Nos....fogalmam sincs mit keresek egy tisztás közepén, amikor az előbb még a saját kanapémon ülve néztem a kedvenc animémet. Vagyis a Narutót. Egy pillanat....ez a tisztás olyan mint a Narutóban! És ekkor egy ismerős kék bőrű emberke lép elém egy fekete köpennyel amin piros felhő minták voltak, és a hátán egy hatalmas késs pihent.
Najó! Foglaljuk össze mi történt az előbb.
Aki nem ismerne engem a nevem Laura. Persze ez most egy eléggé idióta bemutatkozás volt, mert nem ismerhetnek engem sehonnan, mert egy könyvben sem szerepelek, eddig a pontig! Nah mindegy! Szóval mint mondtam a nevem Laura. 16 éves vagyok. A kedvenc animém a Naruto de ezt már mondtam. A kedvenceim az Akatsukisok, köztük pedig Itachi. Na mindegy ez most lényegtelen!
Szóval ott tartottam hogy egyik nap éppen Narutot néztem. Amikor rámentem a linkre, hogy megnézzek még egy részt hirtelen elkezdett világítani minden. Na jó...eddig oké?
Azután megjelent egy ajtó a semmiben, én meg faszom tudja miért de késztetést éreztem arra, hogy kinyissam.
Most gondolhatjátok, hogy ez mégis mi a franc, de nyugi, lesz ennél jobb! Az ajtó beszippantott és amikor ráeszméltem hogy mi történt akkor vettem észre, hogy lefele zuhanok. Nem! Ez csak valami vicc! Biztos megint valami hülye álomba csöppentem de a zuhanás nem maradt abba! Ugyan! Mindjárt felébredek!
Aztán csak a kíváncsiság kedvéért lekevertem magamnak egyet, hogy hátha akkor felébredek. De nem! Még mindig zuhantam. Ám ekkor már csak 10 méter választott el a földtől. becsuktam a szememet. Hát! Lehet hogy ha leérkeztem felébredek. Vagy meghalok itt helyben! Ám ekkor valaki elkapott. nem láttam hogy ki volt mert be volt csukva a szemem. Aztán letett a földre. Körülnézetm és egy tisztást láttam ami valamiért nagyon ismerős volt. Mintha pár perccel ezelőtt is láttam volna ezt?
- Szeva égből pottyant csaj! - hallottam egy marha ismerős hangot. Egy kék bőrű emberke lépett oda hozzám. - Te meg mit keresel az égben?
Kisame volt az. A ködrejtek hét kardforgató nindzsájának egyike, illetve az egyik kedvenc akatsukisom. Éreztem hogy elönt a fangörcs. A cápa emberke vigyorogva próbált szóra bírni.
- Nos... - nem akartam semmi hülyeséget mondani. - Éppen az új szél ninjutsumat teszteltem!
Kétségkívül a Narutóban voltam, így ki kellett találnom valami hihetőt. Ha azt kamuzom, hogy nidzsa vagyok akkor az valamennyire hihető.
- Á! Szóval shinobi vagy! Melyik faluból? - kérdezte a CáPali.
- Ö.. - kezdtem. A zsebembe nyúltam és hát persze hogy ott van nálam a fejpántom! Mindig nálam van! Naruto fanként kö - te - le - ző!
- Konohai vagyok! - jelentettem ki. - A nevem Laura. Most dezertáltam a faluból!
- Ó! Van egy konohai spanom! Kiírtotta a klánját és ezért jött az Akatsukiba! Neked is ide kéne jönnöd, ha dezertáltál! - ajánlotta fel Kisame.
- Kiírtotta a spanod a klánját? - kérdeztem eljátszva hogy csak sejtem kire gondol. Pedig tudtam, hogy Itachira gondol.
- Tuti ismered legalább hírből ha konohai vagy. Uchiha Itachi!
- Ja! Megvan a csávó! - mosolyodtam el. Nagyon nehéz volt visszatartanom a fangörcsömet. Itachi az eltitkolt anime crushom. Persze hogy előtör a fangörcs! Nah mindegy.
- Akkor csatlakozol az Akatsukihoz? - kérdezte Kisame. Ez most egy kérdés volt?
- Aha! - válaszoltam. Kisame biccentett a fejével hogy kövessem. Követtem. Megérkeztünk bázisra (írói hozzáfüzés: ezt az értheti majd főleg aki látta az egy akatsukis életét). A bázison hatalmas betükkel ez állt: AKATSUKI
KAMU SEDANG MEMBACA
Életem az Akatsukiban
Fiksi PenggemarA 16 éves Laura egy véletlennek hála belecsöppen a Naruto világába, és beáll az Akatsuki nevű szervezetbe egy hazugságnak köszönhetően. Na és akkor adjunk hozzá egy kis humort, barátságot, káromkodásokat és egy erős és gyors romantikus szálat, no m...
