Varázslatos álom (BNHA Ff.)

14.

Végre kezemben az érettségi bizonyítvány és teljesen vége az évnek. Ennek örömére itt egy kis Sport Fesztivál! Vajon hanyadik lesz Toshiko?

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Egyre közeledett a Sport Fesztivál napja. Mindenki keményen edzette a képességét és mind túlléptek a határaikon. Plus Ultra! Egy U. A.-s diák sohasem hátrálhat meg.

Mielőtt feleszmélhettünk volna, már el is jött a nagy nap. A Sport Fesztivál napja. Idén természetesen a nemrég történtek miatt az 1. osztály arénájában volt a legnagyobb zsongás. Present Mic és a háziőrizetből kiszabadult Ereaserhead állt a hangosbemondó mikrofon mögött.

Rengeteg ember összegyűlt. Ahogy oldalra néztem, láttam, hogy osztálytársaim is remegnek a tömeg láttán. Először mi, az 1. A, majd Mizukiék, az 1. B, és így tovább, léptek be a stadiumba. Idén Midnight lett a főbírónk, amit nem egy néző kissé zokon vett... Elvégre ő nem.. ennek.. a korosztálynak kellene... Na mindegy...

- A diákokat Bakugo Katsuki képviseli, az 1. A-ból - szólt a Sensei.

- Csak azt szeretném mondani, hogy nyerni fogok.

Ez a mondat természetesen nem nyerte el évfolyamtársaink tetszését... Sem a nézőkét... Ennek nem lesz jó vége... De jobban belegondolva, a képességei igazán kivételes. Nincs kizárva, hogy igaza lesz. Én hiszek benne.

- Nos, kezdjük el most azonnal! - szólt Midnight. - Az első játékot nevezzük selejtezőnek! Minden évben sok könnyet nyelnek le ilyenkor. Jöjjön hát a sorsdöntő első játék! Idén ... Az akadályverseny lesz! Ebben a versenyben mind a 11 osztály részt vesz. A pálya a stadium külső kerülete lesz, ami nagyjából négy kilométeres. Az iskolánk mindig a szabadságot emlegeti. Amíg a pályán maradtok, nem számít, mit tesztek. Mindenki a helyére!

Mind a nagyjából 220 diák a rajtvonalhoz sorakozott. A három lámpa világított. Aztán egy elaludt. Már érződött, hogy kezdődik. És a második is lekapcsolt. Egyre közelebb és közelebb a kezdet. Majd a harmadik. Mindenki futásnak eredt. Bent a folyosón szűk a hely. Valószínű, hogy ott ugyanúgy torlódás lesz, mint AKKOR az ebédlőben. És igazam lett. Mindenki tolongott, a társait csak azért fel nem lökve, mert egyszerűen nem volt rá hely. Gyorsan felugrottam a tömeg felé. Képességemmel éppen a fejük fölött tudtam lebegni, kihasználva, hogy érző, gondolkodó emberek. És ezt milyen jól is tettem! Todoroki az egész folyosót lefagyasztotta. Praktikusabb képességű osztálytársaim gyorsan kiszabadultak a jég fogságából. Megláttam a tömegben kedvenc unokatesómat.

- Add a kezed!

- De... Dehát ez egy verseny..!

- De nem csak egy ember jut tovább! Ez még csak az első kör!

Mizuki elfogadta a felé nyújtott kezet, majd együtt csúsztunk előre Todoroki jegén. Mintha csak korcsolyáznánk. Így kissé lemaradtunk, de egyikünk sem esett el, vagy sérült meg. A többiek különben sem jutottak messzire. Az első, vagy jobban mondva második szakasz ugyanis a felvételi vizsgáról már mindenkinek ismerős robotokkal volt tele. Az elején még az egyszerűbbekkel kellett megküzdeni, de nem telt bele sok időbe, megjelent egy hadseregnyi nulla pontos robot. Todoroki persze egyből megfagyasztotta őket.

- Mizuki-chan! Most!

(A/N: A további élmény teljeskörű átéléséért javaslom meghallgatni az alábbi dalt. Iszonyú jó. Valahogy így képzelem el a következő jelenetben az éneklést. Természetesen a dal NEM az enyém, credit to the rightful owner! A neve a videó elején tisztán látszik. Megértésüket köszönjük!)