Lidércek szökésben de te mellettem vagy

Szívtelen vagy!

"Jack szemszöge"

Már 2 hete nincs kocsim. Senki se áll velem szóba mióta kitudódott, hogy miket csináltunk Camékkel. Jes azóta se szólt hozzám se a fiúkhoz. A lányokkal van. Ránk se néz. Délutánonként mikor ott vagyunk ő bezárkózik a szobályába és ki tudja mit csinál. Hiányzik a nevetése, ölelése, bíztatása és nem mellesleg főztje. Délután 5-re megyünk Camékhez. Azt terveztem, hogy ma megpróbálok beszélni vele. Remélem sikerrel járok. Hamar elment az idő. Fél 5 van. Ebben a pillanatban elindultam hisz nem akartam késni. Cameron direkt nyitva hagyta az ajtót, hogy ne kelljen csengetni és Jes ne vágyja le, hogy mi jöttünk. Bementem. Benéztem a konyhába. Ott ült. Gyönyörű! Mikor észrevette, hogy nézem fogta magát elpakolt és elindult fel a szobályába. Én keze után nyúltam viszont elhúzta kezét, ezzel meggátolva, hogy megtudja fogni puha kezét. Felment viszont nem hallottam, hogy záródna a zár. Mentem utánna mikor megláttam, hogy nyitva az ajtó. Kukucskáltam a résen és a homlokát fogta egyik kezével másikkal pedig derekán pihentette, fel-le járt. Óvatossan benyitottam, s mikor nekem háttal állt megöleltem hátulról ő viszont el lökött.

-Mért utálsz ennyire?-Kérdeztem tőle kétségbeesett fejjel, hisz reméltem azt mondja nem utál.

-Nem utállak szimplán nem lehet köztünk semmi!-Mondta rezzenés nélkük.

-Miért?! Mért vagy velem ennyire szívtelen?-Neztem rá könynes szemekkel.

-Azért mert az iskola igazgatója vagyok! Tanár s diák kapcsoltot bünteti a törvény! Nem tehetjük!-Mondta még mindig rezzenéstelen arckifejezéssel.

-Szívtelen vagy és én mégis szeretlek de ez a hála! Ez vagy te Jessica Roberts! Játszól az emberekkel s utánna lepattintod őket! Egy szívtelen önző ember aki nem foglalkozik mással csak a sikerrel, pénzzel és nem mellesleg magával. Ezennel végeztem!-Üvöltöttem majd kiviharoztam a szobából s egy pillanat után már a házat is elhagytam. Hogy tehette ezt?! Mivel érdemeltem ezt ki?!