Byakugou Ohimesama

17. fejezete

Konoha
Hinata a kicsikkel Boruto-val és Sarada-val, mindennap ki ment a Senju Park-ba, míg a gyerekek játszottak addig ő kötéssel foglalta el magát. Mindig jól szórakoztak, hol kerketőztek, hol terméseket gyűjtöttek de nagyon szerettek bújocskázni is, pont úgy mint ezen a napon.
-Anya... Anya!
-Mond Boruto.
-Elszámolsz nekem 10-ig, amíg Sarada elbújik?
-Persze, de ne less! -jelenti ki Hinata mosolyogva.
-Tudom anya. -vágott morcos arcot Boruto.
-Ok. 1,2,3,....-számolt Hinata és Sarada a park bokrosabb részébe futott, hogy ne legyen könnyü dolga Boruto-nak.
-10 -jelenti ki Hinata.
-Aki bújt, aki nem, megyek! -kiáltott fel hangosan Boruto, de Sarada még mindig futott és a fiú hangját már alíg hallotta.
-Na hát... Ez meg? -ámuldozott Sarada, amikor kiért egy tisztásra.
-Milyen gyönyörű fa. -sétált egyre közelebb hozzá
-Igen, gyönyörű.
Jött egy ismeretlen hang Sarada hátamögül.
-Ki vagy? -fordult Sarada a hang irányába.
-Hát nem ismersz föl gyermekem?
Sarada össze volt zavarodva, ha bár a hangját nem ismerte föl, de az arcát, a haját igen.
-Te úgy nézel ki mint a mama a képről. -jelenti ki érdeklődően Sarada.
-Hm... -mosolygott el az idegen nő.
-Te a mamám vagy? -kérdezte izgatottan, könnyes szemmel Sarada.
-Gyermekem. -jelenti ki karját ki tártva a nő.
-Mama. -kiált föl Sarada és rohan édesanya karjaiba.
-Mama, hol voltál eddig? -sírt az anya ölében és közben záporoztak a kérdések.
-Shhhh! Csendesen, nem tudhatja meg senki, hogy itt vagyok. -szólt a nő.
-Mért nem? De a papa téged keres.
-A papa? Ő az egyik, akinek nem mondhatod el Sarada, hogy találkoztunk.
-De...
-Nézzd Sarada. A papa és én nem véletlen hogy külön vagyunk. Tudod a papa, nem az akinek te ismered. A papa nem jó ember.
-Mi?... -nézet Sarada teljesen összezavarodottan a nőre.
-Ez nem igaz. A papa igen is nagyon szeret. -sírva ordított rá Sarada.
-Csitt! -kiáltott rá Ohime, amitől Sarada megijedt.
-Hm...-vett nagy levegőt a nő.
-Lehet, hogy téged szeret Sarada, de engem nem. Tudod a mamát sokszor bántotta. -szólt kedveskedően Ohime.
Sarada nem tudta, hogy mit tegyen, nem tudta elhinni hogy az apja ilyet tett volna. Nagyon szomorú lett és a szíva annyira fájt, ettől a fájdalomtól a sharingan felvillant.
-Szóval így néz ki, fantasztikus, hogy ilyen fiatalon feltudta ébreszteni. -mondta magában Ohime.
-Vajon mire képes, próbáljuk ki.
-gondolta magában Ohime, majd a lány szemébe nézve régi és elmásított emlékeket mutatott az apjáról.
Sarada látta a szülei kapcsolatát már gyerekkoruktól kezdve, az apját, hogy hányszor lökte el magától Sakurát és hogy mit tett barátaival. A születését, ahogy az anya elmenekült az apjától, aki véres szemekkel, karjában ő maga, majd az apja karddal fenyegeti meg az anyát.
Sarada a képek hatására összeomlott és elvesztette eszméletét.
-Talán ez egy kicsit sok volt. -jelenti ki Ohime.
-Gyermekem! Gyermekem! -szólítgatta Ohime.
-Nincs semmi baj. Talán nem kellett volna mindent megmutatnom.
-Mama. -ébredezett Sarada.
-Mama. -símította meg édesanya arcát Sarada.
-Nem akarok itt maradni, veled akarok menni. -jelenti ki Sarada.
-Még nem lehet drágám.
-Mért nem?
-Ha most velem jönnél a papa biztos azonnal utánunk jönne. Ez még túl korai lenni. Még mind a kettőnknek meg kell erősödnünk
-Megerősödni? -kérdezte Sarada.
-Igen. -bòlintott Ohime.
-Ide figyelj Sarada senkinek nem mondhatod el, hogy találkoztál velem, érted?
-Hát...?
-Sarada...!-ragadta meg Ohime Sarada apró karját.
-A mama nagyon szeret téged... -váltott hangnemet Ohime.
-Tudod veszélybe kerülök, ha bárkinek mesélsz rólam és akkor nem tudsz eljönni a mamival. -símította meg Sarada arcát.
-Jó. -jött a halk és bizonytalan válasz.
-Tudod mit? Mindennap ki jössz ide, igaz?
-Igen. -bòlintott Sarada.
-Akkor mindennap találkozunk itt ennél a fánál.
-Jó. -mosolygott és ölelte át anyját Sarada.
-Rendben, de most már mennem kell és neked is.
-Sarada, Sarada...! -kiáltott Boruto és Hinata.
-Ugye nem mondod el senkinek, hogy találkoztunk?
-Nem. -rázta meg a fejét Sarada.
-Akkor jó...-állt föl Ohime.
-Holnap ugyan itt gyermekem. -jelenti ki Ohime és eltünt.
Sarada ugyan úgy ült ott, nem mozdult, amikor Boruto megjelent.
-Ipiapacs! Meg vagy! -lepte meg Saradát Boruto.
-Nahát Sarada nagyon messzire eljöttél, máskor ne menj ennyire távol tölünk. -szidta meg Hinata.
-Jó. -hunyta le tekintettét Sarada.
-Minden rendben van? -kérdezte Hinata, mivel feltünt neki, hogy könnyes az arca.
-Igen, csak kicsit megijedtem. -jelenti ki Sarada apró mosolyal az arcán.
-Rendben, akkor menjünk haza. -szólt Hinata és kézen fogta a két gyermeket.

-Na, hogy sikerült? -kérdezte Jigen.
-Majd kiderül, minden eshetőségre fel kell készülnünk.
-Holnap is elmegyek.
-Minek?
-Mert meg kell bíznia bennem.
-De az anyja vagy?
-Igen, az anyja, akit még soha nem látott.
-Túlságosan szereti az apját.
-És... Tegyél róla, hogy megváltozzon a véleménye.
-Megtettem... Kinek képzelsz! -ordított föl mérgesen Ohime.
-Nyugalom. -lépett közelebb Jigen, majd Ohime fülébe suttogott.
-Akkor menj el hozzá mindennap és mutasd meg neki, hogy mit tett az apja és tanítsd, hogy a dühét hogy használhatja föl az apja ellen.
-Igen ez a tervem. -fordult szembe Ohime Jigen-nel.

Már késő este volt. Konoha utcái is üresek voltak, amikor Naruto haza érkezett.
-Üdv itthon! -szólt Hinata.
-Szia!
-Fáradtnak tünsz.
-Igen. -ült le a kanapéra Naruto.
-Kicsik?
-Már alszanak. -válaszolt Hinata.
-Értem.
-Éhes vagy?
-Hm... Igen. -mosolygott Naruto Hinatára, majd az asztalhoz ült, amit Hinata gondosan megterìtett.
-Mi volt ma? Gyerekek? -kérdezte Naruto ugyan úgy, mint minden nap.
Nem jött válasz, amit persze Naruto észrevett.
-Történt ma valami Hinata? -érdeklödött Naruto.
-Talán, nem tudom. Ma is a Senju Park-ban voltunk a gyerekek pedig bújocskáztak.
-Igen? Az jó. -mosolygott Naruto.
-Igen, de Sarada messzire elment, hiába szólítgattuk nem válaszolt és amikor megtáláltuk zavarodott volt és könnyes a szeme. Megkérdeztem, hogy baj van-e...
-És?
-Azt mondta "csak megijedt".
-Megijedt? Mitől?
-Talán Boruto-tól, mert a fa hátamögül ugrott elő.
-Saradát nem úgy ismerem, aki ennyitől megijednek. -jegyezte meg Naruto.
-Igen tudom. -helyeselt Hinata.
-És pont ez a fura, annyira meg volt rémülve és egésznap alíg beszélt. Mintha a maga kis világában lenne. Bámult maga elé és szomorú arcot vágott. De amint megszólítottam mosolygott.
-Ez tényleg fura, holnap reggel majd beszélgetek vele és majd Sasuke-nak is megemlìtem.
-Rendben.
-De téged is bánt valami Naruto-kun? -nézett Hinata férje szemébe.
-Minden rendben van. Ne aggódj. -ölelte át feleségét Naruto.
-Megyek lefekszem, majd reggel. Jó éjt!
-Jó éjt! -köszönt el Hinata is, de egyáltalán nem nyugtatta meg Naruto.
Naruto Sarada szobája felé vette az irányt. Nézte az apró kislányt, amíg meg nem jelent rég nem látott barátja.
-Mi az Naruto? -szólt halkan Sasuke az erkélyről.
-Végre itt vagy Sasuke. -lépett ki Naruto az erkélyre.
-Mi az? -kérdezte Sasuke közben a lányát figyelte.
-Ma éreztük Sakura chakráját. -jelenti ki izgatottan Naruto.
-Hol? -kapta a fejét barátja irányába Sasuke.
-A Senju Park-ban. Nem volt túl erős ahhoz, hogy gyorsan bemérjük és mire megtaláltuk addigra eltünt.
-Az hogy lehet? -kezdet mérges lenni Sasuke.
-Nem tudom, de ami a legfurcsább Sarada is vele volt.
-Sarada? És mit mondott?
-Még nem kérdeztem meg.
-Micsoda, mi van veled Naruto?
-Nyugi Sasuke, Sarada jól van... Vagyis...eszébe jutott az amit Hinata mondott neki.
-Vagyis...? Szólalj meg Naruto.
-Hinata megemlìtette, hogy sìrt Sarada a parkban és egésznap szótlan volt.
-Akkor biztos, hogy történt valami. Vigyázz! -lökte fére barátját, majd lépett be a szobába Sasuke és a lánya ágyához sietett.
-Mit művelsz? Csak nem akarod...?
-De igen, megnézem a lányom emlékeit. Bajod van vele? -nézett Sasuke dühösen barátjára.
-Nincs más megoldás, ha nem mondja el, akkor...
-Nem szép Sasuke, ő a lányod.
-Pont ezért teszem Naruto.
Sasuke lány szemhélyát felhúzta majd a sharingan felvillant. Látta az összes emléket, a reggelt, ahogy készülödik Hinata-val, ahogy reggeliznek, azt amikor Boruto-val játszanak és a parkot. Fák és bokrok, ahogy elszaladt mellettük és egy árny a fa közelében. Sarada beszélt vele, de Sasuke nem látta az arcát tisztán, homályos volt, ekkor egy éles fájdalom hasított a szemébe, majd égni kezdett amitől megszédült.
-Sasuke, jól vagy? -lépett Naruto barátja mellé.
Sasuke zihált.
-Mit láttál? -érdeklődött Naruto.
-Egy árnyt.
-Mi?
-Jól hallottad. Nem láttam az arcát, de Sarada beszélt vele.
-Beszélt vele? És milyen volt Sarada
-Összezavarodott, de nyugodt, mintha rég ismernék egymást.
-Értem. Mit tegyünk?
-Sarada nem mehet sehova egyedül, a parkot pedig kerülje. Én pedig... vosszatérek Konoha-ba. -jelentette ki Sasuke.