A cím kötelez

A Vörös Varázs

- Felség! Megérkezet a varázsló - jelenti be Margaret, akit szorosan követ egy sötét hajú, magas alak.

A férfi a 40-es évei közepén járhat. Ruhája jellegzetes hosszú, fekete palást. A szemei táskásak és sötétek, mint aki napok óta nem aludt. Arca sápadt, mint aki a napot is kerüli. Ballazar igazi könyvkukac. A kastély tornyában kialakított laboratóriumban él, és csak annyi időre hagyja el a bázisát, amíg átrobog a kastély nyugati szárnyában található királyi könyvtárszobába.

- Szolgálatára, Felséges királyném! - köszön Ballazar kissé meghajolva, fájó derekát fogva.

- Margaret, hagyj magunkra. Senki ne zavarjon! - adja parancsba Sharlotte.

- Igenis, királyném - azzal engedelmesen távozik a lány, az ajtót pedig gondosan becsukja maga után.

A királyné ledobva a nyugalom álarcát Ballazar-hoz fordulva így szól:

- Elhoztad?

- Ahogy kívánta Felséged! - feleli a férfi felemelvén a vörös kötetes könyvet - Ha szabad kérdeznem, miért van szüksége Felségednek e könyvre?

- Ebben a könyvben vannak annak a látnoknak a feljegyzései, igaz?

- Igen. Ezt a könyvet valóban Castiel írta élete alkonyán. Ez a kötet az egyik legértékesebb hagyatéka.

- Add át nekem! - mondja a királyné, és várakozóan kinyújtja a kezét.

- Királyném, ez a könyv varázslatokkal, átkokkal, fekete mágiával és vérmágiávak van tele. A szövege ősi nyelven íródott. Mihez kezdene Felséged ezzel a könyvvel? - kérdi gyanakvóan Ballazar.

- Pontosan tudom, milyen értékes ez a számodra. Hiszen már számtalanszor elmesélted, amióta rátaláltál. Ahogyan azt is tudom, hogy képes vagy varázslatot használva átírni a szöveget a mi nyelvünkre, hogy olvasható legyen. Így hát... - azzal nyomatékosan újra kitartotta a kezét.

Ballazar tudta, nem mehet szembe királynéja akaratával. De a mágia nem játék. Nem is engedheti át csak úgy ezt az értékes könyvet.

- Felség, legalább azt árulja el, mit keres. Úgy nekem is könnyebb lenne. Emellett Felséged nem rendelkezik varázserővel ahhoz, hogy használni tudja e könyvet. Engedje meg, hogy a szolgálatára legyek.

- Nem akarok semmilyen varázs igét használni. Csupán ellenőrizni szeretnék valamit... Castiel utolsó jövendölésére lennék kíváncsi.

Ezt hallva Ballazar szemei egyből felragyognak, ajkán széles mosoly terül el. Nagy lendülettel lapozgatni kezdi a vaskos könyvet.

- Máris mutatom Felségednek. El sem tudja képzelni, milyen izgatott vagyok, amiért végre mást is érdekel ez a bizonyos jóslat. Castiel híres volt a pontos jövendöléseiről. Azonban ez az egy, a legutolsó... Egyesek szerint ez egy tévedés volt - jegyzi meg epésen, heves fejrázogatás közben - De én biztos vagyok benne, hogy nem erről van szó. Időtlen idők óta kutatók e témában. Szent meggyőződésem, hogy Castiel élete alkonyán a lehetetlent vitte véghez, olyansmit látott, ami élete után, évszázadokkal később következik be. Ahham! Itt is van!

A királyné mellé lép és együtt nézik az ősi nyelven íródott hagyatékot.

- Azt mondja, hogy "Az ég kék, a fű zöld, a rét arany, a szellő hátán vidám kacaj" - vagyis jó lét uralkodik országunkban - magyarázza Ballazar - "De eljő a rejtelmes órán a változás is. Az ég szürke, a fű vörös, a rét bűzlik, a szél sikít", azaz eljő a háború kora, és itt van az érdekesség, mert úgy hiszem, ez a háború, amit megjósolt, az a mi korunkban zajlott véres küzdelem lehet.