Úgyis az eseted leszek

14. rész

Pai

Gun! Gun! Gun! Másról se szól mostanában az életem, csak róla, még ha közvetetten is. Végre sikerült lenyugodnom, és újra közelítettem Sky felé, erre újra felbukkant.

A korlátnak támaszkodom, megmarkolom, ujjaim kifehérednek. Mély levegőt veszek, aztán lassan kifújom. Pont erre van szükségem, hogy mindenfélével traktálják. Gun így, Gun úgy! Ilyen rendes srác, olyan rendes, na meg kedves és sorolhatnám.

Hirtelen mindenki azon van, hogy ezek ketten összejöjjenek. – Micsoda pazarlás! – Egy olyan srác, mint Sky nem ahhoz a félbolondhoz illik. – Talán vakok a többiek? – Miért nem látják a valódi természetét Gun-nak?

Legalább nem csak én idegeskednék a bimbózó románcuk miatt. Még elképzelni is rossz, hogy ezek ketten enyelegnek. Lehet, el se kellene mennem erre a kirándulásra, csak zavarnám őket. Arra meg aztán tényleg nem vagyok kíváncsi, ahogy kéz a kézben andalognak a parton, éjjel pedig a nyögéseiktől visszhangozzon a ház. Ugyanis azt csak velem csinálhatja. Másnap milyen büszke lennék, ahogy összesúgnának a hátunk mögött, az éjszakai hangokat emlegetve. Valószínűleg annyira kifárasztanám, hogy járni se tudna. – Elég legyen a képzelgésből! – A barátaim mással akarják összeboronálni, nem velem.

–Nagyon gondterheltnek tűnsz – támaszkodik Phayu is a korlátnak.

– Inkább csak elgondolkodtam – mondom, de nem nézek rá.

– Hmm... Hadd találjam ki!

– Tudom, mit akarsz mondani – pillantok le rá.

– Ne rontsd el a játékot! – húzza össze szemöldökét.

– Ez neked játék, nekem viszont...

– Neked talán több is.

– Pont ettől félek – megfordulok, és így támaszkodok a korlátnak.

– Nem kell semmitől se tartanod.

– Gun is képben van. Tudod, milyen jól megy neki a hízelgés.

– Sky viszont okos srác, ráadásul már látványosan kötödtök egymáshoz.

– Te miről beszélsz?

– Ugyan Pai, ne nekem akard bemesélni, hogy fűztétek szorosabbra a kapcsolatotokat. És most nem a szexre gondolok.

– Ha úgy is tűnik, nem volt szándékos, csak sodródunk az árral.

– Az a sodródás, ahogy te nevezed, elég nyilvánvaló.

– De Gun...

– Felejtsd már el! Rá is úgy néz, ahogy rád? Szereti megérinteni? Sóvárog utána? Vitatkozik vele, csak hogy felhívja magára a figyelmét?

– Mégis miről...

– Azt hiszed nem vettem észre a lopott érintéseket, a lapos pillantásokat, ahogy egymást követitek.

– Mi csak...

– Ne hazudj magadnak! Akarod őt, úgy, mint eddig senkit.

– Ostobaság! Csak jól elvagyunk.

– Így is nevezheted, ha akarod. Nézd – mutat befelé –, már jön is.

Elrugaszkodik a korláttól és magamra hagy. Elraktározom beszélgetésünket későbbre, és majd átgondolom. Most csak a felém tartó fiúra tudok összpontosítani, aki mereven lesüti szemét. Senki nem figyel rá, hová megy, mit csinál, ezért tud észrevétlenül kiosonni hozzám. Elhúzza az erkélyajtót és kilép két pohárral kezében.