Természetfeletti lények 🧛‍♂️

Vérfarkasok

A vérfarkasnak a másik neve farkasember. Két fajtája van. Az egyik minden teliholdkor farkassá változik és képes megölni szerettét vagy barátját. Ilyenkor öntudatra, önkontrollra képtelen.

A másik fajta képes önszántukból átváltozni és teliholdkor nem éreznek késztetést gyilkolásra.

A görög neve a λυκάνθρωπος (lükanthroposz), a görög lükosz (farkas) és anthróposz (ember) szavakból keletkezett. A germánoknál werwolf, ami emberfarkast jelent.

Az európai folklór szerint a vérfarkasok megkülönböztető jegyet viselnek magukon emberi alakjukban is: összenőtt szemöldök, hegyes körmök, imbolygó járás.
Az egyik módszer, hogy megállapítsák egy emberről, hogy vérfarkas, hogyha vágást ejtenek a testén, akkor a seb belsejében szőr látszódik.
Egy orosz babona szerint a vérfarkasoknak emberi alakjukban sörte nő a nyelvük alatt.

Különféle hagyományokban eltérő, jellemzően nem különbözik az átlagos farkastól, bár a legtöbb monda szerint nincsen farkuk, emellett emberi szemük, hangjuk van.
Emberi alakjukba, gyenge, visszahúzódó, lelki fájdalomba gyötört emberként dokumentálják.
Sok farkasemberről szóló írás a történelem folyamán olyan embernek írta le őket, akik melankolikusak, krónikus depressziótól szenvednek, és keserűek az általuk elkövetett bűnök miatt.

A középkori Európában elterjedt nézet volt, hogy a farkasemberek felfalták a frissen eltemetett holttesteket.

A skandináv hagyományok szerint a farkasemberek jellemzően öregasszonyok, méregtől csöpögő karmokkal és bénító pillantással.