Életeken át (BL történet! 🏳️‍🌈) BEFEJEZETT

12. fejezet

- Nézd azt a felhőt Pai! - kiáltott fel Nidan. - Pont úgy néz ki, mint egy bolyhos kis nyuszi.
Nidan a fűben feküdt, Pai mellette ült, háta mögött a kezeire támaszkodott.
-Öhöm! - mondta és egy másodpercre pillantott fel oda, ahova Nidan mutatott.

A fiú a fejét rázta.
- Három éve már, hogy mellettem vagy. Nem untál még meg, engem?
Egyik keze a feje alatt volt, a másikkal képzeletben körbe rajzolta a felettük elsikló felhőket. A szeme sarából látta, hogy a férfi őt nézi.
Mivel nem kapott választ, felült és Pai felé fordult.
- Nem válaszolsz a kérdésemre? Ha azt mered mondani, hogy már nem akarsz mellettem maradni, én esküszöm, hogy áthajítalak a mező másik végébe. Képes vagyok rá, ugye tudod? - ragadta meg Pai karját.

A férfi nem húzódott el, hagyta, hogy Nidan szép lassan bele karoljon.
- Na, hol az a nyúl? – tekingetett föl.

Nidan fellökte a férfit és felé hajolt.

- Válaszolj a kérdésemre – mormogta.
- Lehet melletted unatkozni? – rándult mosolyra Pai szájzuga.
Nidan összehúzta a szemöldökét, majd csiklandozni kezdte a férfit. Pai bármily meglepő rettentően csiklandós volt, ezt fiú annyiszor használta ki, ahányszor csak tudta. Mert ezek voltak azok az alkalmak, mikor nevetni látta őt.
- Hagyd abba! - kuncogott Pai.
Mély, dörmögő hangja megdobogtatta Nidan szívét.
- Ha most azonnal nem hagyod abba...!
- Akkor mi lesz? - incselkedett vidáman.

Az ő kacaja sokkal csilingelőbb volt, de belengte az egész mezőt.

Mikor Pai megelégelte a dolgot elkapta Nidant és a hátára fordította. Két kezét a feje fölé szorította.

Olyan közel voltak, hogy Nidan lélegzete elakadt.

A nevetés lassan elhalkult, majd csend telepedett közéjük.

A férfi tekintete a fiú ajkára siklott. Mindketten beleolvadtak a pillanatba.
- Hát ti meg mit csináltok? - Argus hangjára Nidan hirtelen letaszította magáról Pait, aki olyan gyorsan állt fel, hogy megtántorodott.

Argus tekintete Nidan és Pai között ugrált.
- Hercegem! - hajolt meg mélyen a feketeruhás.
- Pai testőr! - üdvözölte őt Argus.

Nidan a fejét rázta. "Ne bántsd már szegényt" nézéssel pillantott barátjára.
- Csak le akartam győzni Pai testőrt közelharcban - mondta Nidan, olyan hangon, mintha ez egy mindennapos, természetes dolog lenne.
- Á értem! Hát úgy láttam nem sikerült - Argus szája vonallá préselődött, de még így sem tudta teljesen elrejteni a mosolyát.
- Hát nem! – fonta össze a karját maga előtt, tettetett sértődéssel.
- Engedelmükkel! - hajolt meg Pai, és távolabb beállt a királyi testőrök mellé.
Nidan látta, hogy Pai nagyon feszült. Nem teljesen értette miért. Nem tettek semmi rosszat, nem bűn, ha barátok. Hisz ők is olyanok Argusszal, mint a testvérek. Sokszor a mai napig fogócskáznak, verekednek, ölelkeznek. Mégsem látnak az emberek többet bele, mint ami.
Argus leült Nidan mellé. Mindketten háttal voltak a testőröknek így nem hallhatták, láthatták miről beszélnek.
- Csak barátok vagyunk - magyarázkodott Nidan, a herceg arckifejezése láttán.
- Bolondnak nézel, tán? Látom, amit látok. Oda vagy ezért a feketeruhásért.
- Mit számít?
- Mi az, hogy mit számít? Nagyon is számít.
- Tudod jól, hogy rajtad kívül senkim sem lehet.
- Még nem esküdtél fel, és ki tudja, mikor fogsz. Az is lehet, hogy csak húsz év múlva.
- Ahan, mert együtt lenni valakivel húsz évig, majd elhagyni őt, az tényleg sokkal jobb. Miért is beszélünk erről? Pait amúgy sem érdekelem, "úgy", kár szót fecsérelni rá.
Argus a fejét rázta.
- Szerintem tévedsz.
Nidan lélegzete elakadt. Furcsa jóleső bizsergés tört fel a gyomrában.
- Miből gondolod? – kíváncsiskodott,izgatottan
- Látom, ahogy rád néz.
- Hogy néz rám? - suttogta és észrevétlenül hátra pillantott Paira.