Életem az Akatsukiban

4. Rész : Megbánás,vagy Valami Hasonló

- Hé L? Minden rendben? Hm? - kérdezte Dei' amikor bejött a szobámba, és látta hogy sírok.
- Haggy békén Deidara! - keltem ki magamból sírva. A srác meglepődötten ült le mellém. Deidara a vállamra tette a kezét. Felnéztem. A fiú nem tűnt olyan fáradtnak mint a többiek. Talán ő nem rúgott be annyira mint mindenki más.
- Mi történt? Hm - kérdezte aggódva.
- Hagyjuk! Nincs semmi érdekes! - feleltem, a könnyeimet törölgetve. A fiú kiment majd kb. két perccel később visszatért Hidan társaságában.
- Hé L! Hallod mond már meg ki bántott meg! - paramcsolta kedvesen a srác.
- Na jó! - vettem rá magam. - Itachi volt!
- De hát a buliban smároltatok! - lepődött meg Hidan. Elmeséltem mindent a barátaimnak a mai beszélgetésünkről Itachinak.
- Nem is tudtam hogy Itachi ennyire bunkó! Hm! - mondta Dei'.
- Figyelj! Itachi csak szimplán antiszoc, és azt sem tudja hogy kell bánni az emberekkel! - tette a vállamra a kezét Hidan. - Vagy csak nem tud csajozni!
- De nekem annyira megtettszett! Én próbálkoztam de úgy érzem hogy nem kér belőlem! - sírtam.
- Figyelj! - kezdte Hidan. - Ha az a fasz újra megbánt feláldozom Jashin samának!
Elmosolyodtam. Hidan mindig fel tud vidítani a humorával. Ekkor megláttam hogy az ajtóban Itachi áll. Hidan azonnal felpattant és neki rontott Itachinak.
- Hogy mered idetolni a pofádat miután megbántottad L-t? - kérdezte fenyegetően a srác.
- Hallottam miről beszéltetek! - kezdte Itachi, de Higany nem hagyta hogy befejezze.
- És még hallgatóztál is! - kiabálta a szürke hajú. Egy tőrt tartott Itachi nyakának. Oké, egy kicsit túlzásba esett.
- Higany, hadd mondja végig! - szóltam rá a haveromra. A fiú elemelte a kunait a srác nyakától.
- Beszélhetek veled, Laura chan? - kérdezte Itachi.
- Ö...... Aha..... - válaszoltam bizonytalanul.
Dei' felállt majd kiment. Hidan valamit odasúgott még Itachnak, aztán kiment és becsukta az ajtót.
- Nézd Laura chan én nem akartalak megbántani! - kezdte a fiú, majd leült mellém. Kicsit közel ült hozzám.
- Tudom! Hatalmas nagy faszlalap vagyok, de én csak.... - nem fejezte be a mondatát.
- Te csak? - kérdeztem. A fiú hátradőlt ami miatt ráhuppant az ágyamra.
- Laura chan.... Tudod.... Én... - kezdte. Öszze vissza beszélve. - Tudod bejössz nekem! Tudom! Most azt kérdezed magadban, hogy mért mondtam azt amit mondtam, de csak azért voltam szemét mert nem tudtam kezelmi a helyzetet! Nagyon régen voltam szerelmes és fura ez nekem!

Tudtam hogy Itachinak a szerelme (Izumi) meghalt vagyis hát Itachi nyírta ki, ezért nem haragudtam rá.
- Nézd, szerintem túlreagáltam! - dőltem le az ágyamra Itachi mellé. - De legalább mondd el! Te medig emlékszel a tegnapra?
Itachi gondolkodni kezdett. Nagyon édi volt.
- Gyerünk! Bökd már ki! - unszoltam miközben játékosan belebokszoltam a vállába.
- Ez kínos lesz.... Szóval az volt, hogy miután táncoltunk nooos.... Hidannal beszélgettünk és ennyire emlékszem! 

- Miről beszéltetek? - kérdeztem. A fiú elpirult. 

- Hehe....nos a...a...arrol hogy be...be...bejössz nekem.....- hebegte a srác eröltettetten vigyorogva. A homloka gyöngyözött az izzadságtól. Teljesen el volt pirulva. - Hidan azt mondta, ho...hogy ma összehoz veled......É...n meg amikor közölték velem a srácok, hogy smároltunk teljesen megijedtem. Ezért voltam bunkó! Remélem hogy megérted.....

- Ö...aha! - válaszoltam meglepődve. Ha Itachi és Higany tegnap rólam beszéltek, akkor hogyhogy most berágott rá? Talán csalódott Itachiban. Lehet ezért volt olyan dühös. Igaz, Hidannak hamar felforr az agya, de ennyire ő sem forrófejű. Tuti hogy hatalmasat csalódott Itachiban. Ahogy én is. De annyira őszintének tűnt a bocsánat kérése, hogy nem tudtam mit tenni. Megöleltem. 

- Megértem! Én is megijedtem amikor közölték velem! - mondtam. Itachi nyakára néztem, és ott volt egy szívásnyom. Tuti, hogy én szívta ki a nyakát. Egy kicsit perverznek éreztem magam, de nem baj. 

- Mielőtt megbántottlak volna, azt mondtad, hogy ha meg akarok csókolni egy lányt akkor meg kell kérdeznem, hogy akarja e? Szóval, mondd Laura chan! Megcsókolhatlak? 

Felsóhajtottam. Még mindig nehezteltem rá. Jó lett volna csókolózni, de nem is tudom mért most úgy éreztem, hogy nem akarom. Ugyan Itachi 13 éves korom óta a titkos anime crushom de nem! Megbántott így most úgy érzem, nem lenne jó ez első igazi csóknak. 

- Nem! - válaszoltam határozottan. - Még mindig neheztelek rád, remélem megérted! 

A fiú szomorúan felült. Felálltam majd a fiú elé sétáltam. A fiú felnézett. A mutató és a középső ujjammal megböktem Itachi homlokát. 

- Sajnálom, Itachi! Majd lekközelebb!  

Nem a leghosszabb de szerintem egész jó lett. Várom a kommenteket hogy milyen volt. Addig is mindenkinek viszlát! Tessék itt egy tökrandom Naruto mém mert mért ne!

Csak úgy egy random kérdés: Kinek ki a kedvenc Akatsukisa?