Sötét erők - Ébredés

V. Az Abszol út

Selina szédülve tért magához, mint aki az egész estét átmulatta, jó nagy adag koktélokkal. Pedig épp az ellenkezője volt igaz. Az élete mintha kicsúszott volna a helyéről. Nyögve próbált feltápászkodni, miközben a hasogató fejfájással küzdött.

- Ahogy látom durva éjszakád lehetett. - jegyezte meg egy gúnyosan csendülő hang. Selina úgy megijedt, hogy hatalmas puffanás közepette elterült a kemény padlón

- Mark? - kérdezte rekedten a lány. Teljesen kiszáradt szájjal próbált beszélni, miközben a homályos emlékeivel küzdött. Rémlett valami a fura pálcás emberekről, és egy idegesítő, gonosz vigyorról, de nehezére esett koncentrálni. Remegve támaszkodott meg a mellette álló széken, és megpróbálta nem kidobni a taccsot, ahogyan a szoba megfordult körülötte.

- Nem mondd, hogy nem emlékszel semmire a tegnapból! - rökönyödött meg a fiú. - Sel, most már komolyan aggódom érted! Főleg azután, ami az iskolában történt délután, és tegnap éjszaka, amikor csak úgy berobbantál a kertbe a semmiből...- sorolta volna a fiú, de a lány feje zúgni kezdett, amikor az iskola szóba jött.

- Várj! Várj, Mark! Mit mondtál, mi történt tegnap?- követelte a választ. A fiú meglepetten pislogott. A lány feje tényleg rémesen zúgott.

- Konkrétan berobbantál a kertbe, a bőröd pedig mintha világított volna. Megesküdnék, hogy alatta láttam valamilyen folyadékot, ami száguldozik az ereidben. - csóválta a fejét a fiú. - Durva volt, baszki! Egy szót sem szóltál, csak bámultál rám gyilkos tekintettel, és izzott körülötted a levegő! Esküszöm, még a gyep is kiégett két méteres távolságban! - mondta hitetlenkedve.

Selina felugrott a helyéről és a függönyt félre rántva, tényleg feltárult előtte a hátsókert sivány, növénytelen képe. Az egykori virágok helyén por és hamu volt látható. Mark lassan mellé sétált és lány elborzadt arca láttán megértően a vállára helyezte a kezét. Így álltak egy jó ideig kínos csöndben, mikor végül Selina nagyot sóhajtva a fiú felé fordult.

-Ezt tényleg jól elbasztam.

- Szóval azt akarod mondani, hogy a végén pedig teleportáltál?

Pár órával később már a nappaliban ültek, a kanapén beszélgetve. Selina ilyenkor hálát adott a sorsnak, hogy Mark nagybátyja ennyi időt töltött távol munkaügyben.

- Tudom, hogy ez az egész úgy hangzik mintha megkattantam volna, és őszintén én sem hinném el, ha valaki hasonló mesével állna elém. - Magyarázta a lány miközben a térdeit átkarolva ült, az időközben kihűlt teáját szürcsölve. Marc főzte London legjobb teáját és pont erre volt most szüksége. Ki kellett találnia, hogyan tovább. - Viszont nincs más magyarázatom a történtekre. Vagy ez, vagy pedig teljesen megőrültem. - Hunyta le a szemét lány a mondata végén.

Marc komolyan nézett rá, szeme elgondolkodva csillogott. Figyelmesen hallgatta Selinát és sok-sok kérdéssel halmozta el a történet közben. Tipikus hozzáállás volt ez felőle - mindig megpróbált segíteni, kiráncigálni a lányt a bajból. Nos, több kevesebb sikerrel.

- Nem gondolom, hogy őrült vagy. - mondta komolyan. Merengve járkálni kezdett a nappaliban. - Sőt, ha belegondolunk, ez lehet minden eddigi dologra a magyarázat. - ráncolta a homlokát a fiú.

- Ööö, pontosan mire is gondolsz most? - kérdezte Selina meglepődve.

- Ugyan Sel! Egész kicsi korunk óta történtek veled furcsaságok! Amerre csak jártál, megmagyarázhatatlan dolgok történtek; robbanások, verekedések és eltűnések! Már ne vedd rossz néven persze! - szabadkozott Mark. - De ezek nem mindennapi tettek. Emlékszel mikor tűzesetet idéztél elő a kémia szertárban? És mégis égésnyomok nélkül megúsztad, a szemed pedig egész nap úgy csillogott, mint az izzó parázs! - gesztikulálta lelkesen a fiú.