"Lenni, vagy elveszni hagyni?"

~1. A Büntetőmunka Kezdete~

Odakint oly baljós, zord idő volt. Sűrű hóvihar amerre csak boszorkány és varázsló nézhetett. Már ha két métertől tovább látott varázslat nélkül. Szinte ordított a kellemetlen hideg! Szerencsére a Roxfort falain belül ezt nem lehetett érezni, hála a melegítő bűbájnak, melyet az iskola tanárai minden évben elmormoltak ennek az óriási épületnek ősrégi falaira. Bár ez nem volt elmondható az alagsorra, melyben minden helyet foglalt magának, csak a meleg és a jókedv adott kivételt. Kedvenc triónk éppen negyedórája, eme rendkívül jó folyosóra sietette lépteit. Majdan a lehető legjobb helyiségbe léptek, a jó öreg bájitaltan terembe. Nem akartak késni az óráról, hiszen mióta Piton lebukott kém létével, még elviselhetlenebb lett. Főleg Hermione Grangerrel. Szó mi szó, nem akarásnak nyögés a vége. Na-na! Nem kell rosszat gondolni.. Még!

- Elnézést a késésért, professzor! -egyszerre szólaltak meg.
- A szuper hármasnak megengedett a késés, jól mondom?! -szeméből csak úgy sugárzott a mély megvetés, s gyűlölet minden formája.
- Csak egy percet késtünk! -csattant fel a trió egyetlen leány tagja.
- Csak? -sziszegte még fagyosabb hangon, s tovább folytatta. - Egy perc alatt elmondtam a feladatot, hogy mit, s hogyan csináljanak! Magának csak egy perc, Granger! -szinte köpte a szavakat. - Nekem pedig meg kell ismételnem magam, holott mást is lehetne. Valamit aminek megvan az értelme.. -a hangerejét lentebb vitte, mondata végére drámaian sóhajtott az ex-halálfaló.
- Már régen folytathatná az órát, ha nem drámázna apró, kis röpke percért! -tört felszínre griffendéles, harcias lelke a lánynak.

Pitonnak sem kellett több, mérgében még a kezében tartott fekete toll is eltörött. Nyomban felpattant kényelmes székéből, kezeit hasonló színű asztalára, mint a széke, hangos csattanással érkeztette. A diákok ijedten húzták össze magukat a teremben.

Ennek már a fele sem tréfa. Gondolták.

Ébenfekete asztala félcentit odébb mozdulva tartotta a professzor hosszú, vékony ujjait, s nagy tenyerét.

- Húsz pont a Griffendéltől! Fejenként!! -förmedt rájuk. -Miss Grangernek pedig két hét büntetőmunka, hátha elveszi a kedvét a szemtelenkedéstől! Tünés - nyomta meg kellő hangerővel, vagy többel ezt a szót. - a helyetekre!
- Klassz.. -suttogta Harry.
- Bocsi.. -súgta Hermione, ám bánatára meghallotta a professzor.
- Még öt pont a Griffendéltől! -húzta gúnyos vigyorra a vékony ajkait.

Mint említettem, már egy negyedórája érkeztek meg a terembe. Hiába percek teltek el, a hangulat még mindig túlságosan feszült volt. Draco Malfoy előszeretettel fordult feléjük, arcán undok, fölényes mosollyal. Szinte a képére volt írva "ezt megkaptátok minden lében kanalak."
Hermione, mint általában szokott, most nem jelentkezett. De még csak tanára felé sem nézett!

Mit képzel ez a pasas?! Talán álmodtam volna? Nem.. Biztosan nem! Tudom mit hallottam azon az éjjelen! -a fiatal boszorkány majd megpukkadt a benne dúló dühtől, azonban ezt jól leplezte. Kívülről persze. Ha nem tudná használni az okklumenciát, talán Azkabanba szállítanák, azon indokkal, hogy a bájitalmestert hússzor is megölte.

Ugyan mit képzel ez a kis.. Csitri??
De felvágták a nyelvét attól az éjjeltől kezdve! -bizony.. Hermionehoz hasonlóan ő is különféle gyilkosságokon gondolkozott.

Az órának hosszas kínlódás után vége lett, s Hermione lett volna az első aki elhagyja a termet, azonban ebben a szeretett professzor rögvest megakádolyozva szólt rá.

- Hová-hová ilyen sietősen, Granger? -ha lehetett volna, talán az egekbe is képes lett volna szökni az a sűrű, fekete szemöldöke a férfinak.
- Gondolom a következő órámra.. -adta rá sóhajtva a feleletét.
- Már még ma megkezdődik a büntetőmunkája, este..
- De holnapra rengeteg tantárgyra kell készülnöm! -vágott közbe, s tanára tekintete vihart megszégyenítve borult be.

Mi lesz így a holnapi dolgozatokkal?? Ha nem érek el maximális pontot.. -futottak végig ezek a gondolatok a lány agyán. Ám sok gondolat nem járhatta át, hiszen Piton már szólt is a következővel.

- Nem, mintha érdekelne.. -felelt a legkisebb megértés nélkül. - Mint elkezdtem, este hétkor várom az irodámban. Ne merjen késni! -rivallt rá a kétségbeesett boszorkányra.

Egyikőjük sem szólt, csak meredtek a másikra. Így volt ez fél percig, s mivel a férfi nem küldte el, Hermione megtörte ezt a csendet.

- Most már mehetek? -próbált egy enyhe mosolyt engedni az arcára, bár kétség sem fér hozzá. Ez a jelenlegi helyzetben hatalmas erőfeszítésbe került. A professzor nem felelt, helyette leült az asztalához, majd ötödikes dolgozatokat vett magához. Az egyik papírt, arcával szembe emelve tartotta, mint aki valamit rejtegetni akart volna. Hermione halk fújtatást hallatott, s aztán sarkon fordult, hogy elhagyja a helyiséget -végre valahára.
- Önnek is további szép napot! -szinte dalolva, ám mégis gúnyos hangnemmel köszönt el tőle Perselus.
- Szebbet! -érkezett a már nem bírta tovább békével felelet.

Granger sietős léptekkel indult a következő, és egyben utolsó órájára. Remélte, hogyha nem látja a gondnok
-szaladva, akkor időben odaérhet a tanításra. Szerencséjére, Mcgalagony professzor pont abban a pillanatban érkezett, amikor Hermione. Megkönnyebülése egy halk sóhajként távozott belőle.

Hála Merlinnek.. A tanárnő is jól megszidott volna!

***

A fiatal boszorkány az órára pillantva megállapította, hogy pontosan fél óra múlva kezdődik a büntetőmunkája.
Még gyorsan átolvasta az egyik harmadéves házi feladatát -a fiatalabb griffendélesek szerettek Mionehoz fordulni segítségért. Miután végzett, odaadta a fiúnak, mondván, hogy a kettes pontban nem a vérfarkas a helyes megoldás. Ezt követően megfogta a pálcáját, majd a klubhelyiségben lévő tükörhöz lépve, lágy kontyba fogta a haját. Azonban, hiába követett el bármit a haja érdekében. Egy rakoncátlan tincs mindig kicsúszott, még a mágia ellenére is. Egy vörös pulóvert, egy szürke melegítő nadrágot viselt és esze ágában sem volt visszavenni magára a talárt. Még a cipőjét se vette fel, papucsban indult el a professzorhoz. Félúton vette észre, hogy papucs van a lábán, megállt két pillanatra, mérgében hármat is dobbantott a lábával.

- Hmpf! Most már mindegy.. -motyogta az orra alatt.

Lépést lépések követték, Hermionet pedig megbámulták a vörös papucsa miatt. Pár perc alatt megérkezett a pincébe, vagy hát éppen fordult, amikor neki ütközött egy szilárd valaminek. Ennek köszönhetően, szegény Hermione a fenekén landolt. Az a valami a lehető legrosszabb akadály volt. Magának, Draco Malfoynak ütközött neki, s a fiú ezt nem hagyta szótlanul.

- Nocsak! A kis sárvérű! Nekem jött.. -arcán torz fintor jelent meg. - Bemocskolt! Fúj! -szólt Monstronak, s aztán öklendezést játszott. Undorodva a mellkasához ért, majd azzal a kezével Monstro felé nyúlt.
- Ne érj hozzám! Még a végén elkapok valamit! -sípákolta.
Malfoy tekintete a lány lábára tévedt, s hirtelen gúnyos mosolyt villantott.
- Nézzétek! Mióta Weasley patkánnyal járt, még cipőre sem telik neki! -tört ki belőle az a fajta rossz nevetés, amitől Hermionet kiverte a víz.

A lány felpattant, leseperte és kihúzta magát. Figyelmen kívül hagyta a sértéseket, úgy gondolta nyugodtan kikerülheti a fiúkat, azonban ez gondolat kárhozatra tévedt, amint a szőke hajú megragadta a karját.

- Hova olyan sietősen?? -sziszegte a lány arcába.
- Engedj el! -a lánytól szokatlan sötét tekintet volt, amivel a fiú szemeibe nézett.
- Különben? -húzta fel a szőke szemöldökét.
- Különben tapasztalni fogod a bőrödön, hogy miért nem tudott megölni a nagynénéd ötödikben! -fenyegető hangjával alátámasztotta, hogy egyáltalán nem tréfál.
- Arra befizetek! -megragadta a boszorkány nyakánál a pulóvert, majd pálcáját a nyakáhot szegezte. Hermionet, látszatra nem tudta megrémíteni. - Három az egy ellen! Semmi esélyed, te..
- Miss Grangernek úgy tudom büntetőmunkája lesz! -vágott közbe egy mély hang tulajdonosa. A fiatal varázslók egyszerre kapták a férfi felé a fejüket.
Granger ugyan nem mutatott volna semmiféle félelmet. Ám mikor a professzor hangját meghallotta, megkönnyebülése miatt, egy könnycsepp kezdett gördülni az arcán. Nem hagyta végig folyni, s abban reménykedett, hogy senki sem látta. De a professzornak jó szeme van.. Nem kerülte el a figyelmét a halvány fény mellett sem.

Megint megmentett.. -hálával a szívében gondolta.