Éjféli idegen • cth

• második rész •

A márványozott konyhából folyik a víz, belepve a méregdrágán bútorozott lakást. A bársony kanapét, a szőrmeszőnyeget, a különböző tárgyakat mind belepi a víz. Ashton teljesen ki fog készülni, ha megtudja, hogy mindene tönkrement. Az idegennel csendben felmérjük a terepet.

– Hát ez... rossz – töröm meg a csendet, mire a mellettem álló férfi elkuncogja magát.

– Komolyan ez jutott a helyzetről az eszedbe? Hogy ez rossz? – ránézésre jót szórakozik rajtam. – Ez aztán a megállapítás, igazad van, ez aztán rossz.

Felnézek a szomszédomra, - mert igen, olyan magas, hogy fel kell rá nézzek-, és nem látok mást mint egy halom izmot. Esküszöm, nem viccelek. A pasi kész izom.

– Nem érted. Megígértem Ashtonnak, hogy vigyázok a lakására, és most meg..

– Hűha, oké, lassan a testtel. Egyszerre csak egy problémát oldunk meg. Először meg kell javítani ahol szivárog, utána pedig felmérjük a károkat. Áll az alku? – kérdezi, mire kezet fogunk, mintha valami hivatalos döntést hoztunk volna. Úgy érzem, hogy átvette az irányítást a helyzet felett. – Na, megnézem, hogy mi okozta a bajt. Úgyse tudom rosszabbá tenni a helyzetet – rámkacsint, majd az ingje legfelső gombjához nyúl. – Remélem nem haragszol meg ha ezt leveszem, mert tuti vizes lenne – Még mielőtt bármit is reagálhattam volna, pillanatok alatt kigombolja az ingjét és lekapja magáról, ezzel felfedve - nem viccelek, - adonisz testét. Édes istenem. Hűha. És azok a tetoválások. Megérkeztem a mennyországba? – Na, így máris jobb. Meg tudnád fogni kérlek? Nem volt valami olcsó.

– Persze, add csak ide – reagálom le a lehető legnormálisabban, miközben lopva felmérem a férfit. Na nem, mintha eddig nem ezt tettem volna. Csak hát, a tetoválásokat tüzetesen meg kell vizsgálni. Lefele haladva a nadrágszíja megállít a bámulásban. Az éjjeli idegen nagyon vonzó. Túlságosan is. Bár nem meglepő, ingben is meglehetősen kellemes látványt nyújtott. A földre szállt isten átnyújtja a felsőt, ami még fogásra is drágának tűnik.

Léteznek ilyen emberek a való életben is? Azt hittem csak a könyvekben és filmekben vannak. Talán éppen elég jól néz ki ahhoz, hogy elgondolkodjak az újbóli randizásról. Talán.

– Minden okés? – kérdezi. Pislogva kapom fel rá a tekintetem, és rájövök, hogy észrevette, hogy bámulom. Elvörösödöm, mire ő ravasz mosolyra húzza a száját.

– Persze, miért? – játszom az ártatlant.

– Láttalak. Lecsekkoltál – vigyorgott. Az elvörösödtem kifejezés meglehetősen gyengének bizonyull. A fejem olyan, akár a paradicsom. Rendesen égek, érzem. 

– Nem, én csak.. – magyarázkodom, de közbevág.

– Ne aggódj, hozzászoktam. Megjavítom amit meg kell, és megyek is, nem akarok kellemetlenséget okozni.

Túlságosan kimerült lehetek. Nem szoktam zavarba jönni férfiaktól, mindegy mennyire vonzóak.

Egy apró mosollyal inkább ráhagyom az egészet, és mint akit egyáltalán nem érdekel, követem őt akármerre is megy. 

– Nem fogok hazudni, ez a víz jéghideg, pedig én Alaskában nőttem fel – magyarázza miközben letérdel az egyik konyhaszekrény előtt, és kinyitva azt bent megmozgat valamit. Megbabonázva figyelem ahogy koncentrál, és pár csavarást végez a szekrényen belül a csövek közelében.

Alaska? Lehet egy jeti. Elég nagy hozzá.

– Meg is van javítva – kihúzza magát büszkén, és összeüti két tenyerét. Pillanatokon belül a szivárgás abbamarad. – Szerencsére ehhez is értek – a konyhapultnak dőlve figyel.