Cry me a sad river

56.

2.

"Mióta találkoztam vele, mindig a búzamezőre megyek sétálni, de eddig még nem találkoztunk. A mostani várakozáshoz viszont hoztam könyvet, hogy legyen mivel elütni az időt és elhoztam azt a kalapot is amit aznap elfújt a szél. Letelepedtem  egy fa árnyékába. Az idő gyorsan elszaladt már dél van, de ő még mindig nincs itt. Talán eltört a kereke a királyi hintójának idefele?- mily nevetséges gyermeteg gondolat. Az idő telt múlt.... én pedig elszenderedtem. Mikor kinyitottam a szemem Ni... guggol előttem, az arcomat fürkészve. Pillantásomtól ő is zavarba jött, mint én arca közelségétől. Leül mellém, majd a nevét a fülembe súgja. Nick.. Még a neve is oly lágyan cseng, mint a zongorán lassan leütött billentyűk. Én is a fülébe súgom nevemet. Sofia... Arcát pír lepi el hírtelen cselekedetemtől. Az idő összekovácsolt minket. Minden nap itt találkoztunk a búzamezőn. Végül a búza aratási szezon kezdetekor Nick a csodálatos búzamezővel eltűnt. Csak egy levelet hagyott hátra, az én nevemmel gyöngybetűkkel ráírva.

Sofiának

Kedves Sofia!

Elkell hagynom a várost egy időre. Ígérem , hogy a következő búza betakarítás szezon végére itthon leszek. A búzamező szélén találsz egy postaládát, ahova a leveleimet küldöm majd. Vigyázz magadra. Szeretlek Sofia.

Nick

Végül mégsem tért vissza a következő szüret végére, de leveleket mindig küldött. Egy ideig csak jöttek és jöttek a levelek, de utána nem küldött többet. Így telt az elmúlt 15 év. Az utolsó levél óta nem hallottam felőle. Már 30 vagyok, de még mindig várom a következő levelét. Talán itt az idő elengedni őt.

Nicknek

Kedves Nick!

Ez az utolsó levél amit neked írok. Nem tudom, hogy mi történt ,de úgy érzem itt az idő, hogy elengedjelek. Köszönöm, hogy velem töltötted ezeket az éveket. Szerettelek és ezután is foglak a te kalapos "lányod":

Sofia

Megírtam a levelet , majd elindultam a mező felé. Betettem a már fullra megtelt postaládába a levelet és becsuktam. Éppen indultam volna , amikor megpillantottam őt. Egy sötétkék öltönyben és ugyan ilyen színű nyakkendőben és nadrágban állt jól fésült hajjal. A szívem kihagyott egy ütemet ahogy felém rohanva megölelt. Ez csak egy álom? Aznap sírtunk, öleltük egymást és együtt nevettünk. Ennek már 50 éve lassan. Azóta már megöregedtünk és már unokáink is vannak, de még mindig ő a kedvenc szerelmes dalom."

- Nick-