a telihold sápadt fénye beszűrődik a nyitott ablakomon át
bőrömet a hűvös éjszakai szellő cirógatja
elképzelem hogy ez a bizsergető érzés valójában a te érintésed
s hogy egymás mellet fekszünk a csillagos eget bámulva.
a távolban kutyaugatás ver visszhangot
a fűszálak rejtekében pedig tücskök ciripelnek
a háttérzaj ellenére mégis olyan csend van
semmiféle jármű nem zavarja meg a természet sistergését.
egész éjjel ebben a békés pillanatban akarok maradni
de érzem hogy az álom lassan rám nehezedik
testem minden porcikája remegni kezd ahogy azt suttogod szeretlek
én még jobban – válaszolom s eggyé válunk az éjszakával.
YOU ARE READING
nem tudom, merre tartok
Poetry❝le akartam tépni a bőrt a karjaimról körmeimet saját fogaimmal felfelszíteni csontjaimat ripityára törni és a falnak hajítani hogy a visszhang felébresszen kábultságomból.❞ - gondolatok és történetek a fájdalomról.
