Sötét erők - Ébredés

II. Egy nagy zöld villanás

Selina Kyle káromkodva túrt bele hosszú, fekete hajába.
Ez nem lehetett igaz! Valaki biztos csak szórakozik vele.

A tárca, amit tegnap este lopott el, tele volt pénzzel. Csakhogy nem angliai fontot talált benne, hanem arany garasokat. Galleon, mi? Mit művelt az a fickó tegnap éjjel, monopolyzni akart? 

A lány mérgében lesöpörte az ágyáról az összes aprót, majd lendületesen felállt. Mégis hogy gondolhatta, hogy minden helyrejön?
Nem számít. Találnia kell még a mai nap egy jól kitömött balekot, vagy nem lesz képes fizetni Zacknek. Már a gondolattól is összeszorult a gyomra. 

Gyorsan magára kapkodta a ruháit és elindult az Árvaházból. Amióta az eszét tudta, itt élt a többi gyerekkel együtt. Az idők során valamiféle vezetővé nőtte ki magát, így igyekezett mindenkinek segíteni és elrendezni a problémákat. Amikből valljuk be, nem kevés akadt.
A múlt hónapban fele annyi élelmiszer ellátás érkezett, mint kellett volna, egy  fél hétre lekapcsolták a világítást és beázott a tető a legfelső emeleten. És akkor már a személyes panaszokat ne is említsük. Minden Selinára hárult és bár idővel megtanulta fenntartani ezt a kócerájt, attól tartott egyszer végérvényesen összeomlik.
Csakúgy, mint a lány.

Hamarosan megérkezett az iskolába, megkereste az osztálytermét és bevágódott a leghátsó padsorba. Úgy gondolta a nap hátralevő részét itt is fogja tölteni, zenét hallgatva és totálisan ignorálva mindenkit. 

- Jó reggelt, napfény! - dobta le magát valaki a lány mellé. Selina morogva felnézett és megpillantotta a legjobb barátját. Mark vigyorogva nézett rá, szőke haja szokásosan össze vissza meredezett. A két kezében egy-egy gőzölgő papírpoharat tartott.

- Nagyon vicces! Szerencséd, hogy hoztál kávét. - vette el rosszkedvűen tőle a lány.

- Ez csak természetes! - kacsintott rá a szőke - Na már most, szeretném ha elmesélnéd merre jártál tegnap este. Hívtalak. Vagy egy milliószor. Már azt hittem valami baj van. - mondta a fiú szemöldök ráncolva.
Hát, baj az éppenséggel van elég - gondolta lány - pénzt kell szereznem, minél hamarabb.

- Dolgoztam Mark - sóhajtott - de ezt te is nagyon jól tudod.

- Ó, a munka melyik részére gondolsz? Amikor az elhagyatott épület tetején szomorkodsz teljesen egyedül vagy amikor ártatlan embereket veszel üldözőbe, hogy aztán kirabolhasd őket? - szürcsölt bele csücsörítve a kávéjába a szőke.

- Várj, te komolyan követtél? - háborodott fel a lány. A fiú válaszként csak megvonta a vállát.

- Ezt nem hiszem el! És még csak észre sem vettelek! -nevette el magát. Mark titokzatosan elmosolyodott.

- Hát, ha valaki London egyik legnagyobb bűnözőjével lóg együtt, ragad rá valami közben. - nevetett ő is. - Na és mi volt a zsákmány? - húzta fel a szemöldökét kíváncsian. A lány előhúzott a zsebéből pár aranypénzt, amit még a köpenyes férfitól nyúlt le.

- Semmi hasznos, sajnos. -sóhajtott mérgelődve -Csak pár játékpénz.
Mark magához vett párat.

- Nem tűnnek annak. Elég jó súlyuk van. Megtarthatok egyet? 

- Csak nyugodtan. Az összes a tiéd, ha akarod. -mondta a lány. Mark összehúzott szemmel vizsgálgatta őket, talán egy kicsit túl sokáig, aztán felnézett a lányra.

- Sel, komolyan, abba kell hagynod ezt! - fogta meg a fiú a kezét - Tudom, hogy ott az árvaház meg minden, de ez tönkre fog tenni téged előbb utóbb. Még csak tizenhat éves vagy, és ez túl veszélyes.

Selina hirtelen hátrahőkölt. Igenis muszáj volt folytatnia! 

Mark nem tudott róla, hogy minden egyes nap meg kellett küzdenie Zackkel, hogy távol maradjon tőle és a gyerekektől. Selinának nem volt rendes családja vagy barátai. Őt senki nem segítette ki a bajból. Általában hagyták benne megfulladni.
És ha még találna is más munkát, ha lenne más mód is arra, hogy megoldhassa a problémáit... Le tudna-e állni utána? Be tudná-e fejezni a bűnözést és tolvajlást? Az adrenalint és a hajszát, ami annyira a részévé vált az évek során?

Kihúzta a kezét a fiúéból és szólásra nyitotta a száját, de pont megszólalt a csengő és elkezdődött a tanítás. A fiú láthatóan megsértődött és rá sem hederített többet, hiába szólongatta a lány. Selina sóhajtva lejjebb csúszott a székében. Ez a nap nem is indulhatott volna jobban.

Az óra végeztével a diákok kiözönlöttek a folyosóra. Mire Selina felpakolta a cuccait Mark már ott sem volt. Éppen indult volna utána, de Mrs. Robinson, matek és magyartanár megállította.

- Ms. Kyle, jöjjön ide kérem!

Selina összehúzta magát és odasétált a tanári asztalhoz. Az asszony éppen a papírjait rendezgette, összehúzott szemekkel. Igazság szerint a számolás sosem volt a lány erőssége, így hát igyekezett meghúzni magát az órákon és átbukdácsolni a vizsgákon.

- Ms. Kyle, tisztában van azzal, hogy a tanítás három hete elkezdődött? - nézett fel a nő szigorúan rá.

- Igen asszonyom, tudom.

- Akkor árulja el kérem, hogy miért hiányzik máris három dolgozata és négy beadandója az asztalomról!

Selina lefagyott. A késő éjszakába nyúló portyái és a kisgyerekekről való gondoskodás mellett teljesen elfeledkezett a tanulásról.

- Tavaly azzal a feltétellel engedtem át, hogy az idei év alatt helyrehozza a tanulmányi átlagát. Mivel erre halvány esélyt sem látok többé, kötelességem lesz beszélni az Igazgatóval a továbbiakról. Lenne esetleg valami hozzáfűzni valója? - kérdezte tőle az asszony.

A lány torkán megakadtak a szavak, pedig legszívesebben üvölteni lett volna kedve. A feszültség egyre gyűlt benne és a düh, mint egy mérgező vírus terjedt szét a testében. Csak bámult a nőre, magában sikoltozva de kívülről némán. A rémálmai, a hamis pénzérmék, Mark, most pedig még ez is. Ha kicsapják innen, neki vége.

Úgy érezte nem bírja tovább.

Szó nélkül hátat fordított a tanárjának és kisietett a folyosóra. Pánik fojtogatta, muszáj volt lenyugodnia valahol. Úgy érezte fel fog robbanni pillanatokon belül, minden porcikája bizsergett és a bőre felmelegedett. Bevetette magát a sarkon található mosdóba, megmarkolta a mosdókagylót és belenézett a tükörbe. A szemei szokatlanul zölden villogtak, forgott vele a világ és reszelősen lélegzett.
El fog ájulni. El fog ájulni, ha nem engedi ki ezt az iszonyatos energiát.

A szoba remegni kezdett Selina körül. A falakon megrepedtek a csempék, a plafonról potyogott a vakolat és a csillárok veszélyesen lengedeztek. Az arcképe lassan elmosódott a tükörben. a csapok nagy nyomással szétdurrantak és a lány keze alatti kagyló lemorzsolódott. Szemei  egyre fényesebbé váltak míg a szíve villámgyorsan száguldott.

A mosdó ajtaja az utolsó pillanatban nyílt ki, két diáklány jött be beszélgetve.
De már túl késő volt.

Az egyetlen, amit Selina észlelt egy méregzöld villanás volt. A világ felrobbant körülötte.
Aztán sikítás, sírás és fájdalom.

De neki csak szabadság.