A Sors|| Taekook (ÁTÍRÁS ALATT)

♡Ötödik♡

*Jungkook*

Beértünk végre a kórházba. Az út sorát meleg törölközőkkel próbálták meg felmelegíteni Taehyung hideg testét. Eközben letisztították a sebeit. Én ekkor elfordultam. Nagyon rossz volt látni így Taehyungot. Igen. Most mondhatjátok ,hogy nem iserem őt,de valahogy mintha mégis tudnék mindent róla... olyan furcsa ez az érzés. Tisztára Deja Vu. De lehet csak szimplán túl gondolom a helyzetet. De vajon mi történhetett vele ,hogy ehez folyamodjon...? Ott akarok lenni neki. Védeni őt mindentől. Főleg most. Hiszen ott van Kai is. Szerintem veri. És amiatt is lehettek ezek a vágások. Hogy nem akart haza menni. Ha egyáltalán hívja az otthonának még. Miután leparkolt az autó ,ki kellett szálnom Taehyung mellől, és akkor aztan kiemelték. Majd rohanva vitték be az épületbe. Egyenesen a sebészetre. Én csak futottam utánnuk. Majd mikor elértünk az ajtóhoz onnan már nem mehettem tovább. De egy nővér velem maradt. Megkérdezte ,hogy a hozzátartozója vagyok-e. Természetesen igent mondtam. Majd kérdezgette ,hogy hogy hívnak. Adószámom. Stb. És eljött a korom. Amire rávágtam ,hogy mégcsak 18 leszek. Erre nagy szemekkel nézett rám a nőci. Aki mellesleg alacsonyabb volt nálam vagy egy fejjel. 

Én azt hittem vagy vagy 23- és felnevetett 

Hát nem-mondtam rideg arcal

Jó. Akkor most jönnek az öccséről a kérdések- én meg ott állok mint egy barom aki azt se tudja mivan. Az öccsém komolyan? Egyidősek vagyunk basszameg

Elnézést de ő nem az öcsém- akkor mid Jungkook?! Ahj istenem de egy nemnormális vagyok. Most mit kellene erre válaszolnom? Akkor kicsodám? Erre beugrott egy nagyon nagy baromság- Hanem a párom- igazából tudom ,hogy neki van. De most az élete kedvéért én leszek az. A nőci szemei nagyra tágultak. És az eddigi mosoly eltűnt arcáról. Megkomolyodott.

Akkor a párjáról. Mikor született ,hol?-Na gratula Kook. Ügyes vagy. Ezt szüld ki valahogyan. Ekkor jött az orvos ki. Édes istenem köszönöm!! Én ekkor félrelökve semmit sem törődve a nővérrel rohantam oda hozzá. 

Taehyung hozzátartoz-

Igen! Jól van?! Él még?!!

Igen él. Kérem nyugodjon meg. Még ugyan nincsen magánál de hamarosan felkel. Addig bemehet hozzá majd. 130-as szobában van. Fent az emeleten.-nagyon megörültem

Köszönöm uram!!- majd rohantam felfelé a lépcsőn. Túl sokan voltak a liftben. Ekkor hívott Yoongs ,hogy mivan. Szegény nagyon aggódott már. Hiába depressziós mindig meg goromba. De hatalmas a szíve. Beszélgettünk mikor felértem a 130-as szobába. Mondtam neki ,hogy melyik kórházba jöjjön, és melyik szobába majd letettem. Lassan kinyitottam az ajtót. És megláttam a békésen fekvő Taehyungot. Odasétáltam mellé, és leültem a kis székre. Megfogtam a kezét. És néztem. Mikor elkezdtem sírni. Aishh... hogy lehetek ilyen gyenge egy idegen miatt?! Majd letöröltem a könnyeimet. És elengedtem a kezét, majd húztam elfele. De a kezem után kapott , és erősen megszorította azt. Az arcára pánik ült ki. De nem volt ébren. Rémálma lehetett. És ahogy elnéztem a pulzusa csak emelkedett. Visszaszorítottam a kezét. És erősen fogtam.

Taehyung!! Taehyung kelj fel!!-nem hiszem el. Megint sírok. Basszameg!- Taehyung kelj fel! Semmi baj. Nyugodj meg!! Itt vagyok!!

K-kai!! Kérlek ne... n-ne bánts!! Kai... ne...- bazdmeg taehyung sír. Kurvára sír... meg fogom ölni azokat akik merik bántani a gyengébbeket. De akkor beigazolodótt a gondolatom... Taehyungot veri Kai... Kiherélem azt a gyökeret!! 

Taehyung!! Jungkook vagyok!! Ne sírj!! Itt vagyok!!

*Taehyung* 

Rémálmom volt. Azt álmodtam mikor Kai szinte holtig vert.. nem csináltam semmit sem. Csak köszöntem az egyik sulis barátomnak az utcán. Megöleltem. Aztán Kai megszorította a karom. És egy gyors csevegés után elráncigált egy zsákutcába. Megvert. Majd hazacipelt és meg akart erőszakolni- K-kai!! Kérlek ne.. n-ne bánts!! KAI! NE!! és sírtam... nagyon sírtam...

------

Sorry hogy itt a vége manók....

Nagyjából 2 hétig nem lesz rész

Nyaralni megyünk.

Addig legyetek jók!

Puszi pofitokra.

És jó nyarat mindenkinek!♡♡♡

Sziasztok, és köszi hogy olvastad a részt. 

Remélem jó volt.

Sziasztok ♡♡