• 🫒 •
A nő feladva a folytonos forgolódást a hatalmas paplan alatt, dobta azt oldalra, majd oldalra fordulva tette le lábait a puha szőnyegre, majd térdein megtámaszva könyökeit temette arcát tenyerébe és egy sóhajt engedett ki ajkai közül, majd lassan egyenesedett fel újra, éppen amikor valaki becsúsztatott valamit a szoba ajtaja alatt.
Zoya döbbenten nézte az ott becsúsztatott papírt, és figyelte a beszökő árnyékot az ajtó előtt és megvárta amíg az árny elmozdul onnan, hogy végül ő is felemelkedhessen az ágyról és felvegye a papírt, ami mint kiderült egy boríték volt, neki címezve a szokásos és ismért kézírással.
Zoya szemeit lecsukva forgatta meg ujjai között a borítékot majd elindult a kertre néző erkélye felé. A szél már delütán is fújt, most azonban méginkább feltámadt, így a kék medence vizét is felkavarta, mintha a tenger hullámai csapkodnának, ez már szinte megnyugtatta a nőt.
A smaragdszín selyempizsamája fölé felvett egy hosszú hófehér köntöst, majd kinyitott az erkélyajtót, ahol azonnal el is indult a lépcsőn, ami levitte a hatalmas kertbe.
Zoya mezítláb és egy köntösben állt a medence parján, és onnan figyelte a vihardúlta kertet, őt pedig az egyik emelet ablakából Lance kísérte figyelemmel. Fogalma sincs róla, hogy mégis mire készül a nő, de az biztos, hogy nem fogja hagyni, hogy ilyen időben sokáig álljon kint, úgy, hogy szinte semmi sincs rajta.
Amikor Zoya elindult a kert közepén álló impozáns télikertbe Lance felkapott két plédet, ami a kinti gartnitúra használatához volt a szobában hagyva, majd ő is elindult a hatalmas kert felé, és csak remélni merte, hogy a nő nem fogja elkergetni, vagy nekivágni egy cserepet.
A hatalmas lépcsősor közepén a kanadai férfi egy hátba szaladt bele, mire meg kellett torpannia, és két lépcsőt vissza is kellett lépnie a férfi pedig akibe beleütközött felvont szemöldökkel fordult hátra.
- Hova-hova?- tette fel a kérdést, miközben saját tempóját tartva haladt tovább a földszint felé.
- A kertbe.
- Miaz, viharvadásznak állsz?- nevetett fel a férfi utalva a kinti időjárásra- Éjszakára htalamas vihart jleeztek, vigyázz merre bóklászol.
- Milyen vihart?- kérdezett vissza azonnal a kanadai, hiszen ha vihar lesz, kénytelen valahogy behozni az udvarról a nőt, aki valószínűleg nem lenne hajlnadó vele tartani.
- Esőt, akár jeget is.- legyintett a férfi- Szerencsére a kocsikat behajtották garázsba, ha az érdekel.- jegyezte meg, miközben Lance már a bejárati ajtó felé tartott.
- Nem igazán, Zoya kint van a kertben.- ingatta meg fejét a kanadai, mire a másik férfi most először mérte végig alaposan a vele szemben álló pilótát, ekkor fedezte fel a kezében tartott két takarót, mire ajkai majdnem egy félmosolyra húzódtak.
- Áh, a Császárnő.- kapott a fejéhez a spanyol- Igazán kellemes társaság a hölgy, sajnáltam, ami ma történt vele az asztalnál.- húzta el ajkait Fernando, miközben a kanadai férfinak egyre feljebb szökött a vérnyomása, mégis milyen jogon viszonyul így a nőhöz?- Biztos kellemetlen volt neki.- bólintott Fernando- De azt hiszem, az kellemetlenebb volt, amikor hirtelen veled találta szembe magát, amikor belépett a szobába, ahol te álltál a kanapénál. Nem most találkoztatok először, nincs igazam?
- Nem, nem először találkoztunk.
- És tetszik neked.- tapogatózott tovább azonnal a pilóta, mire a kanadai csak sóhajtott egyet, majd elnegedte a kilincset, amit eddig szorongatott.
