Sztárban Sztáros szerelem [Valkusz Milán ff.]✅️

3. rész

[1 héttel később]

Újra vasárnap van. De most időben fent vagyok vagyis délelőtt 10 van. Nem tudok aludni. Össz-vissz 5 órát aludtam ami miatt magamra sem ismerek, de annyi gondolat van a fejemben, amik egész héten kísértettek, hogy alig aludtam ezen a héten. A fejemben a múlt vasárnapról van szó. Nem beszéltünk Milánnal egész héten. Ő nem jött át és én sem hozzá, mondjuk meg sem fordult a fejemben, hogy kitegyem a lábam az ajtón és bekopogjak a szomszéd ajtón. Olyan üres volt ez a hét, hogy ma reggel, mint egy élőhalott idióta úgy nézek ki. Andit felhívtam 3 napja és elmondtam neki az egész vasárnapot. Ő, persze mondta a magáét, hogy szerelmes vagyok, féltékeny vagyok a Fannira stb, stb... Én persze tiltakoztam minden hülye kijelentésére mert egyáltalán nem éreztem úgy magam, mint aki szerelmes lenne. Oké, lehet egy kicsit rosszul érintett, hogy Fannival láttam a Milánt de ez akkor sem azt jelenti, hogy szerelmes vagyok belé, sőt!

Számomra még hajnal tíz van, így az ágyamban ülve bámultam előre és átgondoltam minden lehetséges történést, ami a mai nap folyamán történhet. Végül kimásztam a pihe-puha ágyamból és csináltam tényleges reggelit. Miután megettem rájöttem, hogy van még egy csomó időm így leültem a kanapéra és elkezdtem nézni valami gyerek mesét a tv-ben. Hát, ez a mese annyira fasza volt, hogy bealudtam.

Szép másfél óra múlva úgy döntöttem, hogy kinyitom a szemeim és ránézek mennyi az idő.

-Bazd meg. - szidtam az időt. Jöhet újra a kapkodás, pedig kezdtem örülni, hogy végre időben elkészülök és odaérek, de ez nálam csak egy álom marad örökké. Berohantam a szobámba valami normális ruha után kutatni. Végül egy fekete, hosszú, bő szárú farmernadrágot hozzá egy hosszújjú fehér garbót és rá egy fekete mellényt vettem fel. Cipőnek a fekete hosszú szárú, platform Converse-m vettem fel. Hajamat csak egy copfba összefogtam, sminknek pedig csak a szokásosat. Fogtam a nagy táskám és kiléptem az ajtón.

Amint kiléptem a házból érzékeltem, hogy rohadtul fúj a szél. Majdnem, de csak majdnem, földhöz vágtam az első tárgyat ami a kezem közé került volna, de inkább biztattam magam, hogy kibírom ezt a szél vihart. Magamra néztem és rájöttem, hogy nem ehhez az időjáráshoz öltöztem. Végül elindultam de csak 15 lépést haladtam és valaki dudált mellettem. Oldalra néztem és Milán nézett engem a lehúzott ablakon keresztül.

-Elviszlek. - jelentette ki, de én filóztam egy kicsit aztán rájöttem, hogy inkább végig ülök egy utat kínos csendben, mint hogy elfújjon a szél. A combomra csaptam és elfogadtam a sorsom. Beültem és rögtön el is indultunk. Legalább 8 percen át biztos a kínos csendet kellett hallgatnunk, de kis hezitálás után megszólaltam.

-Ma ki ként szerepelsz? - kezdeményeztem beszélgetést.

-Chuck Berry. - mosolygott idétlenül és rögtön leesett, hogy miért mosolyog. Nekem kell lebarnítanom. Az ég felé emeltem a fejem, ami nem látszott de attól még elmondtam háromszor ugyanazt az imát. Az út közepénél elengedtük magunkat és beszélgettünk mindenről csak néhány fontos részletről nem.

Amint odaértünk egyszerre kiszáltunk és elindultunk. Az ajtóban előre engedett úriember módjára, amit megköszöntem. A folyosón mentünk mikor Andi mellénk csapódott ezzel megállítva minket. Andi elénk állt és csak méregetett minket. Megforgattam a szemem.

-Nem, nincs köztünk semmi. - sóhajtottam unalmasan és a fejemet fogtam, hogy mi lesz a következő kérdése egyetlen szeretett nővéremnek.

-Hogy-hogy nem késtél? - tette fel a nekem szánt kérdést.

-Mert, elhozott. - mutattam a mellettem álló emberre, aki próbálta feldolgozni a beszélgetést. A kijelentésemre Andi, mintha megvilágosult volna és megveregette a vállam majd elment mellettünk miközben túlságosan feltűnően kacsintott számomra. Miután Andi eltűnt a látókörömből, megfogtam Milán karját és sietősen lépkedtem, már szinte Milánt húztam magam után. Bementünk a helyiségbe és csak álltunk a szoba közepén.