A szívem két darabja (18+)✔️

5.rész-Balhé

•Marco•

-Nekem nem tudsz hazudni öcsi!-magyarázott a bátyám.-Volt valami Ivy-vel?

-Mondom, hogy nem.Hagyjál már, csak nem indult a motorom.-szívtam nagyot a cigimből.

-És reggel valamilyen csoda folytán mégis ment?

-Igen, majd elviszem átnézetni.

-Ugye tudod, hogy Luna kinyír ha megbántod a szendeszűz hugicáját?

Ja persze, szendeszűz...
Senki nem nézné ki belőle, hogy valójában mekkora vadmacska is ő az ágyban.
Sok nővel volt már dolgom életem során.
Voltak jó kalandjaim is bizony, de senkivel nem volt még annyira jó a szex mint Ivy-vel.
Az elején úgy gondoltam kiváló strigula lesz majd, de hogy ennek a lánynak ilyen teste van.Francért takarja el a ruháival.

-Semmi közöm a csajod húgához.

-Oké, oké-tette fel a kezeit Felix megadóan.

Amióta vele töltöttem az éjszakát, azóta azon az estén agyalok.
Újra akarom, minnél hamarabb.
De nem akarom, hogy szegény bele élje magát és azt gondolja, hogy köztünk hatalmas nagy szerelem lesz és együtt leszünk örökkön örökké.
Én nem vagyok ilyen ember, nem vagyok monogám típus.Különben is nekem túl sok lenne ez a karótnyelt, merev vénlány viselkedés.

-Mi van?-néztem a tesómra mikor megláttam, hogy pánikolva telefonál.

-Ezek a kis suttyók újra megkörnyékezték Luna-t, most hívott Mrs.Wyatt a szomszédból.

-Azt hittem megfenyegetted őket egy pár éve és azóta nem tartják a kapcsolatot.

-Így volt.Velem jössz?Lehet, hogy szükségem lesz rád.

-Persze, siessünk!-mondtam majd gyors tempóban bevágódtunk a kocsiba és elindultunk.

Luna baráti társasága maga a fertő.
A testvérem komolyan megfenyegette őket, hogy akadjanak le a lányról mert rossz vége lesz.
Évekig tartották magukat ehhez, de lehet, hogy most Luna felkereste őket titokban és újra barátkozni kezdett velük.
Egyértelmű, hogy megyek segíteni a bátyámnak és a menyasszonyának, viszont sokkal jobban érdekelt a tény, hogy Ivy is ott van velük.Merőben ajánlom nekik, hogy ne drogozzák őt be mert akkor isten legyen a tanúm, hogy mit teszek velük.

A házhoz érve már kintről láttuk mekkora tömeg van odabent.Üvöltött a zene és dőlt ki a bagószag.Lecsúszott kis piti dílerek bonyolítottak le üzletet táncikálás közben.
Rögtön kiszúrtam Ivy-t, aki éppen egy karikás szemű, zsíros hajú csávóval balhézott.A következő pillanatban Luna úgy borult el akár egy rongybaba.
Felix olyan dühös lett, hogy azt hittem menten szétver itt mindenkit.

-A kurva életbe!Kórházba kell vinni!-mondta és megindult a tömegbe.

Követtem és Ivy felé vettem az irányt miután láttam, hogy Felix már kezelésbe vette a menyasszonyát.

Eloszlattam a tömeget és mindenkit kizavartam.Láttam Ivy-n, hogy mennyire be van szarva.Aggódik és fogalma sincs mi történik körülötte.Nyilvánvaló, hogy életében nem volt még ehhez hasonló közegben.
Talán Luna nem gondolta át rendesen mielőtt egy évre magához költöztette az ártatlan kishúgát.
Borzalmas volt hallgatni ahogy a földre rogyva zokog a hideg csempén.
Semmi megnyugtatót nem tud ilyenkor az ember mondani.Csak annyit tudtam tenni érte, hogy a karjaimba zárva erősen öleltem.
Miután az orvosok megnyugtattak minket, hogy életben van és most csak pihenésre van szüksége, nagy kő esett le a szívünkről.
Haza vittem Ivy-t és szörnyen éreztem magam mikor a sírástól bevörösödött szemébe kellett néznem.
Annyira törékeny és gyámoltalan, hogy nincs szívem egyedül elengedni de muszáj.
Aggódva néztem végig ahogy lassan besétál a házba.
Egy kis ideig még ültem ott és néztem a csukott ajtót.
Mi baj lehet abból, ha megkérdezem, hogy nem-e éhes?

Amikor az ajtóhoz léptem és a csengőre helyeztem az ujjamat, riadt sikoly hangja szűrődött ki.
Ivy volt az.Valakivel veszekedett és egy dühös férfi hangot is véltem felfedezni.
Nem haboztam, azonnal rányúltam a kilincsre.Az ajtó szerencsére nyitva volt így nem kellett betörnöm azt.
Az egyik drogos suttyó folytogatta éppen az életéért küzdő lányt.A puha arca kipirulva, a szája vörös a vértől, a szemeit könny áztatta.
Elborult az agyam és itt helyben megtudtam volna ölni a pasast.

-Azonnal engedd el te szarházi!-üvöltöttem el magam, mire a csöves meglepett arckifejezéssel fordult felém.

-Ne üsd bele az orrodat más dolgába.
Ez a kis ribanc hívott ide titeket mi?-ágaskodott felém hosszú nyakával, miközben még mindig a földre szorítva tartotta a lányt.

Nem akartam tovább tárgyalni, én megpróbáltam nem erőszakkal megoldani a helyzetet.
Elkaptam a fickó karját és lerángattam Ivy-ről, akit félkézzel magam mögé toltam, miután a száját törölgetve feltápászkodott.
Remegve kapaszkodott a kezembe.

-Mi lesz?Rám hívod a zsarukat?-gyúnyolódott.

-Oh, nem!Nem, nem, nem.Az nem az én stílusom.-a nyakánál fogva rántottam közelebb, hogy jól figyeljen rám-Ha nem akarod, hogy itt helyben a föld alá tegyelek akkor takarodj innen és soha többet ne lássalak meg mégegyszer Ivy vagy Luna közelében.Megértetted?

Nem méltatott válaszra ez a rohadék, nagyot prüszkölve elviharzott de előtte még kicsinosítottam egy kicsit az ellenszenves pofáját.

-Jól érzed magad?Mit keresett ez itt?

-Én.. én nem tudom.Bejöttem és itt volt.
Vele szólalkoztam össze a bulin is.

-Ezért nem szabad ezekkel az alakokkal barátkozni, a nővéred megtanulhatta volna már.Veszélyesek mert nem beszámíthatóak.

-Szerinted visszajön még?

-Nem fog, ne aggódj.

-Köszönöm újra a segítséget Marco.Ha nem jössz vissza, akkor nem is tudom mi történt volna.

-Ne beszéljünk róla, mert csak felbosszantom magam.

Rohadt nehezen tudtam magam lenyugtatni, azt is csak azért, hogy ne ijesszem meg Ivy-t.
De jobb nem emlegetni azt a patkányt mert még a végén megtalálom keresni és kinyírni.

-Gyere!-ültettem le az asztalhoz.-Hol van a gyógyszeres?

Ivy szó nélkül mutatott az egyik szekrény felé.Kivettem belőle egy krémet majd bevizeztem egy kis törölközőt.
Vele szemben fordítottam egy széket és óvatosan törölgetni kezdtem a vérző száját.
A szemei vérben úsztak a sok sírás miatt.
Hosszú szempilláit összetapasztotta a könny.
Gyönyörű csillogó kék szemei szüntelenül engem néztek.

-Hogyhogy nem mentél még el?-vékony hangja erőtlen és elgyötört volt.

-Megéreztem, hogy baj van.-rántottam vállat.

-Újra segítettél nekem.Köszönöm Marco!

-Elkapom ezért még ezt a balfaszt.

-Kérlek ne!-simított végig a karomon, ami a tökéletes száját krémezte éppen.-Nem akarom, hogy ez miatt bármi gondod legyen.

Jól van, nyugi!-mosolyodtam el, hogy csökkentsem Ivy aggódását.-Kész vagyunk!-mondtam mikor visszacsavartam a kenőcs tetejét.

-Köszönöm szépen!

-Figyelj, megadom a számomat és hívj nyugodtan bármikor, rendben?

-Rendben!

-Mennem kell..-olyan nehezen ejtettem ki ezeket a szavakat mintha súly lett volna rajtuk.-Nem baj?

-Dehogy, már így is feltartottalak.-Ivy szélesre tárta a bejárati ajtót és varta, hogy kilépjek rajta.

Mielőtt azonban elhagytam volna a házat szoros ölelésbe húztam és óvatos, rövid puszit adtam a krémes szájára.

-Vigyázz magadra Ivy!

Nehéz szívvel hagytam egyedül, de muszáj volt eljönnöm.Nem élheti bele magát semmibe.Nehogy többet gondoljon véletlenül bele ebbe az egészbe.
Maradnom kellett volna vele?Igen!
Gyávaság volt ez részemről?De még mennyire.
Egész éjjel ébren leszek az aggódás miatt?Nyilvánvaló!