Hasadék

HETEDIK FEJEZET

Álmosan dobtam le magamról a takarót, és szenvedve másztam ki az ágyamból. Miután sikerült megmosni a fogam anélkül, hogy elaludtam volna, felvettem egy fekete szakadt gatyát és egy lila pulcsit. Hajamat kiengedve hagytam, hogy vállaimra boruljon, miközben felvettem a szemüvegem. Megfogtam a félig üres táskám és elindultam. Blake-el csúnyán összevesztünk miután megtudta mi is van a táskámba. Azóta eltelt két hét, és mindketten kerüljük egymást.

~~~

Miután beléptem a terembe, leültem Blake mellé majd elkezdtem telefonozni. Arra kaptam fel a fejem, hogy a mellettem ülő fiú megbök. Kérdően nézek rá, mivel még nem csöngettek be.

- Nem kéne megbeszélnünk?

- Mégis mit? - néztem rá unottan

- Ami két hete történt. Jó lenne, ha tudnánk felnőttek módjára viselkedni.

- Szerintem nincs mit átbeszélnünk. Az a nap hiba volt, hogy veled voltam. Tökéletesen megvagyok egyedül egyáltalán semmi szükségem a te társaságodra. - persze ebben egy csepp igazság sem volt, de ha már több éve hazudok mit ér még egy hazugság?

- Emily kérlek.

- Nem. - fejeztem be ezt a beszélgetést. Az én életem közel sem valami romantikus könyv. Nekem az sosem adatott meg. Mindig én kaptam a fekete levest. Ez pedig nem fog megváltozni. Az pedig biztos, hogy nem egy fiú miatt.

~~~

- Szia! - integetett barátnőm a kamerába. Olyan távolinak tűnik, nehéz megszoknom, hogy aki közel öt éve mindig mellettem van az most legalább 5000 km-re van tőlem. - Mi ez a búskomor kép? A szokásosnál is szomorúbb vagy. - jegyezte meg Sky ijesztően közel hajolva saját monitorjához.

- Csak...Blake, meséltem, hogy amikor két hete vele voltam, akkor olyan felszabadultnak éreztem magam, de miután rájött ugye arra a dologra nem vagyok hajlandó beszélni vele. Pedig...hiányzik a társasága. - vallottam be a lánynak, aki most épp tátott szájjal figyelt.

- Nem fogom megmondani, hogy mit csinálj, de azt se, hogy mit ne. Az élet rövid Em...és ezt te is tudod jól. Értem, hogy mélységesen megbántott, de ha végre valakit kedvelsz rajtam kívül is akkor ne félj elzárkózni. Én azt tanácsolom, hogy beszéld meg vele. Tudod, hogy ő is ezt mondaná most neked. - suttogta az utolsó mondatot, nekem pedig egy óriási gombóc keletkezett a torkomba, amitől úgy éreztem, hogy alig tudok nyelni.

- Tudom...de mégis mit mondjak? Bocsánat, hogy két hete csak úgy faképnél hagytalak remélem minden oké köztünk. - néztem bele a kamerába tanácsot várva barátnőmtől. Mondjuk már megkaptam, de, egy kicsit többet is mondhatna.

- Ne pont ezt mond, azt, amit a szíved súg. Legyél kreatív és találj ki valamit. - mondta majd csak úgy kinyomott. Most arra vár, hogy elmenjek Blake-hez? Biztos, hogy arra vár.

Egy idő után fogtam a kulcsom és a kis dzsekim majd elindultam a fiú házához. Teljes mértékben tudatában vagyok annak, hogy hülye ötletet viszek véghez, de Sky-nak igaza van. Végre kedvelek valakit rajta kívül, nem kéne csak úgy eldobnom.

~~~

Idegesen álltam Blake ajtaja előtt majd erőt vettem magamhoz és bekopogtam. Pár perc múlva se nyitott ajtót senki, így megpróbáltam a csengőt. Egy idő után Blake nyitotta ki nekem, majd álmos fejjel nézett rám. Lehetséges, hogy aludt?

- Szia... - köszönt álmos hangon. Biztos, hogy nem volt ébren.

- Tudnánk beszélni? - kérdeztem félve a válaszától.

- Arról?

- Igen.

- Gyere beljebb. - biccentett fejével. Bementünk a szobájába, ahol leültem az ágyára és ültem. Képtelen voltam megszólalni.

- Szóval... - kezdtünk bele egyszerre, ami után megtört a jég és elröhögtük magunkat.

~~~

Egy háromnegyed órával később már Blake ágyán fetrengünk és röhögünk. Sikeresen megbeszéltünk mindent és a fiú megígérte, hogy nem hozza fel többet ezt a témát, csak akkor, amikor már én is készen állok rá.

- Ha lenne egy ingyen repülő jegyed, akkor hova mennél? - kérdezte Blake nekem pedig gondolkodnom se kellett.

- Madrid.

- Miért?

- Mert ott él a legjobb barátnőm, de ugye ezt tudod. Mivel te vagy a mostoha testvére.

- Sky a barátnőd? - lepődött meg teljesen.

- Igen.

- Csodálkozok, hogy még nem találkoztam veled előbb ünnepeken. – mondta miközben eltűrt egy tincset az arcomból. A szívem kihagyott vagy két ütemet és alig mertem levegőt venni. Nem vette el a kezét, hanem végig simított arcomon én pedig behunytam a szemem. - Olyan szép vagy. - suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg. Lehet csak álmodom...mivel még én magam se értem, hogyan is jutottunk el onnan, hogy barátok leszünk addig, hogy azt mondta, hogy szép vagyok. Barátok ezt nem mondják egymásnak. Vagy de? Keze lejjebb vándorolt, majd hirtelen megpuszilta a nyakam. Jézusom...Jobb lesz, ha leállítom őt.

- Blake te most pontosan mit csinálsz? - kérdeztem meg. Diszkréten.

- Semmit. - mondta majd elhúzódott tőlem. - Jobb lenne, ha most elmennél. – döbbenten néztem rá, majd értetlenül mentem ki a szobából.