Életeken át (BL történet! 🏳️‍🌈) BEFEJEZETT

9. fejezet

Az egyik őr Eriket a leendő szobájához kísérte. Erik dermedten állt meg az ajtó előtt. Nagyon is jól tudta mi várja odabent, Nidan lakrésze.
– Mire vársz még? – mordult fel az őr. – Itt fogsz állni napestig?
– Nem. Én csak...
– Máris akkora úrnak képzeled magad, hogy azt várod, ajtót nyissak?
– Nem – makogta Erik.

Benyitott a hűvös szobába, majd gyorsan becsukta maga után az ajtót. Az őrt az ő felügyeletével bízták meg, aminek a férfi látványosan nem örült, mégis teljesítette a parancsot. Erik abban reménykedett hogy nem akarja minden idejét vele tölteni, és nem bánja, ha neki kint kell maradnia. A várfalon úgy sem tudna lemászni. Most egy kis magányra vágyott, hogy össze szedhesse a gondolatait. Alig egy hete, hogy ebbe a világba érkezett, és máris annyi mindenen ment keresztül. Körbe nézett, szinte minden ugyan úgy volt, ahogy az emlékezett rá az álmaiból. A szoba azonban tiszta volt. Az ablak tárva nyitva árasztotta be a friss levegőt Egyetlen egy változást vett észre. Az ágy feletti falon egy nagy festmény lógott. Nidan portréja. Erik szíve összeszorult, ahogy nézte. Nagyot sóhajtva igyekezett a nehéz érzést kiűzni a mellkasából.

– Fel akarok ébredni! Nidan kérlek, hagyd, hogy felébredjek!
Eldőlt az ágyon, és a mennyezetet figyelte. Szemével követte a végig futó repedések sorait. Ez segített kitisztítani az elméjét.

Kopogtak az ajtón, de válaszára nem várva egy női szolgáló lépett be a szobába. Rá se nézett a fiúra, egy szót sem szólt hozzá, csak jött ment, pakolászott. Tiszta ruhákat hozott, és egy bordó köpenyt, amit szintén jól ismert, a mágusok viselete.
– Kérem, kövessen, a fürdővize elkészült! – szólt kurtán végül a lány, egy pillantást se vetve Erikre.

A nagy kád tele volt gőzölgő vízzel, virágokkal, zöld levelekkel és ágakkal. Erik kétkedve nézte a növényeket.
– A mágus azt üzeni, ez jót tesz a bőrének. – válaszolt a szolgáló a fel nem tett kérdésére.
– Értem, köszönöm – biccentett a lány felé és várta, hogy távozzon, de ő meg sem mozdult. Lehajtott fejjel állt kezeit maga elé összekulcsolta.
– Menni fog egyedül is! – jelezte, de a szolgálólány nem moccant. Erik sóhajtott egy nagyot, majd elkezdte kigombolni az ingjét. A cseléd hozzá sietett és lesegítette róla.
– Ezt igazán nem kell! – szólt kedvesem a lányra. – Kérem! Meg tudom oldani a fürdést egymagam is.
A szolgáló habozott pár pillanatig, majd bólintott és távozott.
– Neked sem kell itt maradni, nem fogok elfutni! – szólt a falnál álldogáló őrnek, aki idő közben megjelent. A férfi egy szót sem szólt, oldalra fordult, hogy ne lásson rá Erikre. – Hát jó, ahogy akarod – dörmögte. Levetette piszkos ruháit és a forró vízbe merült. Érezte, hogy teste azonnal ellazul. Mennyei volt, mintha kiszállna belőle minden feszültség. Mély levegőt vett és a víz alá merült. Amikor feljött megugrott ijedtében. A herceg a kád felé hajolva figyelte őt.

A férfi mielőtt bármit is mondott volna alaposan, tetőtől talpig végig mérte a fiút. Erik most hálát adott a rengeteg növényért, ami eltakarta a teste bizonyos részét.
– Segíthetek valamiben? – Erik, ahogy kimondta, rögtön szánalmasnak érezte magát, de zavarában ez csúszott ki a száján.
– Pf! – fújtatott a herceg fintorogva. – El sem hiszem, hogy te vagy az, akit úgy emlegetnek, hogy az eddig valaha volt legnagyobb mágus.
– De nem én vagyok! – vágta rá Erik.
A herceg megemelte az egyik szemöldökét, közelebb hajolt a fiúhoz. A kezével Erik feje mellé támaszkodott meg.
– Ebben biztos vagy?
Erik nem válaszolt, csak nyelt egy nagyot. A herceg hangsúlyából és mosolyából érzékelte, hogy ez egy csapda.
– Mert ha komolyan gondolod, hogy nem te vagy a nagy Nidan Fő mágus, akkor... – a herceg Erik fejére tette a kezét, és lentebb nyomta, a száját ellepte a víz. – nem vagy a hasznunkra. Így senkit nem zavarna, ha most vízbe fojtalak.
Erik megugrott és a kád másik szélébe csúszott.
– Szánalmas egy alak vagy. – köpte undortól csepegősen. Majd hátat fordított és kisétált. Erik látta, hogy az őr a falnál önelégülten mosolyog. Dühösen pattant fel. Elege volt, abból, hogy szánalmas félkegyelműnek nevezik. Tudta, hogy akár az élete is lehet a tét, talán soha többé nem látja a szüleit, ennek a gondolatától elszorult a torka. Eldöntötte, ezek után nem adja meg azt az örömöt egyik ellenségének sem, hogy rettegni vagy szenvedni lássa. Miközben magára tekerte a lepedőt felidézte az első találkozásukat Morkkal. A férfi azt kérdezte tőle, hogy királypárti vagy lázadó. Akkor nem tudott válaszolni rá, de most nagyon is jól tudta mit mondana.
– Lázadó – suttogta.