A cím kötelez

Az érzelmek ereje

- Felséges asszonyom! A bocsánatát kérem, amiért közbe szólok. De attól tartok, félre értett valamit - mondja habozva az asszony - Ez a gyermek nem fiú, hanem leány - majd közelebb tartja a királynéhoz, hogy ő is lássa, valóban leánygyermeket tart a karjai között.

Sharlotte királyné megrökönyödik, szinte olyan, mintha levegőt sem venne. Nem csoda. A királyné elhatározta, hogy fia emlékére olyan herceget nevel az ország számára, aki őrá fogja emlékeztetni a népet. Most pedig azt mondja neki ez az asszony, hogy a karjai között tartott gyermek valószínűleg országa megmentője lehet, csakhogy a gyermek...

- Lány?... Azt mondod, ez a gyermek egy lány? - kérdi hitetlenkedve.

- Igen, Felség. Lány, nem fiú.

A királyné csak bámul hol a gyermekre, hol a nőre. Az asszony nem érti, mire vélje ezt a reakciót.

- Felség, valami baj van?

- Igen, baj van! Azt állítod, hogy ez a gyermek lehet az, akiről a jóslat szól. Azt akarod, hogy ő legyen az örökösöm. Csakhogy... Ez a gyermek egy lány. Nem lehet nő az ország vezetője!

- Ahmm. Nem? Miért nem?

Sharlotte erre nem felel. Figyelmen kívül hagyja az asszonyt. Föl áll, és a teremben elkezdi róni a köröket. Az asszony viszont meg sem mer mozdulni. A királyné elég ilyesztően fest, miközben szúrós pillantásokat vet feléjük.

Sharlotte most nehéz döntés előtt áll. Tudja, hogy előbb - utóbb új trónörököst kell választania. Már lassan - lassan kezdett beletörődni. Kezdte tervezgetni, hogyan fogja nevelni az új herceget, hogy Aeron emléke fenn maradjon. De most... Egy lány... Hát ez semmilyen formában nem szerepelt a tervei között.

- Ez a... lány, még semmit sem bizonyított. Előbb látni akarom, hogy mire képes - szól vehemensen - Gyerünk! Vedd rá, hogy használja az erejét! - követeli Sharlotte.

- Attól tartok, ez nem így működik Felséges asszonyom. A gyermek meg túl fiatal ahhoz, hogy megértse, mit kellene tennie. Általában az érzelmekre hangolódik, és csak akkor használja az erejét, ha úgy tartja kedve.

- Nemrég azt állítottad, hogy még védett téged és a gyermekeidet a támadás során.

- Igen, így volt. Megérzi a félelmet, és a veszélyt. És azon volt, hogy elhárítsa ezeket az érzelmeket.

- Akkor ez lesz a megoldás.

- Mégis micsoda Felség? - kérdi bizalmatlanul az asszony.

- Félelmet és veszélyt kell érezzem rajtad - mondja a királyné, mintha magától értetődő lenne az ötlete.

- Azt hiszem, nem igazán értem Felséged tervét - jegyzi meg az asszony félve Sharlotte reakciójától.

- Nem számít! Majd én intézkedem.

Azzal a királyné magához inti az ajtóban álló inasát. Diszkréten súg valamit a fülébe, mire az inas engedelmesen bólint, és sebtében távozik az említett ajtón át. Pár perccel később az inas ismét benyit a terembe, kezében egy seprűvel. A királyné egy fejbiccentéssel jelez a szolgálólánynak, mire az elveszi a gyermeket a még mindig földön lévő asszonytól.

- Felség?! - szól kétségbeesetten az asszony, kinyúlván a gyermek után.

- Ne aggódj! Margaret kezében biztonságban van. Most jobb lesz neki ott - biztosítja a nőt, majd az inashoz fordul - Kezdheted! - adja ki az utasítást.

Az inas a földön ülő asszony felé közelít, mire a nő gyanakodva felemelkedik. Az inas azonban egyre csak közelít, mire a seprűt is felemeli támadó állásba helyezjedve.

- Királyném! Mire velem ezt?! Mit követtem el?! - szól egyre kétségbeesettebben a nő.

A királyné nem felel, csak szigorú pillantasokat vet feléje. Az asszony óvatosan az ajtó felé hátrál. Az őrök már mozdulnának, hogy megállítsák, de a királyné egy kézmozdulattal megállítja őket.

Sharlotte egyrészt azért olyan jó királyné, mert könnyen kiismeri az embereket. Ezúttal is igaza volt. Tudta, hogy a nő nem menekülne el a tárt ajtókon keresztül, bármilyen veszély is fenyegesse, mert a gyermeket, akit eddig sajátjaként nevelt, nem hagyná csak úgy magára. Főleg, ha úgy érzi, hogy veszélyben lehet. És valóban, a nő bár már az ajtó előtt állt, de nem hátrált tovább. Helyette megálljt, és elfogadja sorsát, várta a neki szánt büntetést.

Az inas meglenditi a seprűt, és az asszony hátára üt egyet. Majd a lábait veszi célba úgy, hogy a nő ismét a hideg földön terüljön el. Utána viszont a nő érdekes módon arra lett figyelmes, hogy bár az inas nagy hévvel lendíti a kezében levő fegyvert, de az ütés pillanatában lelassul annyira, hogy csupán egy erős lökést érez, de fájdalmat szinte semmit. Az asszony nem érti, mi történik, de Sharlotte számításai úgy tűnik elég pontosak. Ugyanis pár perc elteltével hirtelen nagy szél kerekedik a teremben úgy, hogy minden ablak zárva. Az inas kezében a seprű nyele ketté törik. Mire a férfi észbe kap, már fel méterrel a talaj felett lebeg. Aztán hirtelen egy erő visszarantja a földre taszítván.

A királyné csak ámul. Ilyent még sosem látott azelőtt. Közben a hirtelen támadt szélvihar csak nem akar csitulni, a szobában lévő kisebb tárgyak is mind a szélroham áldozatává válnak.

- Nyugtasd meg, hogy jól vagy! - parancsolja az asszonynak, aki még mindig a földön ül, és rémült szemekkel nézi az inast, akit az eltört nyelű seprű éppen ütlegel.

- Én...

- Gyorsan, mielőtt komolyabb kárt tenne Gerald-ban - figyelmezteti a királyné, mutatván az inas felé.

Az asszony erre azonnal reagál, feltápázkodik a földröl, és egyenesen a szolgáló lány kezében tartott gyemekhez siet.

- Kedveském! Most már elég lesz. A mama jól van! Látod?! - fordul körbe az asszony - Semmi bajom! Hagyd szépen békén azt a seprűt és a bácsit.

A kislány úgy tűnik valóban megertette anyja szavait, mert a szélvihar elül. A tárgyak hangos csörömpölések közepette leesnek. Az inas sajgó háttal feláll, mire a teremben ismét érezni a hideg szellőt.

- Gerald! Most jobb lesz, ha távozol - utasítja a királyné, mire az inas engedelmesen kihátrál az ajtón, a szél pedig azonnal éltünik.

- Hihetetlen! Egyszerűen bámulatos! - szól megigéződve Sharlotte - Nem hittem volna, hogy valóban igazak a szavaid. Ugye megérted?! Túlságosan is szürreálisnak tűntek. Ellenőriznem kellett - mondja magyarázatként, mire az asszony is megérti, hogy csak egy színjáték volt az előbbi - De ezek után már belátom, igazat mondtál az erejéről. És nem kizárt, hogy a jóslattal kapcsolatban is igazad van. De ezt még ellenőriznem kell. Idővel minden kiderül.

Sharlotte lassan közelít a gyermek felé, akit az asszony idő közben ismét a karjai közé vett.

- És most beszéljünk, hogy is lesz ez a továbbiakban?!