A Sors|| Taekook (ÁTÍRÁS ALATT)

♡Hetedik♡

*Jungkook*

Augusztus 7-e van. Ma végre kiengedték Tae-t, aminek nagyon örülök. Minden nap meglátogattam, és meg is ismertem valamennyire. Habár még mindig zárkózott, de remélem  ,hogy idővel fel fog oldódni, és a mosolyát is láthatom. Hiszen az is biztosan csodálatos,mint maga Taehyung.

Yoongival úgy döntöttünk ,hogy ma nem megyünk el egyből vásárolni,hanem inkább otthon pihennénk, és berendeznénk Tae szobáját. Ami eddig egy vendégszoba volt de ,hogy otthonosabbá tegyük, holnap veszünk festéket, és mindent ami kell. Miközben a kórházban beszélgettem Tae-vel kiderült ,hogy nagyon szereti az epres tejet. Így vettem egy kartonnal neki.

Most éppen a kórház felé autózok. Mikor beérek a kórháza ,már meg sem kérdezik kihez jöttem, hiszen az elmúlt több mint két napban itt voltam, legalábbis nappal. Nagy mosollyal az arcomon szinte már-már rohantam fel a lépcsőn, és kanyarodtam a 130-as szoba felé. Majd bekopogtam és egy -Szabad- után benyitottam.

Szia TaeTae-köszöntem mosolyogva- Hogy vagy? Jól aludtál?

Hello Jungkook-fordult meg. Fáradtnak tűnt- Azt hiszem egész jól. Aludni viszont nem nagyon tudtam, kezdett kényelmetlen lenni az ágy- Miközben mondta odalépkedtem hozzá és szorosan megöleltem. Eléggé meglepődött, de aztán visszaölelt.

Na de , akkor mehetünk?- kérdeztem

Igeeen~ Végre- mondta egy kicsit vidámabban.

Akkor gyere-mosolyogtam rá, hátha attól jobb kedve lesz. Az orvossal még találkoztunk útközben, és azt mondta ne nagyon hagyjam magára Taehyungot és vigyázzak rá, amennyire csak tudok. Magamban nyugtáztam a dolgot, de igazából tudtam ,hogy ez akkor is így lenne ha nem mondta volna. Ekkor szembetalálkozta AZZAL a nővérkével, aki próbált (elég bénán) flörtölni velem. Majd végignézett rajtunk, látta ,hogy nem fogjuk egymás kezét. Előttem lefékezett és mosolyogva leszólított.

Jó napot ,Jungkook!-mondta mosolyogva- Csak nem szakítottak?- látni lehetett rajta ,hogy levakarhatatlan mosoly ül arcán, de mégis próbál kicsit együtt érzőnek tűnni. Miközben még ő maga is teljesen jól tisztában van azzal, hogy neki ilyesmi esze ágában sincs. Taehyung csodálkozva nézet fel rám, mert én hátranézve tátogtam ,hogy-majd megmagyarázom-. Itt Tae csodálkozóan tekintett rám. Majd próbált természetesen viselkedni, mikor kezére fogtam és magamhoz húzva karoltam derekára. Ha valaki kívülről nézte volna végig mindezt, megpukkadt volna a nevetésben. Hiszen a nővér akinek még a nevét sem tudom (vagy csak nem emlékszem) paradicsom vörös fejjel és karbatett kezekkel állt előttünk. 

Nem szakítottunk. Csak tudja TaeTae nem szereti ha nyilvánosan ölelgetem- és arcára pusziltam, szegény Taehyungnak már így is pirosas  arca volt, de most még inkább elvörösödött- De elnézést kérek javítson ki ha nem, de mi köze van az én, vagyis inkább a MI életünkhöz Tae-val?- emeltem ki a mi szót

Teljesen igaza van! Elnézést kérek-hajolt meg- További szép napot önöknek!- sétált el. majd így  kisétáltunk a kórházból. 

Oh ,Bocsi Tae- vettem el gyorsan kezem derekáról, véletlen ott felejtettem( írói megj.: véletlen mi?😏)

S-Semmi baj- huh megnyugodtam. azt hittem nagyobb gond lesz belőle

 *Taehyung*

S-Semmi baj- jézusom , már dadogok is. Amikor Jungkook megpuszilt azt hittem helyben összeesek. Mit puszilgat??? Értem én biztos rámászott az a szuka, aztán le kellett rázni, de akkor is. Abból a rövid beszélgetésből ítélve azt mondhatta a nővérnek ,hogy a hozzátartozóm, mégpedig ,hogy a párja vagyok. Majd beültünk a kocsiba. Mikor elindultunk elkezdte elmesélni a történetet. 

Szóval-itt tartott egy kis hatásszünetet- Amikor bejöttem veled akkor az a nővér idejött hozzám és kikérdezett ,hogy ki vagyok, meg ,hogy te ki vagy. Azt mondtam a hozzátartozód vagyok-ahogyan sejtettem- A nő meg azt hitte ,hogy az öcsém vagy. Nem is ugyan az a családnevünk. Aztán rákérdezett ,hogy akkor kid vagyok. Én nekem meg nem jutott jobb az edszembe mint ,hogy a párom.

Mit ne mondjak elég logikus-forgattam meg szemem- Azt nem mondhattad volna,hogy az egyik barátom vagy?

Nem igazán- felelte- Mert akkor a nyakamon maradt volna a nőci. Így meg tulajdonképpen mindkét probléma megoldva.

Végülis-gondolkodtam el- Igazad van.

Már vagy 10 perce utaztunk. Ameddig Jungkook vezetett nem nagyon beszélgettünk. Miközben ő az utat figyelte én a tájat néztem, de elég hamar meguntam. így side eye-al elkezdtem bámulni őt. Megfigyeltem ,hogy fél kézzel vezet, ami elvileg azt jelenti ,hogy az az ember van felül az ágyban. Jobban végig tekintettem Jungkook karján. Biztosan jár edzeni, színe a karjai igen erősnek és izmosnak tűnnek. Amikor megfogta a derekam is éreztem ,hogy nem kis erő lehet benne. De nem úgy értem ,hogy rámarkolt volna, hanem sokkal inkább gyengéd volt, de mégis lehetett érezni nem a legnyurgább. Velem ellentétben, aki igazából egy evőpálcika.Hossza gondolkodásomból Jungkook szakított ki.

Itt vagyunk- Szólalt meg, majd leparkolt egy otthonos kis ház előtt. Kertes ház volt. Volt garázs ,de ő mégis előtte állt meg. Gondolom bent lehetnek a hangszerek, és az ehhez hasonló dolgok. 

---------------------------------------

ÚRISTENDERÉGVOLTRÉSZ

Szóval..öhm.. Nagyon nincsen kifogásom,miért nem volt. 

De ma terveim szerint lesz még egy, és kiderül ,hogy mi is lesz délután a mi egyetlen TaeTaenkal és a mi kis Kukikánkal (Jungkook) ( Ejtsd.:kUkIkAaAaAaAaAa)