• 🫒 •
Zoya unottan nézett kifelé az autó ablakán, ahol az azon lecsúszó esőcseppek egymást kergetve érkeztek meg a jármű ablakának alsó szigeteléséhez, majd úgy tűntek el ott, mintha ott sem lettek volna.
- Nem érten minek kell nekünk ott lenni apánk egyik befektetési vacsoráján.- fordult hirtelen testvére felé, és meg sem próbálta elrejteni felháborodását.
- Én sem Zoya, hidd el!
- És akkor már miért nem jöhetet Victoria is?- fonta össze mellei alatt a nő karjait, mint egy duzzogó tieznéves, ami testvérét mosolygásra késztette, hiszen jól tudja, hogy az apjuk így nem sokra fog menni vele az este folyamán.
- Ha tudnám, akkor itt lenne Zoya, de jó lesz ez, hidd el, ketten is túléljük.
- Mikor lettünk mi ilyen jóban Sebastien?- sóhajtott a nő, mire testvére ajkai közül egy öblös nevetés futott ki.
- Valamikor a bulim és a te levelezőtársad felbukkanása közötti időben.- gondolkodott el a férfi, aki idő közben bekormányozta az autót egy előttük nyitódó hatalmas kovácsoltvas kapunk- Akarsz róla beszélni?- nézett húga felé, hiszen a legrosszabb rémálmából felkeltve is ismeri a kaptutól az ajtóig vezető utat.
- Nem. Nem ér annyit, hidd el.- ő is éppen ezt próbálja elhinni, akkor tegyen ugyan így testvére is, aki csak bólintott a hallottak után.
- Valaki megelőzött bennünket.- jegyezte meg a férfi, amikor leállította a motort, és mindketten az előttük álló sportautót figyelték, és az abból kiszálló középkorú férfit.
- Hurrá.- jegyezte meg a nő, miközben kikötötte magát, de az ajtót már nem volt ideje kinyitni, hiszen mire arra fordult az már nyitva állt előtte.
- Segíthetek a kisasszonynak?- érkezett a kérdés az előbb még az autóból kiszálló férfitól.
- Köszönöm.- forgadta a felé nyújtott kezet a nő, miután jobbjába táskáját vette fel- Igazán kedves Mr.
- Fernando Alonso,- nyújtott azonnal kezét a férfi, amit Zoya mosolyogva fogadott el- de kérem csak Fernando, semmi formalitás.
- Ebben az esetben köszönöm, Fernando.- eresztett meg a férfi felé egy kedves mosolyt a nő.
- És ha nem tolakodó, a bájos hölgy nevét szabad megtudni?- viszonozta a mosolyt a férfi, miközben becsukta a fekete jármű ajtaját a nő mögött.
- Sebastien Zayen Le Clerc.- nyúlt el egy kéz a nő mellett, miközben őt derekánál fogva közelebb húzta magához- A hölgy pedig a húgom Zoya Sabrina Le Clerc.
- Igazán büszke lehet a gyönyörű húgára Mr. Le Clerc.- jegyezte meg a férfi, mire Zoya csak megforgatta szemeit. Soha nem szerette ha bókolnak neki, főleg nem ha ilyen szemérmetlenül nyíltan teszik azt.
- Az egész család az Mr. Alonso.- jegyezte meg a férfi, majd a húgára nézett, akinek arckifejezése az unottan undor és undok között állt, ami miatt ajkain mosoly jelent meg- Mehetünk?
- Oh, persze.- szakad ki gondolati közül ismét a nő, így arcára egy kis mosolyt varázsolt, majd bátyja kezébe karolva indult el a lépcsőkön felfelé, másik odalán az újonnan megismert latin férfival.
- És Fernando, esetleg ön tudja, hogy miért is vagyunk mind itt?- fordult bájos mosollyal játszva ajkain a nő az idősebb férfi felé.
- A főnököm szponzorokat keres a céghez, tudja kisasszony egy elég drága sportot űzünk.
