A szívem két darabja (18+)✔️

17.rész-Szeretlek!

~Ivy~

Marco két hete kómában fekszik és az orvosok nem tudnak mit mondani, hogy mikor tér magához.
Borzasztóan aggódunk érte mind és tehetetlenek vagyunk.
Nem akarjuk őt egy pillanatra sem magára hagyni, így felváltva vagyunk bent nála a korházban.
Ebben a két hétben sajnos nem igazán jutott időm arra, hogy Holly-val beszéljek.
Ha meg is próbáltam felhívni, nem vette fel nekem.Amikor a korházban összefutottunk gyanúsan gyorsan lerázott engem.
Kerül...
Próbálom arra fogni, hogy az ő gondolatait is lefoglalja Marco de tartok tőle, hogy más is áll a dolog hátterében.
Éppen Marco édesanyja jött leváltani engem a fiánál, így úgy döntöttem, hogy nem várok tovább és az utam Holly lakásához fog vezetni.
Miután kiléptem a liftből kissé izgulni kezdtem de összeszedtem magam és becsengettem hozzá.
Az ajtó gyorsan kinyílt és Holly összekötött hajjal, csinos ruhában állt előttem.

-Szia!Ne haragudj, hogy zavarlak.Tudunk beszélni egy percet?-kérdeztem idegesen

-Ivy, szia!Ugye nem Marco-val történt valami?

-Nem, stabil az állapota továbbra is.
Igazából egészen másról lenne szó.

-Valóban?-támaszkodott az ajtónak.

-Holly, öt perc és itt a kaja.-szögdécselt mellé az a lány akinek nekiestem a klubban.Amint meglátott engem az ajtóban, szó szerint leolvadt a mosoly az arcáról.

Rohadtul kellemetlenül éreztem magam és ez valószínűleg látszott is rajtam.
Idegességemben elharaptam a számat is és éreztem ahogy vérezni kezd.
Gyors mozdulattal letöröltem és próbáltam eljátszani, hogy mennyire jól vagyok.

-Jaj, bocsáss meg.Én nem tudtam, hogy vendéged van.-mosolyodtam el.-Lív, ugye?

Bólintott lenézően a Holly-t ölelgető lány.

-Nagyon sajnálom azt ami a buliban történt.Általában nem ilyen vagyok, sőt soha életemben nem voltam még agresszív senki felé.
Teljesen elment az eszem akkor este és ha lehetne visszaforgatnám az időt.

A lány továbbra is rezzenéstelen arccal bámult rám.Már egészen kezdtem zavarba jönni a helyzettől, amikor hirtelen elnevette magát.

-No para!-mondta kacagva.-Nem te vagy az első aki megruház.Nem kellett volna más csajára rá mennem...

-Én nem is vagyok a...-szólalt meg Holly.

-Ő nem is az én...-szinte egyszerre kezdtünk bele.

Lív ezen újra jót nevetett.

-Figyelj!Holly és én évek óta nagyon közeli barátok vagyunk.Néha egy-egy buli alkalmával átlépjük azt a bizonyos határt de semmi több.

-Akkor ti ketten nem..?-kérdeztem volna

-Jaj, dehogy!Nem vagyok én alkalmas a kapcsolatra.Ez csak szorakozás volt vele.
És most sem ilyen célból vagyok itt, nyugi.
Ez itt pusztán csak egy baráti vacsi, oké?

-Oké.És mégegyszer ne haragudj.

-Fátylat a múltra, én azt mondom.Na gyere!-ölelt át szorosan Lív.

-Köszi!-éreztem magam kínosan a hosszú öleléstől.-Akkor tudunk beszélni?-fordultam a szeretett nő felé.

-Igen, de most nem igazán alkalmas.

-Ugyan már Holly, miattam ne zavartassátok magatokat.

-Nem Lív!Ez a Te születésnapod és ez rólad szól.-kiabált neki be a lakásba.-Majd hívlak, rendben?-fordult vissza felém bizonytalan arckifejezéssel.