Barátság vagy szerelem

1 rész

A nevem Bang Sarah idén leszek 22 éves. 16 évesen hagytam itt Koreát és mentem Angliába azon belül Londonba.

Ott kezdem, hogy miért is jöttem el onnan, hát azért mert a szüleim külön mentek majd el is váltak pár hónap múlva.

Van egy kis húgom, aki most 7 éves. Mikor a szüleim külön mentek ő csak 2 éves volt így ő anyával maradt.

Volt egy bátyám is, aki 2 évvel volt idősebb nálam, de csak azért volt, mert tavaly meghalt egy repülőgép balesetben és ő is a sók áldozat között volt.

Én akkor voltam utoljára Szöulba mikor a temetés volt apa sem volt mérges, hogy a temetés után én visszamegyek Londonba a suli befejezése miatt. Apával mindig nagyon jó volt a kapcsolatom. Mindig én voltam neki az első, míg a húgom Lisa nem volt sokat játszót velem és a bátyámmal. De Lisa születése után is ilyen volt, de már minket az életre tanított.

De mára már 2 lánya maradt neki és már bármit meg tenne értünk, míg úgy is hogy én már nem vagyok olyan kicsi mint Lisa.

1 hét telt el az óta hogy befejeztem a tanulmányaimat, ami röviden a ballagást jelentett. Apa, Sejin (ő a nagybátyám, akit nagyon szeretek apa után ő a második férfi, akiben megbízom) Anna (ő Sejin barátnője, aki már szinte családtag én már azt várom, hogy Sejin megkérje a kezét) és persze az én drága hugicám is ezt várja.

Anyám a válás óta már nem keres így én sem őt. Apa a Big Hit igazgatója és tulajdonosa Anna a fiuk fő fodrásza így úgy mondva közel vannak egymáshoz Sejinel, ami szerintem tök cuki. És hogy is értem, hogy egy helyen dolgoznak hát, úgy hogy Sejin a BTS menedzsere, Igen a 7 fiúé, akiket 6 évvel ezelőtt ismertem meg őket, de csak rövid ideig, mert utána indultam Londonba.

Sok minden történt eddig, de én úgy érzem, hogy még sok minden történi is fog.

Hölgyeim és Uraim kérjük önöket, hogy a Szöulba tartó utasok fáradjanak a 8-as kapuhoz.

" Itt a végszó." - Mondtam magamba.

Megfogtam a bőröndömet és a táskámat a hátamra tettem és elindultam újra haza.

A repülő út felét már túl voltunk nem a VIP helyet foglaltam, mert nem szeretek azzal hencegni, hogy "képzeld apám a Big Hit ügynökség vezetője esetleg hallottál róla" vagy azzal hogy "képzeld a BTS fiúkat mind ismerem esetleg kell az elérhetőségük".

Ugyan már én nem ilyen vagyok és nem is fogok ilyen lenni. A bátyám, azaz Márk (apáék különleges neveket adtak nekünk és így nem Koreai a keresztnevünk) a tesóm volt a cég örököse, de így hogy meghalt én lettem az. Szívesen segítek majd apának, amiben csak tudok, de én sem értek mindenhez. A családom fontos így kihozom majd magamból a legjobbat.

Nem is tudom mikor aludtam el de megtörtént elaludtam. Arra ébredtem, hogy az utaskísérő ébreszt és utána ment a többi utast is ébreszteni.

Körülbelül 15 perc telt el az óta hogy leszálltunk és most a csomagokat várom. Apának nem szóltam érkezésemről, mert meg akarom lepni ahelyett Sejin tud érkezéseimről és elméletben ki is jön értem.

- Sarah.-Halottam meg a nevem mikor már a kijárat felé mentem. A kijárat szemben összetalálkoztam a nagybátyámmal aki nagy mosollyal várt engem. Mikor oda értem elé akkor egy nagy ölelésbe vont.

- Szia, tökmag.

- Szia Sejin.

- Hogy vagy?

- Jól és te?- Eltávolodtam tőle miközben az arcát néztem remélve hogy már feltette Annának azt a bizonyos kérdést.

- Hát még nem kértem meg a kezét.

- Jaj, te senki sem hinné, hogy te vagy a bácsikám.

- Néha még én is elcsodálkozok, hogy rokonok vagyunk. 

Elkezdtünk nevetni miután befejeztük fogtam a holmimat és beültünk egy fekete kocsiba és el is indultunk a cég felé.

Úgy érzem hogy jó újra itthon lenni