Byakugou Ohimesama

12. fejezet

Sasuke és Sakura úgy döntött, hogy nem mennek tovább a rejtekhelyet megnézni, most már biztosra vették, hogy elterelés, ezért szállást keresnek éjszakára.
Sakura szeretett volna egy nagyobb városba menni, ahol legalább van valamiféle orvosi ellátás vagy legalább aki kicsit is ért hozzá, bár ezt nem merte elmondani Sasukénak, de nem is kellett. Sasuke érezte, hogy valami nincs rendben Sakurával, ìgy beleegyezett.
Az út alatt Sakura a gondolataiba merült, észre sem vette, hogy elég távolságtartón viselkedett.
-Mi az Sakura? -kérdezte Sasuke, de Sakura nem felelt.
Sasuke hirtelen megfordult és megállt kedvese előtt, de Sakura nem vette észre és Sasuke mellkasába temette az arcát.
-Áu. -kiáltott fel Sakura.
-Minden rendben? -szólt Sasuke mosollyal az arcán.
-I...Igen, máskor szólj, ha megállsz. -fakadt ki mérgesen Sakura.
-Én szóltam. -pöccentette meg a homlokát Sasuke, majd megfordult és tovább indult.
-Ez meg mi volt? -tette fel a kérdést magában Sakura.
-Siessünk, nem soká esni fog. -nézett fel Sasuke.
-Ha... -Sakura csak pislogott, majd ő is az égre nézett.
-Na hát tényleg, ennyire elbambultam?-csodálkozott Sakura.
Az eső egyre közeledett, már érezni lehetett a szelét és dörgöt is.
-Gyere. -szólt Sasuke és kézen ragadta Sakurát.
Sakura futott szerelme után, boldog volt, hogy ennyire aggódik érte.
Az eső eleredt Sasuke megállt, elengedte Sakura kezét és egy magas fa tetejére ugrott.
-Mit csinálsz? -kiáltott Sakura, de Sasuke meg se hallotta.
Sasuke füstöt érzett a levegőben, ezért megnézte a magasból, hogy pontosan honnan jön.
-Gyere nincs messze. -jelentette ki Sasuke és tovább futottak Sakurával.
Ömlött az eső, mintha nem is cseppek lettek volna, függöny szerű volt. Teljesen elázva egy kunyhóhoz értek.
Sasuke egyáltalán nem törődött az udviriassággal, kopogás nélkül kinyitotta az ajtót és belépett.
-Várj Sasuke-kun. -próbál hatni rá Sakura, de már késő volt.
-Szeretnénk megszállni éjszakára. -jelenti ki Sasuke a megszeppent asszonynak.
-Ha nem lenne probléma. Sajnálom. -hajolt meg Sakura.
Az asszony a két bőrig ázott fiatalra nézett és elmosolyodott.
-Ugyan nem történt semmi, gyertek csak be. Szerény kis kunyhó tudom, de meleg van és egy tányér étellel is szolgálhatok. -mondta az asszony.
-Köszönjük. -szólt Sakura és Sasuke egyszerre.
-Én Sakura vagyok, ő pedig Sasuke.
-Á, örvendek. Engem Hiroko-nak hívnak, de aki ismer csak nagyinak szólít.
-Értem. -mosolygott Sakura.
-Nézd csak lányom van itt egy régi ruhám, öltözz át. Te pedig gyermekem a néhai férjem ruháit felveheted.
-Haggya csak nem szükséges. -szólt Sasuke.
-Na gyerünk vedd csak fel, addig ki megyek hozok még be tüzifát. -az asszony Sasuke kezébe nyomta a ruhát és kiment.
Sakura ezen jót kuncogott és átöltöztek, a ruháikat kiteregették, majd egy-egy tele tányér rizst kaptak Hiroko nénitől.
A meleg kis kunyhóban már mindenki nyugovóra tért. Sakura és Sasuke a földre terített takarón pihent meg. Az eső még mindig esett, mintha nem akart volna elállni és Sakura sem tudott aludni, tudni akarta, hogy igaz-e amire gondol. Sakura óvatosan kimászott a takaró alól és az ablakhoz sétált ami a kunyhó bal oldalán helyezkedett el a mosogatóhoz közel.
Kinézett az ablakon amikor megkordult a gyomra.
-Ne már. Éhes vagyok. -szólt Sakura, amire Hiroko megmozdult.
-Baj van lányom segíthetek valamiben? -szólt Hiroko néni.
-Nem. -jött zavarba Sakura és hadonászott a kezével, majd megint megkordult a gyomra, amitől elpirult.
-Éhes vagy? -mosolygott a néni.
-Hm... Talán... Nem tudom. -szólt bizonytalanúl Sakura, majd Sasukéra pillantott.
-Mond csak lányom, mi van köztetek? -kérdezte Hiroko néni.
-Köztünk? Házasok vagyunk, ő a férjem. -mosolygott Sakura.
-Á, értem. -bólintott a néni, majd adott egy almát Sakurának.
-Edd csak meg, biztos jót fog tenni. -jelentette ki az asszony.
-Ö... Köszönöm, de mért mondta, hogy jót fog tenni? -érdeklődően kérdezte Sakura.
-Hát mert éhes vagy, nem?
-De. -nézett le a kezében lévő almára Sakura.
-Mond lányom van valami ami aggaszt? -kérdezte Hiroko néni.
-Hát... -ismét pillantott szerelmére.
-Hiroko néni tudna nekem segíteni valamiben?
-Meglátjuk, ha elmondod.
-Rendben. -bólintott Sakura, majd a kezénél fogva húzta magával a nénit.
A kunyhó hátsó részénél volt egy ajtót amin beléptek. Egy kis helyiség volt ami tisztálkodás és illemhelyeként szolgált.
-Tudja már körülbelül két hónapja volt meg a menstruációm és az utóbbi pár napban émelygés jött rám olyan dolgok vagy illatok hatására is amikre eddig nem. -hadarta el Sakura.
-Értem. -bólintott a néni.
- És én miben tudok segìteni. -értetlenkedet az asszony.
-Hát... Nem vagyok benne biztos... Vagyis... -vett egy nagy levegőt Sakura.
-Talán lenne egy módszer arra, hogy biztos legyek benne. -nézett bizakodva a nénire Sakura.
-Hát lányom én már idős vagyok és sajnos nem áldott meg a sors gyermekkel, de mond csak, hogy mit szeretnél, mindenben segítek.
-Rendben. Akkor Hiroko néni van itthon valamiféle ecete. Mindenképpen fehér legyen. -szólt Sakura.
-Ecet? Rizsecet jó lesz.
-Igen. -bólintott Sakura.
-Másodszor két edényke kellene, amit nyugodtan kidobhatunk.
-Van. -lelkesedve bólintott a néni.
-Nagyszerű Hiroko néni, akkor most már csak sterilizálni kell.
-Értem. -egyezett bele a néni.
-Tegyünk föl forralni vizet, majd körülbelül tíz percig hagyjuk benne az edényeket.
-Ó hát erre gondoltál, pont úgy mint a lekvárral szoktam az üveget. -mosolygott Hiroko néni.
-Igen. -mosolygott Sakura is.
Miután kiléptek a kis helyiségből, csendben neki láttak a sterilizálásnak.
Sakura nagyon remélte, hogy Sasuke nem fog semmit észrevenni az egészből, a nénivel ketten türelmesen várták, hogy fel forrjon a víz.