Sport a jövőm

A jövő reményében

A beszélgetés nem volt hiába való, anya bele egyezett. El is mentem, eléggé félve, hisz ott nem ismertem senki csak látásból. Az elején az edzés hasonlított a régire, de azért voltak dolgok amik máskép zajlottak, de ki bírtam és folytattam. Nagy elszántság volt bennem, nagyon sokat bele adtam, folyamatosan  mindent az edzés köré szerveztem, a mindenemmé vált. A tanulási időm jelentősen le csökkent, de mégis nagyon jó jegyeim voltak. Majd egyik edzésen magához hivatott az edző, hogy beszélni szeretne velem, megijedtem, de meg nyugtatott, hogy nincs semmi gond, csak egy versenyről szeretne velem beszélni. Meg örültem, hisz nagyon szerettem volna végre újra versenyezni, a mindenem volt. Mondta, hogy az osztály főnökömmel és a testnevelő tanárommal kell erről beszélnem, de ő ajánlja, hogy induljak az iskolámért. Álltalános illetve közép iskolásoknak volt diák olimpia amin én is indulhattam. Másnap beszéltem is az osztály főnökömmel, akivel még azon a héten be regisztráltunk. Mit ne mondjak nagy öröm volt, hogy indulhatok az iskolámért egy sport versenyen. Vártam már, hogy végre mikor lesz, de el jött aza hét amikor volt, el kezdtem aggódni. A barátaim persze meg nyugtattak és az osztálytársaim illetve néhány tanárom is sok szerencsét kívánt. A verseny napján be mentem az első 2 órára, majd el indultam a helyszínre. Útközben eléggé el kezdtem izgulni, nem tudtam, hogy a verseny társaim milyen fizikummal rendelkeznek. Be jelentkeztem majd egy kis pihenés után neki is kezdtem melegíteni. Majd el kezdődött a neheze, az adott számban induló versenyzőket össze hívták. Volt lehetőségünk pár bemelegítő gyakorlatot csinálni. Verseny közben csak azon járt az eszem, hogy ne okozzak csalódást az iskolának. Nem is okoztam, mind a két versenyszám amiben indultam dobogós helyezést értem el. Mérhetetlenül boldog voltam, hisz megyei diák olimpián dobogóra kerültem. Egy ezüst és egy bronz éremmel lettem "gazdagabb". A verseny után, láttam, hogy képes vagyok még szép teljesítmény nyújtani, ez jelentősen segített az önbizalmamon és a további kitartásomon. Egészen június végéig maradtam abba ez egyesületbe, de sajnos egy sérülés miatt ott kellet hagynom. Nem tudtam meg lenni sport nélkül, más után kellett keresnem amit bírok. De sosem adtam fel, hisz nekem a sport nem csak az álmom, hanem a jövőm.