• 🫒 •
A nő háttak állt a Trevi kútnak, és készült, hogy a válla felett átdobjon egy érmét, vagy kettőt? Hogy szerelmes legyen egy római férfiba? Mér egy érmét ejt ujjai közé. Esetleg hármat? Hogy hozzá is menjen a férfihoz... Nem tudta, hogy vissza akar e jönni Rómába, azt se tudta, hogy mi vitte rá arra, hogy most itt kössön ki. Szemeit lehunyva hajította el az elős és egyetlen érmét, majd várta, hogy az egy szamára olyan ismerős hanggal érjen a vízbe, azonban ez elmaradt, de az érkezést jelző nesz nem egészen.
- Auch!- szóllat meg valaki a nő mögött, mire ő ajkaira szorítva kezeit, ijedten fordult meg.
- Jó ég, én annyira de sajnálom.- lépett oda a férfi elé, és ijedtében észre sem vette, hogy nem angolul, hanem franciául szólalt meg.
- Azt hiszem, így nem fogsz visszatérni Rómába.- nevetett fel a férfi, miközben felvette az egy eurós érmét. Homlokán egy piros csík jelezte, hogy bizony támadás áldozatává vállt.
- Nem is tudom, hogy vissza akarok-e jönni.- húzta el ajkait a nő, de tenyerét a féfi feléntartotta, hogy beleejtse az érmét, amit vissza szeretett volna adni, de hirtelen meggondolta mágt. Farzsebéből elővette pénztárcáját, majd egy érmét kivéve belőle azt sejtette a nő tenyerébe.
- Akkor ne ide gyere vissza, hanem hozzám, mondjuk holnap, egy randira.- vonta meg vállát féloldalas mosollyal a férfi, és a nőben talán csak most tudatosult, hogy az egész eddigi diskurzus franciáult folyt.
- Nem lehet.- ingatta meg lassan a fejét, mire a férfi felvont szemöldökkel várta a magyarázatot- Anyukám arra tanított, hogy ne álljak szóba idegenekkel, főleg ne cukros bácsikkal.- fogta hüvelyk és mutató ujja közé az érmet, majd felemelte- Ez itt átvitt értelemben cukorka.- csak akkor vette észre, hogy nem eurót tart a kezében, amikor a férfi nevetni kezdett, majd jobb kezét kinyújtotta felé.
- Lance Strulovitch.- minden idegvéződésével a nő reakcióit figyelte, mintha olvasni próbálna benne.
- Zoya Le Clerc.- fogadta el a kézfogást a nő.
- Leclerc?- kérdezett vissza összevont szemöldökkel a férfi.
- Nem, külön Le Clerc, ez a régebbi változat.- vonta meg a vállát a nő, miközben tenyerébe szorította a juharfa leveles érmét.
- Nos, akkor egy randevú mademoiselle?- érkezett a kérdés a férfi felől, mire a nő lassú mosolyra húzta ajkait. Szimpatikus volt neki a férfi.
- Sajnos nem lehet.
- Az apukája sem engedi, hogy idegenekkel ismerkedjen? Csak mert az ismerkedés általában két idegen között szokott megtörténni. De ha szeretné szívesen felhívom telefonon és elmondom ezt neki, megnézhet a rendőrséi nyilvántartásban, hogy sem bűnöző sem kannibál nem vagyok,- a nő már majdnem közbe szólt volna, de a férfi felemelte mutató ujjá- szívesen vagy megmutatom az adóbevallásom,- nem mutatta volna meg szívesen, kifejezetten tetszett neki, hogy a nőnek fogalma sincs róla, hogy ki ő- vagy csak mondja meg, mit tegyek.
- Térítse el a repülőt, amivel négy óra múlva indulok haza?- nevetett fel a nő, mire a férfi megilletődött, valójában nem kifogást keresett a nő, indoka van neki.
Nehezen felsóhajtott és lassan bólintott egyet.
- Akkor ennyi volt? Még csak kompenzációt sem kapok.- mutatott a homlokára, ahol még mindig látszott a vékony piros csík- Hol él?- tette fel hirtelen a kérdést a férfi, de kezdte egyre inkább zavarban érezni magát, hiszen egyre több ember érkezett meg a térre.
- Franciaországban.
- Mi lenne, ha küldenék önnek egy levelet?- tette fel a lérdédt a férfi, de talán még ő maga is meglepődött a szavakon, amik elhagyták ajkait. Ő sem tudta pontosan hogy mit is szeretne a nőtől, de valami elemi egyezerűen megfogta benne, így nem akarta annyiban hagyni, és amíg a levél elér hozzá neki is lesz ideje gondolkodni- Ön pedig eldönti, hogy válaszol-e rá, vagy sem.
A nő lassan alsó ajkába harapott, miközben gondolkodott. Soha nem tett még hasonlót, ez nem az ő világa volt, ő nem volt ennyire spontán, hiszen az exe is ezzel indokolta, hogy miért hagyja el...
A nő maga előtt összefont karokkal fordult körbe, és indult el az egyik irányba. A férfi szinte fel sem fogta, hogy mi történik, hogy hogy képes csak így otthagyni őt a nő, így szinte levegőt sem vett egy ideig, de egyszer csak ismét meglenet felé tartva a fiatal francia lány.
Egy kis notesz volt az egyik kezében a másikban egy toll és szorgosan körmölt valamit a fehér lapokra, amit kitépett, és csaj ekkor nézett fel, hogy ismét megkeresse tekintetébel a férfit, aki mosolyogva nézett rá, és figyelte ahogy felé tart a nő. Nem gondolta volna, hogy mégis visszajön hozzá.
- Lemerült a telefonom.- tartotta felé a két kitépett lapot a nő, Lance pedig mosolyogva vette azt el tőle, majd gondosan összehajtva a péztárcájába csúsztatta.
- Hamarosan értesíteni fogjuk önt mademoiselle.- tartotta ismét maguk közé a férfi, és a nő el is fogadta azt, de Lance Strulovitch nem ismét kezet szeretett volna fogni vele.
Ujjait a nő tenyeréhez érintette, majd megemelte a kezét és ajkiat a nő puha kézfejéhez nyomta, miközben tekintetével a nő szemeit kereste, mintha kihívás elé állítaná őt.
• 🫒 •
Érdeklődés esetleg?
[ ] Igen
[ ] Nem
[ ] Talán
