Ying És Jang [Szünetel]

P. 14

Yin

Csodálatos ez a világ.
Annyi felfedezésre váró hely van.

Eltartott pár hétig míg vándoroltunk. Olyan volt mint a föld de a lakói egész másképp néztek ki. 

Itt senki sem bámult minket mint máshol. Itt elvegyültünk és jól éreztük magunkat. Nekem tetszett. Egy furcsa lábú kopasz lény fogadott bennünket. Sajnos nem értettük amit mond, olyan kattogó hangon beszélt hozzánk. Összenéztünk, hogy hogyan tovább. Közelebb lépett a teremtés és egy kör alakú füldugót nyújtott felénk. Mutatta,hogy tegyük fel. Zölden felvillant míg összekapcsolódott velünk a készülék és máris értettük amit mond nekünk. D- Üdv. Örülök,hogy végre megértjük egymást. Az én nevem Dren. Ezen bolygón senki sem tud beszélni. Sok sok év elteltével létrehoztuk ezt a találmányt így most már bárki bárkivel képes a kommunikációra. 

Y- Szervusz Dren én Yin vagyok ő pedig itt Jang. 

J- Szia Dren csodálatos a bolygótok maradni szeretnénk.

D- Legyen hát. Ne robbantsatok ki háborút, ne öljetek meg senkit, és nem lesz semmi probléma. Yin csontjaimban érzem,hogy te nagyon különleges vagy....

Na jó ez fura volt...Kezéből s hátából szárnyak nőttek ki és elrepült. Kerestünk egy lakatlan részt azt elfoglaltuk. Dren szavai jártak a fejemben kipakolás közben. ,,Nagyon különleges vagy,, Vajon mire értette ezt?...

Késő délután volt,kezdett lemenni a nap. Jang a tó mellett ült a stégen. Odatelepedtem mellé. Fáradtnak látom. Őt is kimerítették a hosszú utazás, engem is. Megint az a fura érzés fogott el, és ösztönösen a vállára tettem a kezem amiből sárga fény jelent meg , s megtöltöttem Jangot élettel. J- Még mindig nem értem,hogy csinálod ezt de... .-.

Y- De mi? 

J- Emlékeztetsz az első nagy szerelmemre...

Csodálkozva néztem rá. Y- Hű még sosem meséltél róla, szívesen meghallgatom a történetét. Persze csak ha elmondod. Nembaj ha nem.. .-.  J- Ha tényleg érdekel... .-.     Y- Igen, halljuk. .-.  Bementünk a csodasátorba , mert én így neveztem el. Kényelmesen elhelyezkedtünk az ágyon. Jang mesélni kezdett. J- Tudod Aruetiel volt a neve...Összes Angyal közül ő volt a gyógyítónk. De mióta eltűnt magunknak kellett boldogulni, bármi történt is. Hibát hibát vétett ... Egyik angyal edzés közben megsérült, elveszítette az eszméletét egyből őt hívtuk. Nagy sietség és ijedség közepette rosszul használta a varázsigét s az egyik szárnya lebénult amit már nem lehetett meggyógyítani se visszafordítani bármeddig próbálkozott vele. Igaz az élete ugyan megmaradt amiért végtelenül hálás volt bár repüléstől örökre elbúcsúzhatott. De cseppet sem haragudott Aru-ra. Így szoktuk becézni. De a mi górénk igen...Örök száműzetésbe taszította őt. Bár azt senki sem tudja hová. Egyszerűen eltűnt... Lényeg a lényeg tényleg hasonlítasz rá. Nyilván nagyon szerettem őt. De az már nagyon nagyon régen volt. Én most téged szeretlek mindennél jobban... .-. Azzal az ölébe húzott s csókjaival kényeztetett...elég sokáig.  :P 

Napok teltek el.Egyre csak azon kaptam magam amint azon törtem a fejem, vajon miért vagyok kicsit másabb mint a többi démon. Miért nem sikerültek eddig a legdurvább húzásaim? Valami mindig közbesiklott és rosszul sült el. Mintha meg lennék átkozva... Bár ez nem lenne meglepő hisz Pokoli lény vagyok de akkor is. Kész őrület, kész rejtély. De valami akkor sincs rendben...   

SZIASZTOK BOCSÁSSATOK MEG,HOGY SOKIG VÁRATTALAK BENNETEKET DE ELÉGGÉ TARTALMAS VOLT MOSTANSÁG AZ ÉLETEM. TELEFONOM IS KIPURCANT EZT A RÉSZT LAPTOPRÓL ÍRTAM.  AMINT LESZ TELEFONOM  SOKKAL JOBB LESZ MINDEN . PUSZI HA OLVASSÁTOK. SZORÍTSATOK.