Életeken át (BL történet! 🏳️‍🌈) BEFEJEZETT

14. fejezet

Erik tudta, hogy álmodik, hisz a nappalijuk közepén állt. A szülei a kanapén ülve, szorosan összefonódva ölelkeztek. és a szüleit figyelte.

– Mond, hogy még életben van! – zokogta az anyja.
Erik szíve szaporán vert, elszorult a torka. Ez csak egy álom – igyekezte nyugtatni magát, sikertelenül.
– Itt vagyok anya! Jól vagyok! Haza fogok menni. Megígérem! – kiáltotta. Lépni akart feléjük, de a lábai nem mozdultak, mintha oda ragasztották volna. A szülei természetesen nem hallották meg, de ő ennek ellenére tovább próbálkozott. Kétségbeesetten igyekezett kiszabadítani a lábait a padló fogságából, egye jobban eluralkodott rajta a pánik. Sírás égette a szemét és fojtogatta a torkát.

Hirtelen ült fel. Kellett pár másodperc mire kitisztult a feje és felfogta hol van. Körbe fordult azzal a reménnyel, hogy megpillanthatja még egyszer a szüleit, de csak a herceget látta, aki nem messze tőle a tőrét élezgette. A szíve még mindig zakatolt, úgy érezte menten darabokra törik. Már hetek óta itt ragadt. Bele sem mert gondolni, a szülei min mehetnek keresztül. Hiába szorította össze a fogait, küzdött ellene, de a könnyei kiszabadultak a szemhéja alól. Próbálta elrejteni az arcát, azonnal letörölte a cseppeket, de a herceg így is észrevette.
– Miért bőgsz? – bökte oda flegmán.
Erik nem válaszolt, csak elfordította az arcát. Nem akart gyengének tűnni, de az álma után nehezen tudott uralkodni az érzelmein.
– Nem sírok! – vágta rá.
– Hát persze – húzta el a száját a herceg – Amúgy sem érdekel.
– Akkor minek kérdeztél? – motyogta halkan Erik.
– Induljunk! – állt fel Dandelion. Majd enyhe undorral az arcán végig mérte Eriket. – Keresnünk kell egy helyet, ahol lefürödhetünk. Szörnyen nézel ki és bűzlesz.

Erik bele szagolt az ingébe és be kellett vallania tényleg nem volt túl jó illata.
– Rendben – mondta beleegyezően és fel is tápászkodott.

– Gyönyörű! – mondta Erik, amikor egy közeli vízeséshez értek.

A víz hangosan zubogva hullott alá, az alatta elterülő tavacskában. A fény lágyan csillogva hullámzott a felszínén.
A herceg lökött rajta egyet, kirántva őt a pillanatból.
– Vetkőzz! – szólt rá – Nincs időnk nézelődni.
– Vetkőzzek?
– Fürödni akarsz vagy sem?
– Igen, de úgy gondoltam, hogy ruhában.
– Ruhában! Ugye, ezt nem gondolod komolyan? A rajtad lévő holmit inkább tűzre kéne vetni.
– Fordulj el! – szólította fel a herceget.
– Minek? – kérdezte a férfi meglepődve. – Nem vagy nő – félrebillentett fejjel végig mérte Eriket. – Bár a vonásaidból ítélve, akár lehetnél az is.
– Férfi vagyok! – háborgott Erik.
– Akkor, miért szégyenkezel?
– A mi világunkban nem szokás egymást bámulni, még a férfiaknak sem.
– Ebben a világban meg nem szégyelljük a testünket egymás előtt. Hacsak, nem borítanak fekélyes kelések, mert azt nem akarom látni – fordult el gyorsan.
– Nem, nem borítanak kelések – magyarázkodott Erik, miközben kibújt az ingéből.
– Ezt örömmel hallom – fordult vissza.
Erik megtorpant, amikor látta, hogy a herceg őt figyeli.
– Mit bámulsz? – rántotta maga elé az inget.
– Izmosabb vagy, mint gondoltam – vont vállat.
– Azt kértem, fordulj el! – ripakodott Erik.
– Az ég áldjon meg! Vetkőzz, vagy esküszöm, én magam tépem le rólad a ruhát! – mordult a herceg és lépett egyet előre.
A fiú ijedtében azonnal letolta a nadrágját. A herceg megemelt szemöldökkel és kaján mosollyal nyugtázta Erik meztelen testének látványát.
– Tényleg férfi vagy.
Erik zavarában egy szót sem szólt, sietve besétált a vízbe. A hőmérséklete szerencsére kellemesen hűvös volt. Jól esett a fáradt végtagjainak. Nyakig merült és hagyta, hogy mindene ellazuljon.
– Te nem jössz be? – szólt ki a hercegnek.
A férfi a szemét forgatta, majd lekapta magáról az inget. A fiú szava elakadt a látványtól. Olyan izmok is kirajzolódtak a herceg testén, amiről azt se tudta, hogy léteznek. Majd letolta a nadrágot, felfedve minden részletet. Erik lélegzet visszafojtva figyelte, képtelen volt más felé nézni, ám mikor meglátta a herceg elégedett arckifejezését zavarában a víz alá merült. Dandelion összeszedte ruháikat és egy bokorba rejtette, majd beúszott Erikhez.
Mint egy félisten, úgy bukkant fel a víz alól a fiúval szemben.
– Ezt miért csináltad? – kérdezte Erik majd a fejével a bokor felé bökött.
– Ha netán valaki erre jár, amíg fürdőzünk, ne lássa meg a ruhákat, mert akkor azonnal lelepleződünk.