Hasadék

TIZENEGYEDIK FEJEZET

Blake szállt ki az autóból majd az én ajtómat is kinyitotta, és a kezét megfogva álltam fel. A fiú bezárta a kocsit és elindultunk a part felé. Levettem a cipőmet, hogy ne menjen bele a homok. Szerencsére csak a szellő fújt egy kicsit, így nem volt olyan hideg. Leültünk közel a vízhez, majd elővettem a telefonom, mert megállás nélkül rezgett.

Sky üzenete: Hallom, jól alakult a dolog közted és Blake között.

Sky üzenete: Polly mesélte, hogy kézen fogva rohantattok ki a buliból.

Sky üzenete: Majd mindent mesélj el!!!!!! Amint tudsz hívj fel!

Nevetve megráztam a fejem és megírtam neki, hogy majd írok, ha haza értem. Még egy üzenet volt Polly-tól és egy ismeretlentől.

Polly üzenete: Elmondtam Sky-nak a ,,nagy" hírt. Utoljára mondom, hogy bármi van...ne hívjatok fel engem. Sok dolgom van!

Emily üzenete: Nyugi, ma már nem fogunk zavarni téged. Majd holnap...

Kérdően nyitottam meg az utolsó üzenetet, mire elakadt a lélegzetem, amit próbáltam elrejteni Blake elől. Aki még így is furcsán pillantott rám.

Ismeretlen szám: Ha tudni akarod az igazságot, akkor ne ülj tétlenül!

- Mi a baj? - kérdezte a fiú, mire odaadtam neki a telefonom ő pedig elolvasta az üzenetet. Az egész teste megfeszült és az ujjai elfehéredtek annyira szorította a készüléket. Pedig nem is tudja, hogy miről van szó...

- Te tudod, hogy mire írtam? - néztem rá, mire megrázta a fejét, és visszaadta a telefonom.

- Biztos téves. Ne foglalkozz vele. Csak élvezd a kilátást. - mutatott kezével a táj felé, mire mosolyogva ráhajtottam a fejem vállára és néztem a tengert. A sötétben néhol a hold fénye megcsillant a víz felszínén.

- Gyönyörű... - suttogtam még mindig a kilátást nézve, mire Blake helyeslően bólintott.

- Igen, tényleg gyönyörű. - mondta, mire ránéztem és egyből tudtam, hogy nem a vízre gondol, hanem...rám. Örülök, hogy sötét van, mert így nem látja, hogy az egész arcom piros színben pompázik. Vigyorogva beletemettem a fejemet a vállába, mire ő átölelt. Beszívtam a mentolos illatát és lehunytam a szemem. Ha vele vagyok, akkor biztonságában érzem magam. Tudom, hogy valamikor muszáj elmondanom neki az igazat, de még nem állok készen rá.

- Nem muszáj most elmondanod, ha nem akarod. - mintha kitalálta volna a gondolataimat. Tudom, hogy tudja valami történt velem. Majd adott egy puszit a fejem tetejére.

- Valamikor megosztom veled. Ígérem. De ha most tudnád az igazat, akkor soha nem néznél rám úgy, mint most. - suttogtam, miközben idegesen tördeltem az ujjaimat. Blake ezt észrevette, így gyengéden megfogta a kezeimet és lágyan elkezdte simogatni.

~~~~

Két éve nem feküdtem ilyen boldogan az ágyamon. Nemrég hozott haza Blake, miután meguntuk, hogy a tengert nézzük. Mivel még mindig nem voltam hajlandó elmondani neki, hogy hol is lakom, ezért megkértem, hogy parkoljon le az iskola előtt, és onnan haza sétáltam. Azután rádőltem az ágyra és csak vigyorogni tudok. Folyton az jár az eszemben, ahogy Blake magához ránt és megcsókol. Az álmodozásomat, a csengő hangja szakította meg, mire hirtelen felültem az ágyon. A pánik eluralkodott rajtam, hogy Blake követett és most tudja, hogy hol is lakom. Próbáltam halkan lemenni a lépcsőn, majd óvatosan kinyitottam az ajtót. Nálam pár évvel fiatalabb, fekete hajú lány állt én pedig megkönnyebbülten sóhajtottam, hogy nem Blake az. Függetlenül attól, hogy már nincs olyan meleg, az illető rövid fekete farmer nadrágot viselt egy fekete crop toppal. A derekára kötötte bőrkabátját, miközben a jobb kezével lazán fogta a sporttáskáját. A gatya alá szakadt harisnyát vett fel, lábán pedig egy fekete bakancs volt. Fekete haját kiengedve hordta, miközben szemét füstös sminkkel dobta fel ezzel is kiemelve zöld szemét. Miután felmértem, hogy hogyan is öltözködik rögtön az jutott eszembe, hogy ez a lány még Polly-nál is rosszabb lehet. Arcomra minden bizonnyal kiült a döbbenet, mivel az idegen elröhögte magát. Próbáltam összeszedni magamat és lassan megszólaltam.