stray kids imagines [SZÜNETEL!]

bangchan

amikor félsz

Barátoddal három éve vagytok együtt. Ezek alatt az évek alatt egyszer sem tudtatok úgy randizni, ahogy egy "normális" pár tenné. Nem hagyhattátok el a házat, különben az emberek meglátnak és sajnos a mai felállással az idolok és a randizás téren, annak, amit Chan eddig elért nagyjából vége is lenne, vagy ha annak teljesen nem is, az biztos, hogy téged szétszaggatnának a "rajongói". Ennek ellenére két héttel ezelőtt elmentetek egy esti sétára. Már bőven éjfél is elmúlt, így azt hittétek senki nem fog titeket meglátni... Mostanra viszont úgy látszik, hogy ez volt életetek egyik legroszabb döntése.

A média másnapra teljesen felrobbant. Valaki lefotózott titeket miközben kézen fogva sétáltatok. Szerencsére a te arcod nem látszott, de az éjjeli lámpák fénye úgy vetült Chan arcára, hogy le sem lehetne tagadni, hogy ő volt az.

A legtöbb Stay meglepően jól fogadta hírt, sőt sok poént kreáltak és támogatták a kapcsolatotokat, hiszen tudták, hogy barátodnak szüksége van valakire, aki ott van mellette mindig és támogatja. Azonban sajnos akadt nem egy olyan fan is, aki elég rosszul fogadta a híreket.
A mázlid az, hogy csak egy teljesen átlagos lány vagy, így sokkal nehezebb lesz megtalálnia az embereknek, hogy ki is vagy valójában. Ráadásul az incidens óta csak maszkban vagy kapucniban vagy hajlandó elhagyni a házat és a lehető legkevesebbet mozdulsz ki.

Rengeteg olyan kommenttel is találtad szembe magadat, amikben egyes elvetemült fannak nem igazán mondható személyek csak különféle ocsmány dolgokat mondtak és szidták a képen lévő lányt. Ezek az üzenetek rendesen megviselték a lelkiállapotodat és az sem igazán segített, hogy még a JYP is elgondolkozott a kapcsolatotokon. Azt mindenkinek be kell ismernie, hogyha kirúgják Chant a bandából, azzal nagyon magukra haragítanák az embereket és még az egyik producerüket is elvesztenék. Ezért ettől annyira nem félsz. Azonban egy kicsit attól igen, hogy mi van, ha a cég megtiltja nektek, hogy találkozzatok és Chan belemegy. Nem néznéd ki belőle, de ilyen pillanatokkor az ember mindig a legrosszabbra tud csak gondolni. Attól meg még inkább rettegsz, hogy mit fognak veled csinálni a fanok, ha fény derül a személyazonosságodra.

Az elmúlt időben nem is nagyon tudtatok találkozni, mert végig bent kellet lennie a cégnél, mert próbálták elsimítani, úgy amennyire lehet. Így egyedül maradtál a kételyeiddel, amik mindennél hangosabbak voltak.

- De nem teheted ezt velem! - kiabált a filmben szereplő férfi, aminek már harmadszorra áltál neki, mert nem tudtál rá fókuszálni - Én szeretlek, nem hagyhatsz itt! - nem mint hogyha mondjuk most jobban figyelnél, mint az elmúlt két alkalommal...
A kulcs elfordult a zárban és te ijedten kaptad az ajtó felé a fejedet, ahol párod sétált be. Tekintetedet újra a film felé fordítottad, bár most sem tudtad, hogy éppen hol tart a cselekményben.
- Szia. - lépett melléd és egy gyors csókot nyomott a szádra, amit te szótlanul viszonoztál - Tudom, hogy nem beszéltük meg, hogy jövök ma, de volt egy kis időm elszabadulni. - sóhajtott fáradtan, majd elterült melletted a kanapén. Kissé felülve derakadnál megfogva magára húzott és szorosan megölelt - Valami baj van? - kérdezte kis idő múlva tekintve, hogy amióta megjött még nem szóltál.
Egy szaggatott sóhaj hagyta el a szádat.
- Félek. - suttogtad remegő hangon - Miért félek ennyire? - érezted, ahogy a könnyek elkezdik marni a szemedet.
Hirtelen ült fel és még mindig szorosan magához ölelve nézett mélyen a szemedbe egy aggodalmas arckifejezéssel. Könnyeidet visszatartva, enyhén remegő szájjal néztél vissza rá. Azonban karjai közt ülve nem bírtad tovább és kiszakadt belőled a hangos sírás. Fejedet a nyakába fúrva adtál ki magadból mindent.

Percekig ülhettetek így; szótlanul és a másikba kapaszkodva. Chan végig a hátadat simogatta, te pedig kezeidet a nyaka köré fontad.
Miután kezdtél megnyugodni sem szólt egyikőtök csak tovább ültetek saját gondolataitokba merülve.
- Annyira sajnálom. - törte meg végül nagy nehezen Chan a csendet - Annyi mindennek tettelek ki, amiket egy normális párkapcsolatban nem kellene atélned. - simított arcodra.
Annyi mindent akartál volna mondani, de ahogy kinyitottad a szádat egy hang sem jött ki rajta.
- A találkozásunk napjától kezdve tudtam, hogy végül bántani foglak. - suttogta és egy mély sóhaj hagyta el ajkait.
- Ne mondd ezt, kérlek! - érezted, ahogy újból könnyek kezdenek végig folyni az arcodon - Abból, ami történt semmi sem a te hibád. - suttogtad halkan - Kérlek ne hibáztasd magad! - fogtad meg az egyik kezét gyengéden.

Pár percig csak újra csöndben ültetek. Teljesen ki voltatok merülve. Az elmúlt időben még az átlagosnál is kevesebbet aludtatok mind a ketten. A kialvatlanságra meg még a sok stressz is rátett egy lapáttal.
- Most mi lesz? - kérdezted halkan, Chan egyik kezét simogatva - Mit mondott a cég?
- Egyenlőre semmi se lesz. - mondta a hajaddal játszva - Abban reménykedik mindenki, hogy idővel ez is elül, mint minden más.
- És, akkor nekünk... - könyököltél kicsit fel, hogy a szemébe nézhess - Nem kell... - próbáltad feltenni a kérdést, ami a legjobban nyomasztott.
- Szakítani? - fejezte be kérdésed fejét feléd fordítva.
- Igen...
- Nem. Ez volt az első dolog, amit tisztáztam.
Az a gombóc, ami már két hete a torkodban volt, most hirtelen eltűnt.

Tudtad, hogy nem tudna elhagyni, de azért egy kis szorongás ezzel kapcsolatban mindig is volt benned. Hiszen sokat tett a Stray Kids-ért. Nagyon. És azt mind hagyni elveszni kár lenne és soha nem is kérnél tőle ilyet. Túl sok mindent áldozott fel azért, ahol ma van.

Egy halvány mosollyal az ajkaidon dőltél vissza Chan karjaiban.
- Ugye tudod, hogy te vagy nekem a legfontosabb? - nézett le rád - Soha nem tudnálak elhagyni. - cirógatta meg arcod - Ezen is valahogy túl leszünk. Nem lesz könnyű, de megcsináljuk. Együtt. - ahogy az utolsó szót kimondta szorosan köréd fonta a karjait és eldőlt veled.

Nála jobb barátot kívánni sem tudnál.

A meghatottság miatt érezted, ahogy egy könnycsepp végig fut az arcodon.
- Mi a baj? Miért sírsz? - rémült meg azonnal.
- Mert szeretlek. - suttogtad egy szerelmes mosollyal az arcodon.
- Azért lehet sírni. - hajolt hozzád, hogy lecsókolja az arcodon végigfutó örömkönnyeidet.

END

Először valami horror filmes dologra gondoltam, mint téma, de végül úgy gondoltam, hogy az túl unalmas lenne, vagy nem tudom.

Remélem tetszett!!🤍

(És bocsánat a sok kihagyásért is!!)