Circulus vitiosus

12.

Amikor a sejtek megsérülnek, különböző anyagok szabadulnak fel belőlük...

Olyan fáradt vagyok. Alig bírom nyitva tartani a szemem, és Istenem, talán nincs az a koffeinmennyiség, ami már ébren tartana.

...például hisztamin, káliumion, tejsav...

Sikítani akarok. Meg aludni. De előbb sikítani. Aztán aludni... örökre.

...és ezek ingerületbe hozzák a bőrben található fájdalomérző idegvégződéseket.

Már nem is tudom definiálni a fájdalmat, ami bennem él.
Azaz de, tudom. Én vagyok az. Én magam vagyok a fájdalom.

Azok átadják az információt az érző idegsejtnek, melynek sejtteste a csigolya közti dúcban van...

Segítségért akarok ordítani. Valaki mentsen meg... Bárki! Bárki megmenthet.
Vagy talán mégsem szeretném. Inkább csak hagyjanak zuhanni.

...majd a gerincvelői idegen, az érzőgyökéren keresztül fut az információ, a gerincvelői szürkeállomány hátulsó szarvában.

Semmi nem lesz már rendben többé. Minden egyes lélegzetvételem egy lemondás,
minden szívdobbanásom egy segélykiáltás,
és minden mosolyom egy kisebb öngyilkosság.
De jól vagyok, mert jól kell lenni.

Ha a bőr felső rétegét érte az inger, már a gerincvelőben átkereszteződik az információ, és a másik oldalon lévő felszállópályákon halad tovább...

Valaki megmondaná, miért szeretnek minket az iskolában újra és újra megölni, hogy aztán képesek legyenek a szemünkbe hazudni, hogy életben vagyunk?

...ha pedig a bőr alsóbb rétegeiből származik, akkor az átkereszteződés csak a nyúltagyban történik meg.

Cukor nélkül tényleg jobb a kávé. Olyan sokszor leírom ezt mostanában. De azért a tej kell bele, azt hiszem, anélkül, sötéten és töményen nem bírnám meginni.
Ha a lelkemből főznének kávét, egész biztos nem ízlene nekem.
Mert a lelkem feketekávé. Sötét, zamatos, és keserű, nagyon keserű.

A nyúltagyban átkapcsolódik az információ egyik idegsejtről a másikra, ezáltal előzetes feldolgozás történik...

Mit tennél, ha valaki azt mondaná, holnaptól mindennek vége lesz, így nem számít már semmi sem?
Jönnél velem ünnepelni, ugye, jönnél?

...aztán az információ megy tovább a hídon, a középagyon és a köztiagyon keresztül...

Jaj, olyan jó lenne valakivel messzi, messzi szaladni, és elfeledni mindent és mindenkit ebben a romlott és mocsoktól bűzlő világban!

...majd a nagyagykéreg fali lebenyében vetül; a fájdalom nem pontszerűen, mint a többi fajta inger, hanem több pontban, azaz "kisugárzik".

Ha vannak élőlények más bolygókon is, vagy nagyon kezdetlegesek, azért nem tudtak még ide eljutni - vagy pedig kimagaslóan intelligensek, és pontosan ezért tudják, hogy jobb, ha nagy ívben elkerülik ezt a Földnek nevezett szörnyű bolygót.

Így tudatosul az információ az agyban, és kialakul az "érzet".

Olyan jó dolog, hogy mindent is tudunk, mert a fejünkbe tömik, csak épp azt felejtik el nekünk megtanítani, hogyan ne veszítsük el önmagunkat.