-Nem érdekel. Te mondtad, hogy nem mehetek el mellőled és nem is akarok. A végén majd csak azt veszem észre, hogy ott bunyózol-mutattam az emelvényre ahol kettő gorilla már készülődött.
-Mindjárt jövünk, ne mozdulj-kiabáltam Laurának de szerintem már nem is hallotta. Miután látta, hogy biztosan ezt akarom elindult és egy olyan ajtóhoz mentünk ahova nem mindenki szaladgálhatott ki-be. Mikor beléptünk, mindenfelől izomállatokat láttam, mérhetetlen nagy dühvel és természetesen szenvedéllyel. Meg sem álltunk amíg megnem érkeztünk még egy ajtóhoz. Főnök-olvastam le pár másodperc alatt ami a táblára van írva. Szuper, végre megismerhetem azt aki pénzt oszt. Csak észt nem. Mikor benyitottunk, egy magas nagydarab emberrel találtam magam szembe. Szinte kopasz volt, fekete szemekkel mint a falra festett ördög. Csodálatos.
-Mindjárt te jössz, mit csinálsz itt-nézett rá Áronra, majdhogynem ordítva.
-Szólni akartam, hogy egy darabig ez nem fog menni- szólt magabiztosan, miközben a kezemet markolászta. Nem láttam rajta félelmet, inkább kisebb idegességet de próbálja türtőztetni magát. Ez már haladás.
-Parancsolsz? És ki ez a liba melletted?-állt fel a székből. Oké, elég magas is huha. Lehet vagy két méter én meg a 160 cm-el nem sokra megyek.
-Ez a liba-szóltam neki gúnyosan, és próbáltam megvédeni magam-éppen a seggét húzza ki hogy miattad-böktem rá-ne kerüljön börtönbe-néztem rá mérgesen, mire csak egy csodálkozó fejet kaptam. Kössz, sokra megyek veled is haver.
-Miről beszél ez itt-mutatott rám, nem is tőlem kérdezve. Áron jelezte, hogy bízzam rá és ne keveredjek bele de későn szóltam. Nyakig belemásztam.
- Arról, hogy hagyhatnám hogy ellepje a szar, de megmentem hogy továbbra is itt tudjon dolgozni-grimaszoltam egyet, és igen nehezemre esett ezt a szót kimondani.-de ha rajtam fog múlni, többet itt nem fog-ingattam a fejem.
-Most pedig, ő nem fog játszani különben nem mentem meg-fenyegettem a főnökét. Igazából ez nem volt jó ötlet, de nem érdekelt. Sok mindent nem tud tenni.
-Vidd innen, és 1 hónapot kapsz-nézett rá a sokktól megilletődve, mire én csak vigyorogtam. Nyertem!! Kirángatott a szobából, majd egy csendesebb helyre vitt már ha itt van ilyen. Néhány ember lézengett itt, ha elrabolt volna se venné észre senki
-Tetszett, hogy magabiztos voltál-gyújtott rá egy cigire-de nem kellett volna ezt csinálnod.-ingatta a fejét, nem tetszését kifejezve.
-Hogyne-forgattam a szemét, majd elvéve a szálat beleszívtam- aztán nem tudtad volna meggyőzni, és örömmel játszottál volna. Hülye nem vagyok- közöltem vele, amit gondoltam és végig figyelmesen hallgatott.
-Örülök, hogy nem hagyod-nézett félre és apró mosolyt láttam az arcán.
-Remélem megéri-vizslattam a szememmel, és figyeltem a reakcióját. Eltaposta a szálat, majd közelebb jött hozzám. Elkezdtem a falig hátrálni, és ő kis lépésekkel követett míg nem a hátam már a falnak volt. Megragadta a csípőm, majd a hajamat kezdte el csavargatni. Lassan húzott magához, majd végre megcsókolt. Ez most más volt. Sokkal lassabb, és kevésbé követelőző. Több érzelem volt benne, és jesszusom mennyire imádom. A hajába túrtam és kicsit meghúztam, amit apró nyögéssel jelzett. Hátrébb tolt kicsivel, majd csak nézett és a szememet kutatta.
-Hogy érzed, megéri?-kérdezte suttogva, ezer wattos mosollyal.
-Hm-döntöttem félre a fejem, mintha gondolkodnék- Mindenképpen-mosolyogtam el, majd hajoltam újra felé, hogy érezzem puha ajkait.
Mindeközben elfelejtkeztem Lauráról, és az éppen zajló bokszról...

Kicsit elfeledkeztem a hetekben az egész írásról, és igen a részeket sem tettem ki! Ezért meglepetés, két részt is hoztam mára, remélem tetszik nektek:)