• 🫒 •
Zoya egy kantáros nadrágban térdelt a kis kertben a ház mellett és igyekezett fellazítani a földet a növények közt.
- Milyen sok gyom van itt.- jelent meg szinte a semmiből a nő testvére, mire Zoya azonnal arra képtár a fejét, és gondolkodás nélkül dobta a férfi felé a kis ásót, ami a kezében volt, hiszen az ő keze már fogta is a növényt.
- Nehogy leszedd! Te majom! Az citromnád.
- Te meg akarsz ölni?!- kiáltott fel azonnal a nő.
- A FRANCOKAT! Te látod mekkora lyukat kellene neked ásni, hogy eltemesselek?
- Megnyugtattál.- mordult fel a francia férfi, majd a földbe állított a kis kézi ásót.
A kisebb családi összeröffenés után a Lé Clerc szülők úgy gondolták a két fiatalnak ideje egy kétszinte kertesházba költözni, így azonnal meg is vették nekik a legkézenfekvőbb ingatlant.
- Zoya!- kiáltotta el magát a férfi, mire a nő kehúzva kesztyűjét indult el a hang felé, ami a bejárattól jött, ahol a férfi állt szemben egy futáttal.
- Zoya Sabrina Le Clerc kisasszony?- tette fel a kérdést a férfi, mire a nő csak határozottan bólintott.
- Én vagyok, jó napot!
- Önnek küldték a csomagot. Mexikóból,- nyújtott a nő felé egy kisméretű dobozt- kérem itt írja alá.- nyomott a nő orr alá még egy papírt és egy tollat a férfi Zoya pedig bár megszeppenve, de aláírta az elé tolt papírlapot- Örültem a találkozásnak.- ezzel a futár ott is hagyta a két fiatalt.
- Mexikóból?- tette fel a kérdédt a férfi, mire Zoya csak megingatta a fejét.
- Fogalmam sincs, hogy ki lehet az!
- Remélem, hogy nem egy fül van benne.- jegyezte meg fintorogva az idősebbik Le Clerc.
- Vagy kokain.- kontrázott azonnal a nő, mire Sebastien csak megrázta a fejét és elvette tőle a csomagot.
- Ugyan hugi, ha az van benne, akkor pénzt csinálunk belőle! Én leszek a terjesztő, te leszel aki eltussol mindent!
- Hogy mennyire optimista vagy.- nevetett fel kényszeredetten a nő.
A konyapultra letéve vett elő egy ollót, majd bontotta fel a kis dobozt, hogy megtudja, mit is tartalmaz az pontosan. Az szinte apró barna dobozban egy tasaknyi mag volt, valamit pár kaccsnyi lila növényke is, megfelelően elcsomaglva az útjoz.
Bíbor pletyka
Olvasta el a nő a feliratot, mely a kis magokat rejtő zacskón hirdette mit ír rejtenek magukban az élettel teli kis apró bogyócskák.
A doboz legalján pedig egy méregzöld papírt is rejtett a csomag, amit a nő ki is húzott ügyelve a növénytőkre.
- Én azt hittem, hogy növényeket nem lehet behozni egy idegen országból.- jegyzete meg a francia férfi.
- Ha eleget fizet az ember.- von vállat a nő, mire testvére csak felnevet.
- És te mint leendő ügyvéd ezt ennyivel lerendezed?
- Mert? Most rohanjak a terrorelhárításhoz?
Sebastien felnevetett, majd ott is hagyta húgát a konyhában, aki így fellökte magát a konyhai szigetrt fedő márványra, így lábait lógatva bontotta fel az igényesen borítékot.
Drága Zoya!
Életem során oly sokszor találtam szembe magamat a pletykák okozta bonyodalmakkal, S azoknak következményével, melyek eddig szinte mindig szembe találtam magam, hogy most ettől próbáltam önző módon védeni önmagam, ezzel téged egy kör hazugságba beletaszítva...
Hiszen ahogy már a rómaiak is megmondták;
Fama crescit eundo.
Viszont ilyen gyönyörű pletykát mint ez a kis lila növény, még életmeben nem láttam, így gondoltam talán neked is olyan csodálatot és nyugalmat okoz majd, amilyen engem is körbelengett, amikor megláttam, és tudtam, hogy nálad biztos kezdetben lesz, hiszen láttam a gyönyörű kertedet.
(Utólag is elnézédt az össztört citromfájért, a következő olaszországi találkozásunk alkalmával ígérem pótolom a hiányt melyet okoztam neked)
A legmélyebb tisztelettel;
Lance (Strulovitch) Stroll
A kanadai férfi éppen a csomagjait húzta maga után, fel a gépre, hogy minél előbb neki tudjon állni az adatok elemzésének.
- Lance!- kiáltott fel valaki mögötte, mire a férfi hirtelen megfordult- Szevasz haver!- tartotta felé az öklét Esteban, így a kanadai hasonlóan üdvözölte társát.
- Sziasztok.
- Helló.- fogott vele kezdet azonnal Pierre is- Ennyire sietsz?- intett fejével a gép felé a francia, mire Ocon is felnevetett.
- Valamiben muszáj elsőnek is lennem, nem?- húzta gúnyos mosolyra ajkait a férfi, mire Ocon a könyökét belefúrta a kanadai férfi oldalába.
- Ugyan már!- hurrogta le azonnal a férfi, majd a gép felé intett- Amúgy beszéltük apáddal, és képzeld el, a mi kivételes társaságunk élvezheted Brazília felé.- csapata össze kezeit a férfi.
- Főleg, mivel valaki váltog állította a csapatnak, hogy ő lefoglalta a repjegyeket, csak mint kiderült ez nem így volt!- kontrázott azonnal Pierre.
- Lehet hogy van benne valamit,- legyintett Ocon, majd átfogta a vállátt kanadai társának- viszont, csak gondolj bele, Pierre csaja, Kika, modell, simán szerez neked egy-két csajt, aki bármilor szétteszi a lábát egy több száz óránkéni kilóméteres sebességgel száhuldozol.
- Hé! Légyszíves,- háborodott fel azonnal a másik francia férfi- ne kategorizáld be a barátnőmet, mintha egy fizetős játékszer lenne.
- Nem mondtam, hogy Kika olyan, sőt kellemes társaság, viszont a barátnői, haver, még pénzt se vennének el tőlünk.
A francia férfi kelletlenül bólintott egyet, de a kanadai férfi már a legkevésbé sem ott járt fejben, ahol a mexikói reptéren szállt fel a magángépre a két francia férfi mögött, sokkalinkább egy franciaországi télikertben ült, a vihart nézve, aminek fényei elegánsan megvilágítják a karjai közt fekvő fiatal nőt.
Gondolataiból egy csipogó hang szakította ki már akkor, amikor éppen kötötte volna be magát, így azonnal a készülék felé nyúlva húzta le az értesítés sávot.
(@ lance_stroll) @ zoya.le_clerc követni kezdett téged
- Uram,- éintette meg azonnal valaki a vállát, mire kissé ijedten fordult arra, hiszen még a képernyőn látottakat igyekezett feldolgozni, melynek folyamatában sikeresen megzavarták- kérem, kapcsolja ki a készülék adatforgalmát, és helyezze repülési üzemmódba, hogy fel tudjuk szállni.
- Persze, elnézést.
• 🫒 •
