Byakugou Ohimesama

2. fejezet

Sakura és Higashiyama már egy órája úton vannak nem haladnak túl gyorsan, amit Sakura elég furának tart, mivel még a Hokage irodájában elég sietősnek tűnt a dolga földesúrnak most elég komótosan haladunk. Sakura rákérdez, hogy -mehetnénk- e gyorsabban, de Higashiyama elmondja, hogy nem tud gyorsabban menni ízületi problémái vannak. Sakura felajánlja a segítségét, de a földesúr visszautasítja.
-Köszönöm, de nem kell kisasszony.
-Rendben. - egyezett bele Sakura.
Az út lassan és csendben haladt, nem sokat beszélgettek.
-Lassan le megy a Nap Higashiyama dono megálljunk pihenni éjszakára?
-Igen, de kérlek szólíts a kersztnevemen, bár tudom, hogy ez a hivatalos megszólításom, de most én szorulók a te segítségedre Sakura.
-Legyen, de csak akkor, ha egymás között vagyunk. -mosolygott el Sakura.
-Rendben. -egyezett bele Higashiyama.
Sakura az este folyamán próbálta jobban feltérképezni a falu helyzetet. Több információt szeretet volna tudni.
-Mondja Higash...- Sakura hirtelen abbahagyta, majd hangnemet váltott.
-Hiroshi san?
-Igen.
-Történt mostanában a falu életében valami változás?
-Változas? Mire gondolsz Sakura? -kérdi Hiroshi.
-Arra, hogy esetleg érkeztek-e idegenek a faluba?
-Idegenek?
-Igen. -Sakura bólogat.
-Tudod Sakura a faluban elég sokan foglalkoznak mezőgazdasággal, ìgy a megtermelt zöldséget és gyümölcsöt nem csak a faluban de a környező falvakban is árusìtjuk.
-Értem. -mondta Sakura
-Ráadasul vannak, akik nagyobb városokban dolgoznak, hogy fenntartsák a családjukat.
-Tehát a kérdésedre a válaszom az, hogy valószínű.
Sakura nagyot sóhajtott -akkor nem túl egyszerű kiszűrni a problémát.
-De sebaj majd megoldjuk. -küldött egy mosolyt Sakura Hiroshi felé.
-Igen. -értett egyet Hiroshi, majd folytatja.
-A betegeket elkülönítettük és szerencsére a gyerekek nem betegedtek meg.
-Ez jó hír.-mondja Sakura.
-Hiroshi san feküdjünk le holnap még hosszú út áll előttünk.
-Rendben. -egyezett bele Hiroshi.
Hiroshi san hamar elaludt, de Sakura még nem tudott, valami nem hagyta békén a gondolatait.
Sakura próbálta elterelni figyelmét, ìgy elkezdte a csillagokat nézni és hirtelen azon gondolkodott, hogy vajon Sasuke-kun is az eget kémleli?
Sakura becsukta a szemét és Sasukéra gondolt, arra a jelenetre, amikor elhagyta a falut. "Köszönöm. Majd legközelebb." Sakura egy mosollyal az arcán elszenderedett. 

-Sakura... Sakura. -keltette Hiroshi.
-Hiroshi san ó elnézést ön már fent van?
-Sajnálom, hogy felkeltettelek, de már fent a Nap és gondoltam...
-Semmi baj. -mondta Sakura.
-Már is indulunk csak rendbe szedem magam és küldök egy üzenetet a Hokage samának.
-Rendben van. -egyezett bele Hiroshi.
Sakura egy papírt és egy ceruzát vett elő a táskájából, a papíron ez állt. "Minden rendben van még nem érkeztünk meg a faluban, eddig semmi új információ nincs. Üdv. Sakura."-majd megidézte Katsuyut.
-Sakura chan.
-Katsuyu sama kérlek ezt ad át Tsunadénak és szólj Kakashi sensei-nek is.
-Rendben. -egyezett bele Katsuyu és eltünt.
Sakura rendezte sorait, majd elindultak Hiroshi san-nal.
Lassan megérkeznek az út végére, elég hosszúnak tűnt, mivel Hiroshi san nem túl bőbeszédű, de Sakura örült, hogy mindjárt megérkeznek és neki láthat a feladatának. Már késő délután volt mire odaértek.
Sakura már is hozzá szeretett volna látni a gyógyításnak, de Hiroshi san megtagadta.
-Majd holnap reggel Sakura kisasszony, most pihenjen.
Sakura kicsit idegesnek tűnt, hisz, ha olyan fontos a betegek gyógyítása, akkor miért viselkedik ìgy, nem értette, de beleegyezett nem akart vitatkozni még is csak ő a falu vezetője.
Sakurának megmutatták a helyet, ahol lepihenhet. A lány aki oda kísérte  Hiroshi san bizalmasa volt.
Kedvesnek tűnt, bár nem sok mindent mondott, sőt eléggé szótlan volt.
-Mond megkérdezhetem, hogy hogy hívnak?
A lány megilletődött.
-I...Igen.
Sakura elmosolyodott. -És akkor hogy hívnak?
-Ő... Akiko.
-Akiko?
-Igen. -bólintott.
-Szóval Akiko megmutatnád nekem, azt a helyet, ahol a betegek vannak.
A lány hirtelen nem tudta, hogy mit válaszoljon.
-Sajnálom kisasszony, de Higashiyama dono meghagyta, hogy majd csak reggel kisérhetem oda.
Sakurának nem tetszett a dolog, de beleegyezett.
-Kisasszony tudok esetleg valami másban segíteni?
-Köszönöm Akiko, de nem, azt hiszem lefekszem.
-Rendben. -egyezett bele Akiko.
-Jó estét kisasszony.
Bólintott Sakura. - neked is.
Sakura nem bírt várni reggelig, úgy döntött egyedül utána néz a dolgoknak, amikor már nem látta a lányt, akkor szépen kisurrant.
Szerencséje volt, hisz kis falu révén nem volt senki az utcán, elég csendes volt, sőt túl csendes. Majd fényeket látott.
-Ez Hiroshi san háza. -jelentette ki Sakura. Az ajtóban őrség állt. Mivel sehol sem látott arra utaló jelet, hogy a faluban öriznék a betegeket, ìgy úgy gondolta, hogy lehet Hiroshi san házában vannak elkülönítve.
Sakura megkerülte az öröket és próbált eljutni a hátsó kertbe. A kert végében volt egy romos épület, arra gondolt, hogy talán ott lehetnek, de mikor odaért nem látott bent semmit csak néhány kerti eszközt.
-Nem értem. Hol vannak a betegek?
Mivel nem talált semmit, ìgy úgy dönt visszamegy a szállására, hisz holnap reggel úgy is megtudja, hogy hol vannak a betegek. Visszatérve  lefeküdt az ágyra és a gondolatait másfelé terelte. Becsukva a szemét, azt kívánja "Bárcsak Sasuke-kun is itt lenne." -sóhajtott egyet, majd mosollyal az arcán elaludt.
Reggel elég korán fel kelt, már várta Akiko-t, hogy mikor indulnak a betegekhez.
-Jó reggelt Sakura kisasszony.
-Jó reggelt Akiko.
-Hoztam önnek reggelit, amint végzett, akkor indulnánk Higashiyama dono-hoz. -mondta Akiko.
-Rendben. -egyezett bele Sakura.
Sakura gyorsan végzett a reggelivel, már kíváncsi volt a betegekre.
-Kész vagyok Akiko mehetünk.
-Igen. -bólintott Akiko.
A lány a földesúr háza felé vitte Sakurát.
-Gondoltam. -mondta Sakura.
-Tessék?
-Á semmi Akiko csak hangosan gondolkodtam.
A lány furán nézett Sakurára de beleegyezett és mentek tovább.
Sakura már látta a távolból a földesúrt, odaérve illedelmesen köszöntötte Sakura
-Higashiyama dono.
-Sakura kisasszony.
-Kérem jöljön utánam már is elkìsérem a betegekhez.
-Rendben.- mondta Sakura.
Higashiyama a kert végébe vezette Sakurát, ahol egy nagy sátor állt.
Mutat rá Higashiyama. -ott vannak, kérlek kövess.
Sakura meglepődött, hisz tegnap este ugyan itt volt de ő egy rozoga épületen kìvül semmit nem látott.
Belépve a sátorban Sakura elképedve látta a betegek elég rossz körülmények között voltak.
-Higashiyama dono?
-Igen?
-Szeretnék pár embert magam mellé, hogy segìtsenek.
-Persze, ahogy kivánja. - egyezett bele Higashiyama.
Nem telt bele pár perc és megjelent két férfival.
Az egyikük fiatal volt, talán a hosszas évei végén járhatott,a másik idősebb volt talán egyidős volt a dono-val.
-Kisasszony bemutatom önnek a legjobb barátomat és a fiát. Daichi és Kasuhiko.
-Üdvözlöm. -hajolt meg mindkettő.
-Üdvözlöm önöket én Haruno Sakura vagyok.
-Rendben elsőnek vizet szeretnék a betegek lázcsillapìtásához, amíg nincs meg a gyógyszer, ha itt tartunk kellene pár gyógynövény. Már is le ìrom a neveit.
-Kérem Daichi san ön szedne gyógynövényeket?
-Persze kisasszony.
-Kasuhiko-kun segítene vizet hordani.
-Igen. -bólintott.
-Akkor mennyünk. -mosolygott Sakura és kiment a sátorból.
A két férfi Higashiyama-t nézte, majd a fiatalabb Sakura után ment.
-Uram?- szólalt meg Daichi.
-Szóval ő lenne Ohimesama? -kérdezte
-Igen. -helyeselt Higashiyama.

Ez a fejezet egy kicsit hosszabb lett, folytassam?