Úgyis az eseted leszek

8. rész +18

Pai

Egész éjszaka bóbiskoltam, csak pár percekre sikerült elaludnom, fáj mindenem. – Sky! Csak gyere vissza, esküszöm, megbánod! – Ennek a fergeteges szexnek az utóhatását elrontotta azzal, hogy hagyott idekötözve szenvedni. – Hát van szíve? – Egy-két órán keresztül próbálkoztam szabadulni, de csak azt értem el, hogy jobban ráfeszült a csomó. – Talán azt gondolja, hogy övé az utolsó szó? – Akkor nem ismer eléggé.

Szégyen, nem szégyen, de bevallom, hogy amit az ujjával művelt, miközben orálisan kielégített, az maga volt a csoda. Mondjuk, sose adnám arra a fejemet, hogy én legyek alul. Egy ujj is eléggé kellemetlen volt, nem még egy méretes farok. Brrr! – Nem, határozottan nem! – Ennyi pontosan elég volt a kísérletezésből, és ha rajtam múlik, ez örökre a kettőnk titka marad. Ahogy az is, hogy lefeküdtünk egymással. Valamiért kellemetlenül érzem miatta magamat. Azt akarom, hogy más is tudja, nos, ő meg én, hát, ágyra járunk.

De nem hogy nem akarja mások tudtára adni, még azt se akarja, hogy újra megismételjük.

Nyílik az ajtó, és egy világosbarna fej bukkan fel a nyílásban.

– Jó reggelt, jól aludtál? – szemtelenül vigyorog rám.

– Szerinted? – rángatom meg kikötözött karjaimat.

– Pai, úgy sajnálom! Ha tudtam volna! – jön beljebb, de az ajtót résnyire nyitva hagyja.

Leül mellém, majd elkezdi kioldani csomóimat. – Csak szabadíts ki! Ne félj, megkapod a magadét! – Szerencsére csak a karjaim merevedtek meg, a lábaimnak semmi baja, ugrásra készen állnak.

Amint az egyiket kibontotta, elkezdem megmozgatni, bizsereg, ahogy a vér rendesen áramolni kezd.

– Nem volt bűntudatod?

– Miért lett volna? Te voltál a béna, hogy nem tudtál kiszabadulni.

– Vagy úgy!

A másik karom is kiszabadul, azt is megmozgatom. Még figyel pár pillanatig, majd nagy sóhajt követően feláll, és elindul kifelé. – Mondtam, hogy nem úszod meg! – Felpattanok, és mielőtt sikerülne kinyitnia az ajtót mögé állok, és becsukom.

– Mit csinálsz? – hallom meg remegő hangját.

– Fogat fogért!

– Ezt hogy érted?

– Így! – felpasszírozom az ajtólapra és lefogom. – Nem szabadulsz!

– Pai...

Karjaimmal körbezárom, semmi esélye a menekülésre.

– Tetszik ez a játék – búgom érzékien fülébe.

– Mégis miről beszélsz? – sóhajtja.

– Erről te kis butus! – nyúlok pólója alá és simogatni kezdem.

Finoman nyakát csókolgatom, harapdálom, kezem ágyékára siklik és türelmetlenül benyúl rövidnadrágjába.

– Úgy látom, nem volt elég az éjszaka.

– Eressz el! Nem akarok tőled semmit!

– Lehet, hogy tudod, mikor hazudok, de ez rám is ugyanúgy igaz – harapom meg fülcimpáját.

– Már felébredtek – dörgöli hozzám fenekét.

– Ígérem, gyors leszek!

– Azt beszéltük meg, hogy többször nem fordul elő – mondja elfúló hangon.