Cry me a sad river

55.

1.

"Búzamezőn sétálok. A szél gyengéden hajlítgatja a búza szárát. Egyszer csak a kalapomat lefújja a szél. Magasra röpíti, majd pár méterrel lezuhan mint a tollát áztatta madár. Sietek, hogy nehogy  újra elfújja, de ekkor valaki a kalapommal a kezébe, előbukik a búza tenger alól. Tiéd ez a kalap?- kérdi egy magas, fiatal, sötét hajú fiú búza szállal a szájában. Igen- válaszolom meglepődve. Hirtelen megindul felém, majd megáll és átnyújtja a kalapomat. A szemei olyanok mint a korallal teli tenger. Oly megidéző és csábító. A látványa magába szippant... Köszönöm- mondom majd elveszem a kalapot. Az orcám piros, tudom, hisz az ő látványától égni kezd az arcom. Most ismertem meg, még csak a nevét se tudom, de érzem hogy ő lesz az új kedvenc szerelmes dalom. Megkérdezhetem mi a neved?- kérdem félénken. Ni.. - ekkor megrezzen a telefon a zsebébe, előveszi és elolvassa. Tudom, hogy ez azt jelenti, hogy mennie kell. Már elfordult és tett is pár lépést amikor egy utolsó mondatra hátrafordul. Találkozzunk még kalapos lány.- és elrohan."

- Ni...-