Sötét erők - Ébredés

III. Fuss és menekülj Selina Kyle!

A világ összeomlani látszott Selina Kyle körül.
Az igazgatói irodában ült, a szoba valósággal forgott vele. Valoszínüleg éppen beszéltek hozzá, de a lány ebben a pillanatban azt sem hallotta volna meg, ha üvöltenek hozzá. A füle eszméletlenül zúgott, a szemeit nem bírta levenni a remegő kezeiről.
Vér borította őket.
Már félig rászáradt, úgyhogy arra a következtetésre jutott, hogy nagyjábol fél órája üldögélhet itt. 

Viszolyogva állapította meg, hogy semmire nem emlékszik a történtekből. Lélekszakadva rontott be a lánymosdóba, hatalmas nyomással a szívében, amit nem tudott tovább visszatartani.
A lány véres kezei remegve összerándultak. Az utolsó pillanatban jöttek be azok a lányok, amikor már túl késő volt. Hallotta a sikításokat, de azután minden elsötétült. 

 Bántotta volna őket? Biztosan. Mi másért ülne most itt?
 Sokszor látogatta meg ezt a szobát a hiányzásai és a kivetnivaló magatartása miatt, de még sosem látta ilyen komolynak a dékánt. Azelőtt még sikerült megnevettetnie is, és az asszony gyakran szemethunyt a kihágasai felett. Azonban most elég volt egy pillantást vetni a nő gondterhelt arcára, hogy tudja, ezt senki nem fogja elnézni neki. 

Ökölbe szorította a kezeit és felnézett a tanáraira. A hallása hirtelen kitisztult.
-...tehát megkérdezem utoljára Ms. Kyle. Milyen szúrófegyvert vitt be abba a lánymosdóba? - kiabált vele a matematika professzora. A lány értetlenül nézett rá, ami még jobban felidegesítette.
- Az a két kislány brutális sérüléseket szenvedett öntől! - emelte fel a hangját. - Ebben az intézményben megtűrtük és próbáltuk tanítani magát éveken keresztül és ezzel hálálja meg? Hát nincsen bűntudata vagy szégyenérzete? - üvöltötte Selina arcába. 
 A máskor éles nyelvű lány most hátrahökölt a székében és nem bírt megszólalni. Tudta, hogy a matektanára mindig is előítéletes volt vele szemben, az első pillanattól kezdve, mintha neheztelt volna rá. Igaz, hogy a lány néha rászolgált a rossz hírnevére, de nem hitte volna, hogy ilyen sok utálat gyűlik fel az asszonyban.Azzal is tisztában volt, hogy akármit mondana is most, a nő soha nem hinné el. Nem számítana, mi történt valójában. A lány látta csillogni a döntést az asszony szemeiben; azt akarta, hogy Selina bűnhődjön. 

- Elég volt Mrs., ezzel nem megyünk semmire. Innentől a helyzet már nem a mi hatáskörünk. - vetült Selinára az igazgató vádló tekintete.A lány gyomra összeszorult.
Hogy érti azt, hogy nem az ő hatáskörük többé? A szíve eszeveszett dobogásba kezdett. Értesíteni fogják az árvaházat. Neki vége. Zack ezúttal nem fog neki kegyelmezni, ráadásul a szokásos pénz mennyiségét sem sikerült összeszednie. Selina a gyerekekre gondolt, akiket cserben hagyott, pedig ők bíztak benne.Hát tényleg elbukott végül.
A matek tanár hátratűrte a szigorú kontyából kiszabadult tincseit, a ruháját lesimítva összeszedte magát,majd hátrébb lépett a tantestülethez. 

Selina kezei újra remegni kezdtek, ezért ökölbe szorította őket. Nem akart többé félni. Elege volt a rettegésből, ami végigkisérte az egész életét. Nem ezt érdemelte; a megvetést, vádaskodást és elítélést. Elege volt a képmutató emberekből és az igazságtalanságból. Ha a sors tényleg ezeket a lapokat osztotta neki - rajta ne múljék - hát ő játszani fog velük!

A következő pillanatban veszekedés zaja ütötte meg a lány fülét. Dulakodást és lökdösődést hallott, majd kisvártatva egy szőke, fiatal fiú rontott be az irodába. Mark volt az, Selina legjobb - és egyben az egyetlen - barátja, akit három tanár próbált visszarángatni a folyosóra. Határozottan nem szabadott  volna ott lennie.
- Várjanak! Állj! - lihegett kócos hajjal. Láthatóan sok energiájába került bejutnia a szobába. - Selina nem tett semmit! Tanusíthatom! - erősködött Mark, miközben még mindig próbálta lerázni magáról a tanárok karjait.
A tantestület és Selina szinte egyszerre húzta össze a szemöldökét. A lány meglepődve nézett a barátjára.
- Ez abszurdum Mr. Wennel! Értékeljük, ahogyan megpróbál kiállni a barátja mellett, azonban Kyle megtámadta és súlyosan bántalmazta két diáktársát! - szólalt fel az igazgató elsőként, szemeit dühösen a fiúra szegezva.

- Selina nem bántalmazott senkit! Soha nem tudna bántani másokat! - próbálkozott tovább Márk kétségbeesetten. Mrs. Robinson horkantva felnevetett.

- Akkor  bizonyára teljesen véletlenül gáncsolta és lökte le Kyle a DÖK elnököt a lépcsőn, csak mert az képes volt rossz szemmel nézni rá! - emelte fel a hangját az asszony.

-Nem csak rossz szemmel nézett rá és ezt maga is nagyon jól tudja! Elsős kora óta zaklatja az a lány, de soha még csak figyelmeztetni se figyelmeztették érte! - akadt ki Mark teljesen. 

- Na meg amikor tavaly verekedésbe bonyolódott a végzős tanulókkal! Két tanítványomnak kellett összefoltozni az állkapcsát utána és egy még mindig sántít! - sziszegte a nő felháborodottan. Mark elhúzta a száját.

- Azt nem ő kezdeményezte, és ha már itt tartunk soha nem jártak utána az ügynek rendesen...

- ...És amikor felgyújtotta az egész kémia szertárt a ballagás napján! -vágott a nő a szavába indulatosan. Selina felszisszenve hallgatta az ellene szóló érveket. Így kimondva tényleg elég rosszúl hangzottak.

- Igen, de...

- Semmi de, Mr Wenner! Fogja be a száját, és most azonnal fáradjon ki a teremből! - vette át a szót a dékán. Márk állta az igazgatónő tekintetét és feszülten a száját kezdte harapdálni. Majd mintha hirtelen döntésre jutott volna, kitépte magát a ráncigáló karok közül és nagy lendülettel megindult Selina felé. A tanárok egyenként kiáltottak fel nemtetszésüket kifejezve, de fiút ez cseppet sem érdekelte már.

- Nem te tehetsz róla Sel! - ragadta meg a lány székének karfáját - Én tudom, hogy nem a te hibád! - nézett bele mélyen a lány szemeibe.

- Ebből aztán tényleg elég volt! Vigyék ki innen! - kiabálta a dékán. 
Markot ezúttal öt tanár ragadta meg - beleértve Mrs. Robinsont is - és ráncigálta kifelé. A fiú még utoljára visszanézett az ajtófélfába kapaszkodva.

- Menekülj Sel! Kihívták a rendőröket.

 A lány ereiben szétterjedt az adrenalin, ahogyan nézte a távolodó barátját. A rémálmaiban annyiszor szerepelt két mondat most a valóságban is lejátszódik. Ezúttal pedig nem tud felébredni belőle.  

Egyvalamiben azonban még mindig nagyon jó volt. Tudta mit kell tennie, felszegte hát az állát.

Amikor egyedül maradtak az igazgató sóhajtva az asztala felé fordult és rendezgetni kezdte az iratait.
- Sajnálom, hogy így alakult Selina. Tudod, szerintem minden kihágásod ellenére igéretes tanuló voltál. Láttam benned  tehetséget a rossz magatartásod mellett. A kollegáim erősködtek, hogy nincs benned semmi érték, de én hinni akartam benne, hogy megváltozol majd, ha idősebb leszel. - csóválta szomorúan a fejét az asszony. 

Selina szíve összeszorult, de szemeit változatlanul az ablakra szegezte. Homlokát összeráncolva koncentrált, makacsul szuggerálta az üveget, amíg a zár ki nem kattant. Lihegve tovább erőlködött, majd nem volt benne biztos melyikük rémült meg jobban - ő vagy az igazgató -amikor az ablak tényleg félrecsúszott. 

Selina és a dékán egymásra nézett.

- Nem tanárnő. Én sajnálom! - mondta a lány, majd felemelte az egyik kezét a nő irányába. A mozdulatot zöld villanás követte, azután az igazgató összeesett. Selina villámgyorsan ellenőrizte a nő pulzusát, majd az ablakhoz futott és átvetette magát rajta. Esés közben tapasztaltan belekapszkodott az ereszekbe és gyors szökkenésekkel leereszkedett. Amint beton érte a talpát, rohanni kezdett az iskola, a rendőrök és problémái elől. Úgy érezte, hogyha talán elég gyorsan tud futni, maga mögött hagyhat mindent.

Egyvalamiben még mindig nagyon jó volt. Remekül értett a meneküléshez.