Úton a tengeren (One piece fanfiction)

Úton a tengeren 3. rész

Tehát. Egy jó kis almalé után felmostam egy kicsit sem szimpi bandita vezetővel a padlót. Aztán három számomra idegen ember nyitott be. Az összes bandita elfutott. Én pedig közben szemügyre vettem azt a három embert.

Az egyik egy szalmakalapos fiú. A széles mosolyával az arcán nem tűnt olyan ijesztőnek. A másik egy narancssárga hajú lány. Velem egyidős lehet, és az ábrázatából ítélve ő sem tűnt számomra olyan nagyon fenyegetőnek. Ellenben a szemem egyszer csak megakadt a harmadik tagnál. Egy zöld hajú férfi, komolyabb kisugárzással és három karddal. Ó anyám borogass! Ő Roronoa Zoro. Egy igen híres kalózvadász. Ez már kérem potenciális veszély. Viszonylag keresett vagyok. Lehet hogy Zoro úgy lefogja vágni a fejem, mint nagyanyám a csirkéét a farmon.

A szalmakalapos zökkentett ki a gondolataim közül.
–Hú! Jól elintézted azt a seggfejet!–mosolygott rám szélesen.
Ha ide meri hozni Zorot, én esküszöm...
–Hé, mintha láttam volna már ezt a csajt valahol...–lépett mellém Roronoa Kibaszott Zoro. Mit tegyek? Nem futhatok csak úgy el. Az nem kalózos. Na jó. Ha meg kell halni, meg kell halni. Zoro felé fordultam.
–Talán azért, mert kőrözött kalóz vagyok, és már több mint két éve vérdíj van a fejem felett.–
–Oooh. Szóval te voltál az a csajszi. Értem. Ki is vagy te?

Na, tessék. Emlékszik az arcomra, de a nevemre nem. Tök logikus, nem igaz?
–Ja, ki vagy te?–szólalt meg végre a lány is. Mivel ő tűnik eddig a legkedvesebbnek, felé fordulok.
–Yuri Saif–nyújtom a kezem.
–Én pedig Nami.–
Kezet rázunk. A szalmakalapos is felém fordul.
–Én Monkey D Luffy vagyok. A következő kalózkirály. Örvendek!
–Kalózkirály, mi? Szép terveid vannak, Luffy–mosolygok vissza rá. Fura tapintása van a kezének. Kicsit gumis, de nem merek rákérdezni.
–Te meg Zoro.–közlöm–várjunk, csak? Te kalózvadász vagy, nem?–kérdem kicsit meglepve, hogy kalózokkal látom.
–Csak voltam.–momdja. Luffy átveszi a szót tőle.
–Most már a szalmakalapos kalózok tagja!

–Amúgy te mit keresel itt egyedül? Tudtommal a mitt'omén nevű hajó kapitánya vagy.–szegezi nekem e kérdést fűhajú barátunk.
–Hosszú sztori.... Lényegében elárulták a hajóm, megölték a társaim engem pedig üldöztek, de szerencsére elmenekültem.–
Megkordult a gyomrom. A büdös életbe! Napok óta nem ettem semmit.
A pénzből meg nem telt  kajára.
–Hallom éhes vagy–mosolyog rám kedvesen Nami.– Meghívjunk egy ebédre? Ki tudjuk fizetni. De majd add meg a kajád pénzének a háromszorosát, megegyeztünk?–
Bólintottam. Honnan tudja hogy nincs pénzem kajára? Mind egy. Majd csak lopok egy pénztárcát...

Hát ez a Luffy rengeteget eszik. Zoro meg iszonyat sokat piál, de nem rúg be. Fingom sincs, hogy csinálja... Ami engem illet, én csak egy kis tál marhahúst kértem. Ez 40 berrijükbe fájt. 120 berri nem olyan sok. Zaba közben beszélgettünk. Egyre inkább szimpatikus lett nekem ez a társaság. Aztán egyszer csak megjelent 3 kisebb kölyök az asztalunknál.
–Hú, de finom volt a kaja!–dől hátra Luffy.
Szerencsétlen kölykök megijedtek.
–Mit műveltetek a kapitányunkkal?!–kérdi az egyik.
Zoro fejét és válaszát soha nem felejtem el. Kérem alásan eszt mondta.
–A kapitányotokat....megettük–
És erre mindenki 5 percig sakál módjára visított. Ki a röhögéstől, ki a rémülettől. Nem tudom kik ezek a gyerekek, de nem is érdekelt. Az ő dolguk. Felálltam az asztaltól
–Köszi a meghívást! Nami, a 120-at majd megadom. Sziasztok!
–Várj!–Luffy utánam kiált. De én nem állok meg. Rohadtul kell már húgyoznom...

Szevasztok! Ismét hoztam nektek egy részt ebből a sztoriból. Remélem elnyerte a tetszéseteket! Köszi szépen a figyelmet, találkozunk Saif következő kalandos részében. Addig is...
Bye bye!  🤗🤗🤗