Úton a tengeren (One piece fanfiction)

Úton a tengeren 4. rész

Szóval. Egyre furábbak itt a dolgok. Ezen a szigeten nincs egy jó hotel sem... Mondjuk nem is tudnám kifizetni. Itt létem nagy részét a kocsmában töltöttem. Kicsivel az idejöttöm után pár nappal, kábé délután fele arra kaptam föl a búrám, hogy az itt lévő lakosok kerti szerszámokkal üldöznek egy hosszú orrú kölyköt. Ez előtt azt kiabálta, hogy jönnek a kalózok. Senki nem hitt neki.

Nekem viszont rossz érzésem támadt ezzel kapcsolatban. Miért nem hisznek neki?? Én is találkoztam az ide tartó kalózokkal, csak.... éppenséggel nem tudtam, hogy ide jönnek. Lényegtelen. Követnem kell ezt a srácot. Futott nagyon gyorsan a kastély felé. Nagyszerű! Eddig is meg akartam nézni. Most végre erre is sort kerítek!
Csak a rossz érzésem ne mardosna ennyire.

Hűha! A csávesz csak úgy bemegy a kastély kertjébe... Egy bokron át. Követnem kell. 5 percet vártam, és én is bementem. A fiú már  egy magasan lévő szobában volt. Felmásztam egy fára, hogy belessek. Egy szép lányt pillantottam meg a fiúval. Felteszem, elmesélte azt a kalóz támadást, de a lány mérgesnek tűnt. Gyanítom ő sem hitt neki. Szegény Pinokkió.. Lemásztam a fáról. Kicsivel ez után a fiú is ugyanígy tett a lánnyal a karjaiban. Jajj basszus! Észre ne vegyenek.

A fa mögött elkezdtem nagyban imádkozni, hogy észre ne vegyenek.
A Miatyánk közepe felé meghallottam, hogy egy őr nagyban szidja a kölköket. Mi a?? Kuro kapitány??? Mit keres ez itt? Tudtommal már halott..
–Hé, te!–mutat rám. Rohadt életbe.. észrevett.. Mind a három jelenlévő felém kapta a fejét. Ha jól látom, a kány kicsit meg is ijedt. Feltettem mind két kezem, jelezve, hogy nem akarok rosszat.
–Te! A rózsaszín szemű kalóz! Yuki Saif! Mit keresel itt? Ebben a kertben..engedély nélkül??.–szegezi nekem kérdését Kuro.

–Ezt akár tőled is megkérdezhetném, Kuro kapitány–vágok vissza. A férfi szeme megvillant. Én meg önelégülten néztem. Tetszik a leleplezés öröme.
–Nem tudom mit akarsz itt, de tűnj innen!!! Ezzel a hazuggal együtt!!!
Hirtelen hogy nekem esett a kisasszony. Pedig eddig jófejnek tűnt.
–Kaya..el kell tűnnünk!–mondja a fiú. A csaj pedig erre felpofozza. Auu. Ez basszus nekem fájt...
–Rózsaszem, hazug, tűnjetek innen!!–kiáltott Kuro.
–Gyere!–ragadtam karon hosszú orrú bajtársam. Elmenekültünk.

Hosszasan fújtuk ki magunkat.
–Ki vagy te?–kérdi.
–Az most tök mindegy. El tudod nekem mondani, mi történt?–
Lerövidítem nektek. Kuro papíron ennek a Kaya nevezetű csajnak a...csicskása. De közben csak a pénz kell neki. Ezért most ide tart a kalózbandájával randalírozni.
–Értem. Figyelj, én hiszek neked. És segíteni fogok megvédeni a falut.
A srác habozott.
–Biztos, még nem is ismerlek..
–Veled vagyok.–nyújtom a kezem.
–A nevem Yuki Saif.
–Én a nagy Usopp kapitány vagyok. A tenger bátor harcosa–csap bele vidáman a kezembe.

A terv a következő. Ugye Usopp azt mondta, hogy azt fogja mondani mindenkinek, hogy hazudott a kalózokról. Elvileg ketten leszünk. Nagyon remélem, hogy erős lesz ez a srác.. A hajó múltkor észak felől jött, ezért az ottani kikötőben éjszakáztam. Ha van egy kis szerencsém, még kincset is lophatok. Azóta se róttam le a tartozások Naminak. Na majd most.

Ugh. A hajó mindjárt kiköt. Hol lehet Usopp? Ugye nem csinál semmi hülyeséget? A kalózok már ki is kötöttek. Hujjuj! Ezek még emlékeznek rám. Fegyverek rám szegezve. Kalózok a helyükön. Kuro sehol. Hát ez érdekes lesz...

Várjunk! Usopp végre felbukkant pár méterrel odébb. Nami a sarkában. Hé! Nami mit...keres itt?? Na jó, ez nem volt benne a forgatókönyvben.

Szevasztok! Itt is a következő rész. Remélem tetszett! Srácok, szóljatok ha kezd belassulni a sztori, megoldom. Köszi a figyelmet, a következő részben tala.
Addig is.....bye bye!!🤗🤗🤗