𝐈𝐍𝐒𝐓𝐀𝐆𝐑𝐀𝐌 - 𝐇𝐎𝐏𝐄 𝐌𝐈𝐊𝐀𝐄𝐋𝐒𝐎𝐍

NEGYVENHÁROM

*Jo szemszögéből*

-Tessék itt a rendelésük - elém rakja "Peter" a két forró poharat, amiben Hope és az én kávém van benne. Míg kifizettem a rendelést fürge pillantásokat vetettem a fiúra: átlagos kinézet, barna szemek, barna kócos haj, hegek a homlokán, az arcán, gödröcskék a szája mellett, mikor mosolyog.
- Itt a visszajáró - nyomja a kezembe Peter a visszajáró pénzt, mire észbekapok, majd automatikusan visszanyomom, hogy tartsa meg, mint borravaló.

Hozzáértem a bőréhez egy pillanatra, és mágiám elkezdte szipolyozni a benne rejlő varázst. Bárcsak látná Hope...
-Ez mi? - néz döbbenten a kezeinkre, ami körül izzik a piros fénycsóva.

-Van benned mágia, amit el tudok szipolyozni - mondom félve felé tekintve - Tehát igaz amit mondtál Hopenak... te jó ég!

-Miért hazudnék ilyesmiről? - elhúzza a kezét, majd dünnyög egy köszönöm félét, a borravalóért.

-Tudod... mikor még gimisek voltunk - kezdek bele Hope történetébe, amit csak nagyon kevesen tudunk róla - Hopeot is elfelejtette mindenki. Megmentett minket a szerelme apjától, azzal hogy beleugrott Malivore gödrébe - szemöldökét felhúzva néz rám, hát persze hogy nem tudja történetet - Mindegy... Hope mindig is egy hős volt, a szülei... Wanda és Klaus, bár a legrosszabbak közül jöttek, mégis arra nevelték, hogy bármi áron, de hős legyen. Eléggé kényes téma... tudod senki sem hitt Hopenak a nővéremen kívül. El sem tudom képzelni mit élt át... de te igen. Sajnálom, hogy nem hisz neked, de talán emiatt nem.