Körülvesz minden egyszerre –
A tenger sós illata
A gyémántként csillámló vízfelszín
A bőrömre tapadó aprókavics
Gyerekzsivaj és boldog emberek kacaja
A hajamból pergő vízcseppek
És minden, ami lehetnénk
És minden, ami mégsem vagyunkKörülvesz minden,
épp csak te nemNem vagy itt
S nem érezlek
Csak fejemben visszhangzol túl sokat
Várok, ahogy a tenger felém dobja a hullámokat
Hátha téged sodor hozzám –
De csak kavicsok jönnek és néhány fadarab
Te sehol, s én egyszerre örülök
és félek
Egyszerre remélek és nem is remélekVárok a semmire, várok a mindenségre is,
Várom, hogy valami történjen végre,
De azt is, hogy minden így maradjon –Nem tudom...
Nem tudom.
YOU ARE READING
Circulus vitiosus
Poetry___ mert ördögi kör ez az életnek nevezett valami, melybe menthetetlenül belekerültem, és csak sodor, sodor magával, amíg el nem érem a halálnak nevezett partot. "Cogito, ergo sum" - gondolkodom, tehát vagyok. de mi van akkor, ha túl sokat gondolkod...