✨For teen girls, who got bored of reality✨
Romantikus, különálló részeket fogok kirakni, amik mosolyt csalhatnak az arcodra, vagy éppen elgondolkodtatnak.
Lesz pár fanfiction is, de ezek a fandom ismerete nélkül is teljesen érthetőek lesznek :)
Leír...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Laia hangtalanul felcsüccsent a kőre, amit mintha körzővel rajzoltak volna. A hűvös tavaszi este ellenére a tapintása meleg volt, kellemes, mágikus élettel töltötte fel. Szórakozottan nézegette a körülötte szabályos alakban kinőtt, földből kiálló relytélyes sziklákat. Embernyi méretűek voltak, mégis mind más: volt köztük alacsonyabb, szélesebb, rücskösebb... És ekkor jött a tulajdonságuk, ha elég figyelmesen nézte őket, végtelen fénycsíkok erezetként szaladtak végig rajtuk, elragadó kék derengésbe borítva az egész tisztást. A lány gyakran elgondolkodott, miközben a hold felé fordult, lehet, valakivel épp farkasszemet néz. Mert biztos vannak mások is, akik olyanok, mint ő. Nem lehet ő az egyetlen. Felhúzta a lábát, és ujjával végigsimított rajta, nyomában megjelentek a jelek. Még korábban fedezte fel, minden jelnek jelentése van, minden apró kunkorral többnek érezte magát, új tulajdonságokat alkothatott. Persze, erről a családja nem tudhat, főleg nem Mathis... Ha ő rájönne, hova jár el minden este, biztosan nem nézne rá úgy, soha többet. Azzal a mosollyal, amiből táplálkozni tudott, ami mindenhová magával kísérte. Azzal a csillogó szempárral, amiben a saját tükörképét kaphatta vissza, ha viszont mélyebbre nézett a fiú lelkébe pillantott bele.
Leengedte lábait, és a hófehér karjára kezdett rajzolni. Egy csigaházat, amiből mintha görbülő napsugarak áradnának. Szinte látta, ahogy simán áramlik a bőrén egyre mélyebben, kellemes bizsergést adva. Olyan volt ez az érzés számára mint egyfajta drog: végtelen nyugalmat adott, amivel bármit átvészelhetett. A veszekedő családját, az ellenségeit, az ország vérlázító politikáját... Azon az estén talált ide először, amikor az öccse eltűnt. A rendőrség kereste pár órát, de hamar feladták, mondván "csak gyerekes szökdösésről van szó". A lány szülei tiltása ellenére kiszökött az erdőbe, azt hitte, ő lesz az, aki megtalálja. Ellenben csak idáig jutott, lekötötte őt a hely varázsa. Égette a bűntudat, amiatt, hogy nem bírt továbbmenni, de legbelül talán mégis sejtette, az öccse sosem lesz meg. Igaza is volt. Évekkel később, most is csak egy tabu volt a neve, a szobája érintetlenül maradt, az ajtaját lakatra zárták. A szülei, a bátyja állandóan veszekedett, a feszültség tapintható volt már a lakás ajtaján kívül is, de Laia csak csendre vágyott, nyugalomra, hogy hangot adhasson a gondolatainak. Nem, mintha kevésbé szerette volna az öccsét, inkább ellenkezőleg. Egyszerűen csak úgy hitte, olyannak kell maradnia, amilyennek az öccse szerette volna.
Persze, Laia mindig is tudta, hogy más mint a többiek, göndör, szénaszőke haja és acélkék szeme minden csoportból kirítt a de próbálta figelmen kívül hagyni, amíg valami haszna nem vált belőle. Rájött, hogy egy pillantására mellészegődnek a fiúk, tiszteletet adnak a lányok... De Mathis más volt, őérte küzdenie kellett. Hosszú évekig azt hitte, hozzá se fog szólni, most viszont minden reggel az ajtaját támasztotta, és szoros ölelésbe zárta.
Üdv újra! Megint az ismerős szöveg, ilyet se nagyon csináltam még, kritikát, véleményt, benyomást, akármit szívesen fogadok 😃 A feladatot KonyvmolyLuca "Írjunk együtt" című könyve első fejezetében találtam. Nagyon jó feladatok vannak még benne, aki szeretne fejlődni az írásban, annak javaslom, hogy nézzen bele :) ❤️❤️❤️
