Hasadék

NYOLCADIK FEJEZET

Idegesen csörtettem le lépcsőn, mikor Polly-ba ütköztem. Gúnyosan nézett rám, miközben próbált kikerülni. A dühöm tovább terjedt és tényleg közel jártam ahhoz, hogy valakit most megverek.

- Szólj a testvérednek, hogy tanuljon egy kis jó modort. - mondtam majd fellöktem a lányt. Nem bírtam ki, hogy ne szúrjak oda legalább a húgának. Én már csak ilyen vagyok.

- Várj! - kiáltott utánam én pedig kérdően néztem rá. - Gyere. - biccentett fejével a szobája felé.

- Nem vagyok kíváncsi több fiúra, akiket a szekrényedben bújtatsz. - forgattam lesajnálóan a szemem.

- Azt nem neked mutatnám. - mondta erőltetett mosollyal. - Most másról van szó. Na gyere már. - rángatott fel újra az emeletre.

~~~

- Szóval? Miről akarsz velem társalogni? - vontam fel gúnyosan a szemöldököm, miután beértünk a szobájába.

- Gondolom a drága testvérem, megsimogatta a hajad, azt mondta, hogy szép vagy, majd még egy puszit is nyomott a nyakadra. Ezután pedig leküldött téged. Kihagytam volna valamit? - nézett rám kérdően, én pedig tátott szájjal bámultam őt, az nem lehet...van egy kamera Blake szobájába??

- Honnan...?

- Neki ez a ,,taktikája". Ha tetszik neki egy lány ezt csinálja, de utána beijed, hogy talán túl gyorsan lépett így elküldi a személyeket. - forgatta meg a szemét én pedig elröhögtem magam. Most komolyan...Polly azt állítja, hogy Blake, akit kevesebb, mint három hete ismerek érez irántam valamit? Jó vicc.

- Nagyra értékelem azt, hogy ezt a mesét kitaláltad, de mással szórakozz. Blake nem érez irántam semmit. Hiszen alig ismerjük egymást, talán csak egy hosszabb beszélgetésünk volt. De az is veszekedésből állt. - mondtam, miközben visszagondoltam arra, hogy a fiú mennyire felhúzta magát azon, ami a táskámban van. Talán, ha meghallgatott volna, akkor megértné...

- Ez nem mese! Ismerem őt. Hiszen mégis csak a bátyjám. - magyarázta nekem komoly képpel. - Eddig csak egy lánnyal csinálta meg ezt a dolgot. Az akkori egyetlen és igaz szerelmével. Layla-val. - mondta gúnyosan, én pedig egyből tudtam, hogy Polly nem bírja a csajt. - Két éve történt...Blake akkor nagyon nem ilyen volt. A mának élt, elhanyagolta a tanulmányait, és semmi mással nem foglalkozott csak a bulival és a csajokkal. Az egyik este megismerte Layla-t. Már az első pillanattól megvolt köztük az undorítóan nagy kémia. Blake ugyanígy közeledett felé, de utána őt is elküldte. A lány még másnap megkereste a fiút és leültek megbeszélni a dolgokat. Miután Layla is bevallotta, hogy ő is érez valamit a fiú iránt, hamar összejöttek. De persze nem tartott sokáig. Talán két hónapig. Azalatt az idő alatt a fiú foglalkozott mással is. Nem csak a bulikkal. De aztán az egyik iskolai bálon Blake megtudta, hogy megcsalta őt. Aznap teljesen elvesztette az eszét és részegen volán mögé ült. Persze nem történt semmi, de elvileg leakart hajtani a közeli hídról. Sikerült időben megállítani és szerencsére semmilyen balesetet nem okozott... Másnap teljesen megváltozott. Elzárkózott a világ elől, és nem is volt senkije azóta. Egészen mostanáig. - nézett rám, miközben én döbbent szemmel hallgattam. - Persze tudom, hogy te nem olyan vagy, mint Layla. Lehet rajtad látni, hogy valami trauma történt veled, és te is megváltoztál az évek alatt. Nem ilyen voltál pár évvel ezelőtt. De te is rossz irányba változtál. Félsz nyitni mások felé, ha teheted minél kevesebb emberrel beszélsz. Így tudom, hogy nem az lesz az első dolgod, hogy bemész Blake szobájába és a karjaiba ugrasz. - mondta, én pedig az abszurd helyezet közepette is akaratlanul, de elröhögtem magam utolsó mondatán.
Ezt nem tudtam a fiúról. Mondta, hogy történt vele valami pár éve, de soha nem gondoltam volna, hogy ilyen mély és sötét múltja van.

Talán pár percig ülhetett Polly némán, majd rám pillantott.

- Nem hiszek a sorsban, de az, hogy ti ketten találkoztatok...annak nyilván rengeteg oka van.
Talán neki...te vagy a hiányzó puzzle, amit régóta keres.
Neked pedig ő a ragtapasz a törött szívedre, ami már több éve áll kettészakadva.
Nem azt mondom, hogy most azonnal nyiss Blake felé, hiszen még nem érzed azt, amit ő.
De ne engedd el.
Mindkettőnknek szüksége van egymásra.

Hatalmasat sóhajtottam, majd hirtelen valami kopogtatott az ablakon. Oda néztem és egy két évvel idősebb srác kapaszkodott az ablakpárkányba és mosolyogva intett Polly-nak. A lány boldogan lépett oda, majd mielőtt még kinyitotta volna rám nézett és szemével üzenet, hogy most már menjek. Én bólintva álltam fel az ágyról majd az ajtó előtt visszanéztem rá.

- Tudod...nem vagy olyan rossz ribanc, mint amilyennek gondoltalak.

- Te se vagy annyira idegesítő, mint gondoltam. - biccentett vigyorogva majd beengedte a fiút, én pedig kimentem. Nem akartam tovább zavarni őket a....mindegy.

Ha Polly-nak igaza is van, és Blake érez irántam valamit, akkor azt gyorsan megkell tudnom. Én tényleg semmit nem érzek a fiú iránt. Nem azt mondom, hogy nem helyes. Csak... még nem merem beengedi a világomba.
Ha megtudná milyen az életem, egyből elfutna. Mint ahogy az akkori, legjobb barátaim" tették. Nem álltak ki mellettem. Csak Sky maradt ott, és kapart össze engem a semmiből. Amiért örökké hálás leszek neki.
Visszatérve Blake-re...
De beszélni fogok vele!