a legnagyobb félelmem, hogy magányos maradok.
bár sok időre van szükségem egyedül és sokszor távol tartom magam az emberektől, mégis a legnagyobb félelmem, hogy magányos maradok. hogy meghalok anélkül, hogy megismertem volna a lelki társamat, az egyetlen embert, akivel egész lehetek.
leszek valaha igazán szerelmes? lesz valaki, aki elég gyönyörűnek tartja a lelkemet? s ha nem, akkor is megváltoztatnám az egész lényemet, csak szeressenek már végre.
a legnagyobb félelmem, hogy magányos maradok. úton a mennyország felé azt kívánom, bárcsak én lennék valakinek az élete szerelme. hogy a halálom annyira összetörné, hogy azt kívánná, bár ő is velem lenne vakító fénnyel és ragyogó angyalokkal körülvéve.
inkább meghalnék a szerelmem karjaiban, mint hogy magányos legyek egy olyan világban, ahol mindenki szereti egymást, arról álmodva, hogy én is közéjük tartozom.
YOU ARE READING
nem tudom, merre tartok
Poetry❝le akartam tépni a bőrt a karjaimról körmeimet saját fogaimmal felfelszíteni csontjaimat ripityára törni és a falnak hajítani hogy a visszhang felébresszen kábultságomból.❞ - gondolatok és történetek a fájdalomról.
