A megszökött katona //Bosszúállók F.F.//

15. Tony

Nem tudom mióta feküdhettem a kanapén, de elaludtam. Méghozzá nem is volt rémálmom. Viszont amikor felkeltem, nagyon megszomjaztam, így a konyhába battyogtam.

Csinálni kéne valami kaját mire hazaérnek. – gondoltam magamban.

Nekiálltam pörköltet csinálni, és mikor végeztem hatalmas nagy csörömpölést hallottam majd egy jó hangos 'Bazdmeg'-et. Utána pedig egy szokásos 'Hogy beszélsz?'-et. A csodás hangok hallatán mosoly kúszott a számra, és elkezdtem teríteni. Amikor végeztem egy kissé fáradt és nyúzott bosszúálló csapattal találtam szembe magam, ennek a látványa pedig egy halk nevetésre késztetett.

-Min nevetsz kislány? – ért először az étkezőbe Sam – Mi ez az illat... Pörkölt! – kiáltott fel – PÖRKÖLT! ÉTEL! Hahóóó – nyújtja el – Emberek, van pörkölt! – ült le az asztalhoz.

A sólyom kiabálására szépen lassan – na jó, elég gyorsan – mindenki megjelent, és helyet foglalt, ahogyan én is, Sam és Steve között.

-Hogy vagy Roxy? – tette fel a kérdést Natasha. Vajon most kérdezzem meg tőlük, hogy mit tudnak rólam? Á, nem, hisz van elég bajuk most.

-Jól, nagyon is jól! – mosolyogtam, és láttam ahogy a milliárdos playboy mosolya is hatalmas lesz, ez pedig melegséggel töltött el – Hogy ment a bevetés?

-Nyertünk! – válaszolt mindenki miközben a szájukat tömték.

-Neked hogy telt a napod? – pillantott rám Clint.

-Hát az órák borzasztóan hosszúak és unalmasak voltak, de utána már minden jó lett. Na de meséljetek, mi történt! – izgatottan vártam a sztorikat. Összenéztek, majd szinte egyszerre kezdtek beszélni, amiből nem sok mindent értettem, de pár mondatot el tudtam csípni.

-Odaértünk, a robotok egyből támadtak de simán lenyomtuk őket!

-És akkor Nat felugrott Steve pajzsára és úgy végzett a robottal!

-Aztán jött Hulk és véletlenül úgy meglökte Starkot hogy beleesett egy szakadékba!

-Vízió és Thor a kővel és a villámokkal olyan ütéseket mértek az ellenségre, hogy az valami hihetetlen!

-Aztán Wanda felrepítette a levegőbe a gépeket, akiket aztán Sam szedett le!

-És Bartonnak az egyik trükkös nyila akkorát robbant hogy minimum harminc robotnak lett annyi!

És még ehhez hasonló mondatok... Aztán a végén felsóhajtottak és mosolyogva szólaltak meg újra.

-Egyszóval nyertünk.

És itt tudatosult bennem, hogy mennyire összetartó csapat is ez. Ők nem csak barátok, ők egy nagy-nagy család, és ezeknél a pillanatoknál úgy érzem mintha teljes lenne az életem és minden problémám megszűnne.

Felajánlottam nekik, hogy majd én mosogatok, így ők nyugodtan pihenhettek a szobájukban. Amint végeztem egy nagy sóhaj után a mesterséges intelligenciához fordultam.

-Péntek! Mr. Stark a szobájában van?

-Nem, Ms. Adams. Mr. Stark a műhelyében tartózkodik, három emelettel lejjebb.

-Rendben, köszönöm! – mondtam, majd a lift felé vettem az irányt, amikor eszembe jutott hogy fogalmam sincs hányadik emeleten vagyok. – Péntek, kérlek irányítsd a liftet három emelettel lejjebb! – és már el is indult.

A laborba érve láttam Tonyt ahogy szereli a páncélját, mellette pedig egy kék fény vetíti ki annak részeit. Valamin nagyon gondolkodhatott, ugyanis állát dörzsölve állt a hologram előtt, majd irányítani kezdte azt, és a rendes páncélon szerelt valamit.