Csak egy újabb Szent Johanna Gimis

Augusztus 31. szerda

  Végre beköltöztem az új szobámba. A nagybátyámhoz. Aki mellesleg egy punk. Mármit olyan igazi, tudjátok.Nagy taréjjal.  Na szóval felcuccoltam a vadiúj szobámba. Viszonylag nagy, cigi szagú lakás egyik szobája.Merthogy igencsak sokat cigizik a nagybátyám. Sajnos a cigi szagot átvette az összes ruhám... úgyhogy első nap, vagyis holnap kissé cigi szagot fogok magamból árasztani. Mindegy túlélem. Engem nem zavar, más kérdés, hogy az új osztálytársaim hogyan fognak majd rá reagálni. Miközben a ruháimat pakoltam a szekrényembe benyomtam a kedvenc albumomat az AC/DC-től: A Highway to Hellt. Úúúgy szeretem azt az albumot:). Amikor kész lettem a ruhapakolással elhelyeztem a deszkámat a falnak döntve és elkezdtem előpakolni a festményeimet és a gigantikus zacskót is előhalásztam amiben a több éve gyűjtögetett, és befejezett sketchbook-aim (rajzfüzet) lapultak. Ezután lementem a nagybátyámhoz, hogy szerezzek tőle pár menő együttes posztert. Szerencsére hasonló együtteseket szeretünk.

- Mizu, hugi?- kérdezte anélkül, hogy felém pillantott volna. Tévét nézett egy tejes pohárral a kezében amibe csokis kekszet mártogatott. Azt majszolta.

- Honnan tudtad, hogy itt vagyok?- kérdeztem.

- Hallottam, hogy jössz. Mire lenne szükséged?

- Ömm... van egy pár fölösleges plakátod? Tudod olyan bandákról. - túrtam a hajamba szégyenlősen, tudtam, hogy nagyon szereti a posztereket. Nem voltam benne biztos, hogy ad.

A nagybácsim felállt és elindult egy nagy fekete szekrény felé ami a tévé mellett állt. utána siettem. Ahogy kinyitotta automatikusan elállt mellőle, tele volt tömve régi poszterekkel. Az összes a nyakamba zúdult.

- Tessék. Ez mind a tied lehet.- nyomott egy kupacnyit a kezembe nevetve. Aztán elszaladt. Csak pislogtam a kezembe levő poszter kupaccal. Egy pillantás múlva vissza is tért egy magnóval a kezében. Benyomta az egyik kedvenc számom. Ami mi más ha nem AC/DC?! Feldobtam nevetve a posztereket és elkezdtünk táncikálni (miközben poszterek hulltak ránk, mint valami konfetti) a Let's Make Itre. Öhömm. mondtam már, hogy furik vagyunk? Mindegy nagyon bírom őt. :)

Miután kitáncoltuk magunkat felmentem a keskeny lépcsőn a poszterekkel a kezembe és leszórtam őket a padlóra elkezdtem tanulmányozni, hogy melyikek kellenek. Azonnal megakadt a szemem egy szivárványos plakáton... Ja igen a nagybátyám... Hát ő izé szóval meleg. Van egy barátja is csak hát  ő az elmegyogyiban csücsül a húga miatt aki öngyilkos lett és ő meg teljesen depis most. Már ha jól tudom, valami ilyesmi. Mindegy azt gyorsan arrébb dobtam. Aztán kutakodtam még hátha találok AC/DC-et vagy legalább Metallic-ásat. Szerencsém volt. Négy AC/DC kettő Metallica. De jó! Rögtön fel is raktam őket aztán még egypár Black Sabbath, Korn is volt, egykét Aerosmith és még ilyen punk bandák. Hát nem tom megtartom azokat is de szerintem nem fogom felrakni. Mármint a punk bandásokat. A többi marad nálam :).

Mikor már ez is megvolt elégedetten néztem végig az új birodalmamon. Leszaladtam a szivárványos plakáttal, hogy visszaadjam bátyusnak. Ezek után hagytam időt arra, hogy ráizguljak a holnapra. Ez így elég hülyén hangzik, de szeretek időt fenntartani az ilyesmikre is. Kiadom magamból a feszkót. Elpakoltam a tankönyveimet. Ellenőrizetem az összes kitűzőmet a táskámon. Beraktam a mostani rajzfüzetemet is. Vacilláltam egy keveset, hogy mit vegyek fel a cigi szagú ruháim közül. Igazándiból mindig az szokott lenni, hogy amit találok a szekrényemben gyorsan előkapom és felveszem. Nem sokat szoktam gondolkodni ilyesmiken. Amolyan ,,fiús'' hanyagsággal eldöntöm. Egyébként ha bárkit is érdekel közben  Alice Coopertől a Hey Stoopidot hallgattam.

Nagyon, de nagyon izgultam a holnap miatt. Sosem jártam igazi iskolába. Magántanáraim voltak illetve a szüleim tanítottak. De nyár elején eltávoztak az élők sorából (erről majd később mesélek). Így hát ugye most a nagybátyámnál kötöttem ki.

Egyébként egész nyáron egy ilyen gyerekmegőrző helyen voltam ahol az árváknak kerestek otthont. Habár nekem már volt ugyan, el volt döntve, hogy ide jövök, de a nagybátyám csak a suli kezdetétől volt hajlandó otthont adni nekem. Gondolom azért mert jobb dolga is volt annál nyáron, mint hogy rám ügyeljen. Habár tény hogy elvileg nagykorúnak számítok azért még nem állok arra készen, hogy egyedül éljek. Ezt én is így gondolom a gyámügyesek és a nagybátyám is.  Úgyhogy mostantól itt élek a cigi szagú, kupis lakásában a 2. kerületben. Nem messze a Szent Johanna Gimitől ahová holnaptól járni fogok. Egy magánsuli. Nem is hangzik rosszul. Nagyon remélem, hogy jó osztályom lesz. Ja és hogy lesznek más hozzám hasonló emberek is.

Furcsa ez így.... suli...gimi... több gyerek... Váááááá. Juj belegondolni is pára. Nyitott személyiség vagyok az tény, na de egy alap hely ahol a jó kapcsolatok kialakulnak az az iskola. És én olyan helyre sosem jártam!!! Pfhuuu. Remeg a gyomrom már gondolattól is, hogy esetleg majd kirekesztenek vagy ilyesmi. Sok ilyenről hallottam/ olvastam már. Ja nem is említettem! Szeretek olvasni. Egy hozzám hasonló személyből ezt senki sem nézné ki. Sem azt, hogy naplót vezet. De én ilyen furi vagyok.

Még az árvaházról egy pár szó csakhogy lássátok, hogy mivel is telt pontosan a nyaram. Őszintén nem volt valami jó. Én voltam az összes gyerek közül a legidősebb. Mivelhogy gyakorlatilag én már felnőtt vagyok amint már ezt említettem. Még az első hónapban volt két lány akik segítők voltak. Igaz a kicsikkel foglalkoztak, de azért velem is váltottak pár szót. Nagyon rokonszenvesek voltak, szerintem. Egyikőjük folyton csak sajnálkozott. Ha jól emlékszem őt Reninek hívták... Ja igen. Na szóval a másik lány meg szidta szegény Renit, hogy hagyjon már békén biztosan engem is idegesít. Hát nem annyira volt zavaró. Legalább volt kinek elpanaszolnom a bajaim. Egyébként a ,,katonás lányt" azt hiszem Kingának hívták. Mindegy igazándiból amikor ők már ott hagyták ezt a karitatív munkát vagy mit akkor eléggé uncsi volt ott lenni még két hónapig. Akivel még néha tudtam beszélni az egy 14 éves lány volt. Ő azért volt ott mert a szüleinek nincs elég pénze, hogy úgymond ,,eltartsák" őt. Szegény, úgy sajnáltam.

Csak pár szó a gimiről még. Lényegében franciául kellett felvételizni és nagy mázlim volt. Hogy miért? Elmondom. Szóval apukám anyukája vagyis a nagymamám is velünk élt. Kissé szenilis volt már. Az ősök nem akarták idősek házába tenni. Miután a szüleim meghaltak az autóbalesetben őt idősek otthonába vitték végül. Na tehát a nagymamám angol volt. Apukám emiatt félig angol ugyebár. Ami azt jelenti, hogy mivel ugye velünk élt, hogy tudjak vele kommunikálni rengeteget beszéltek hozzá a szüleim és ő is angolul, így hát elég jól beszélem azt a nyelvet. De akkor mit tanuljak másik nyelvnek? Anyukám jól tudott franciául így felvetette, hogy szívesen tanítana engem franciául. Az lett a magántanulásos idegen nyelvem. Mellesleg a szüleim hippik voltak nagyon, így emiatt is nem rendes suliba jártam hanem magántanár, otthontanulás stb.

Anyukám szülei még kiskoromban meghaltak úgyhogy őket nem is ismertem. Apukám apukája pedig kb 5 éve hunyt el. Hát ja ennyit az életemről. Brühü.

Vacsit rendeltünk finom volt. Én pizzáztam a nagybátyus meg hambit evett. Na de mostmár alszok mert késő van és holnap suli. Vááá. Annyira izgulok! Hányszor írtam le ezt? Mindegy innentől hivatalosan is lehet számolni, hogy hányszor írom még le. XD. Na akkor jó éjt. Gyorsan még meghallgatom ezt a számot a Metallicától ( Master of the puppets). Tök jó szám :)